Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Minden reggel fölébreszt engem az Úr, hogy hallgassam tanítványként. Ézs 50,4 (Lk 10,39; Lk 2,/22–24/25–38/39–40/; 1Jn 1,1–4; Zsolt 33) Mi ébreszti fel fülünket reggelenként? Mi az, amit elsőként hallunk? A rádió vagy a televízió hírei? Valamilyen vidám zene? Zajos világban élünk, nem szeretjük a csendet. Pedig Isten a csendben szól hozzánk. Tartunk-e reggelenként csendességet, hogy Isten szavával, útmutatásával indulhassunk napi teendőink sokaságába?

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Róm 8,38–39 (Ám 3,6b; Lk 12,35–40; Róm 8,31b–39; Ézs 55,6–11) Nehéz belátnunk és elfogadnunk, hogy Isten egyaránt jelen van a jóban és a rosszban is. Vajon tényleg rossz-e az, amit annak látunk? Pál apostol megtanulta a leckét, és meggyőződéssel vallja: a rossz, amely minket ér, nem annak a jele, hogy Isten elhagyott minket. Ő az életünk nehéz eseményeit is kezében tartja és javunkra fordítja.

Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. 1Thessz 5,21 (Ez 13,3; Lk 4,16–21; Jak 4,13–15; Zsolt 148) Sokan visszaélnek ezzel az igével. Arra hivatkoznak, hogy mindent ki kell próbálni. De Pál nem ezt mondja, hanem azt, hogy mindent meg kell vizsgálni. Erre a legalkalmasabb, ha Isten igéjének világosságába állítjuk a dolgokat. A Biblia évében szokjunk rá, hogy az ige alapján alakítjuk ki a véleményünket! Ha ezt tesszük, nem tévedünk el a sokféle gondolkodás között, és tudni fogjuk, hogy mi jó, és mi nem az.

Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket. 1Jn 4,10 (Zsolt 8,6; Józs 24,1–2a.13–18.25–26; Mk 1,1–13) Hitem, életem nagy hiányossága, hogy nem tudom Istent eléggé szeretni. János, a szeretett tanítvány megvigasztal: de Isten szeret téged. A mi szeretetünk mindig csak válasz lehet az ő szeretetére. Nézzünk ennek a szeretetnek a jelére, Jézus keresztjére! Engedjük, hogy Isten szeretete betöltse gondolatainkat, és egész lényünket megragadja.

Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Róm 13,12 (Zsolt 113,3; 2Móz 2,1–10; Mk 1,14–20) Már rövidülnek az éjszakák, hosszabbak a nappalok. Még nem lehet tapasztalni, de a naptár nem téved. A világ éjszakái is rövidülnek, írja Pál. Közeledik Isten új világa, ezért fel kell készülni rá. Rendbe kell hoznunk az életünket, el kell hagynunk a bűneinket, és oda kell fordulnunk azok felé a dolgok felé, amelyek Isten értékrendjében fontosak. Ha sötétben minden macska fekete is, számolnunk kell azzal, hogy kivilágosodik, és akkor kiderül, hogy melyik macska milyen színű.

Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. 1Móz 15,1 (Gal 3,9; 1Móz 21,1–7; Mk 1,21–28) Ne félj! A Biblia első lapjaitól kezdve az utolsóig visszatérő biztatás. Emberi életünk meghatározója a félelem. Sok minden van, amitől félünk: a jövőtől, szenvedéstől, betegségtől, haláltól, veszteségektől, emberektől, néha önmagunktól és talán Istentől is. Isten odaáll közénk és a félelmeink közé. Ő a mi pajzsunk. A félelem ellenszere nem a bátorság, hanem a hit.

Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét. Jóel 2,26 (Mk 6,41–42; 1Móz 9,12–17; Mk 1,29–39) Isten mennyei Atyánk, aki nemcsak a lelkünkkel, hanem a testünkkel is törődik. Táplál, életlehetőséget ad az embernek és az egész teremtettségnek. Földünk sokkal több embert is el tudna tartani, mint amennyien most élünk rajta. Bőven lenne mindennapi kenyér mindenki számára. A szegénység, az éhezés oka a bűn, a mohóság. Az emberiség öt százaléka birtokolja a javak kilencvenöt százalékát. A milliárdosok elveszik az éhezők kenyerét is. Nem tudják, hogy a halálba semmit sem visznek majd magukkal.

Balicza Iván

::Nyomtatható változat::