Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Befejezés vagy újrakezdés? Végpont vagy új kezdőpont? A szarvasi Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfőiskola egyházunk egyik magasan kiemelkedő sikertörténete. Az Európai Szociális Alap és a magyar kormány által finanszírozott Equal program keretében 2005-ben meghirdetett pályázaton elért siker leginkább magukat a pályázókat lepte meg. Az elnyert összeg – több mint háromszázmillió forint – váratlanul széles távlatokat nyitott egyházunk számára, hogy a népfőiskolai képzési formák eszköztárának alkalmazásával aktív részesévé váljon az egyre fokozódó társadalmi igényként fellépő munkaerő-piaci esélyteremtő kezdeményezéseknek. A Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség által koordinált népfőiskolai program a végéhez érkezett. Azonban sokáig nem lehetett tudni, hogy a népfőiskola végleg bezárja-e kapuit, vagy az április 10-én megrendezett programzáró konferencián a folytatás lehetőségének örömhírét is bejelenthetik-e a szervezők.

A Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség, a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági, Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kara, a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, a Középhalmi Evangélikus Misszió Alapítvány és a Szarvasi Ifjúságért Akciócsoport Egyesület által szervezett konferenciát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke nyitotta meg. Beszédében három olyan dolgot nevezett meg, amely okot ad az örömre. Elsőként azt emelte ki, hogy a szarvasi kezdeményezés révén egyházunk valódi, a szó klasszikus értelmében vett népfőiskolával büszkélkedhet. A népfőiskola intézményét ugyanis manapság hamisítják – hívta fel a figyelmet a püspök –, méghozzá sajnálatos módon egyházi szervezetek, amelyek „népfőiskolai program” fedőnéven adnak be olyan pályázatokat, amelyek valós tartalmának semmi köze az e típusú képzéshez.

Második okként az egyházkerület lelkészi vezetője arra a programban fellelhető értékes többletre utalt, amely révén a Tessedik-népfőiskolában nem csupán a klasszikus modell valósult meg: a tanításon kívül ugyanis eredményes közösségépítés is folyt, a projekt mögött pedig olyan összefogásra voltak képesek a szervezők, amelynek komoly hírértéke van a mai magyar közéletben. Külön öröm, hogy ennek a sikeres összefogásnak az ótemplomi egyházközség lehetett a katalizátora. „A titok nyitja és a siker kulcsa a csapatmunka” – hangsúlyozta Gáncs Péter, s utalt arra, hogy a legnagyobb mester, Jézus is tudta ezt, amikor tanítványaiból közösséget épített, s ezáltal modellt adott az összefogás és a sikeres közösségi lét megvalósításához.

Harmadszor pedig az ad okot az örömre – mondta a püspök –, hogy a szarvasi népfőiskola nem maradt elszigetelt hazai kezdeményezés, hanem egy nemzetközi szakmai együttműködés részesévé is válhatott, és a külföldi mintákból és tapasztalatokból sokat tanulhattak az új utakon járó szervezők.

Gáncs Péter beszéde végére hagyta a csattanót, a „plusz egyedik” okot. Előző nap ugyanis még nem tudhatta, hogy nekrológot kell-e majd mondania vagy feltámadási beszédet. Nagy örömmel jelentette be a hallgatóságnak, hogy előző nap kapta kézhez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől azt a levelet, amelyben gratulálnak az ótemplomi egyházközségnek és partnereinek a TÁMOP 1.4.1 programban elnyert támogatáshoz. Ennek értelmében a Második Esély népfőiskola kapott egy második esélyt, hogy újra esélyt adhasson: hetvenkétmillió forintos támogatással és az eddigiektől eltérő képzési formákkal ugyan, de folytatódhat felnőttképzési és munkaerő-piaci esélyteremtő programjuk.

Babák Mihály, Szarvas polgármestere köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a népfőiskolai projekt révén egy olyan, gondokkal és feszültségekkel teli időszakban tudtak reménységet és hitet adni az embereknek, amikor a pesszimizmus és a kilátástalanság fokozódó érzése nyomja rá a bélyegét az egyre növekvő számban a társadalom perifériájára szoruló tömegek közérzetére. A polgármester személyes büszkeségének is hangot adott a népfőiskolai projekttel kapcsolatban, és kiemelte, hogy az intézmény – akárcsak egykor névadója, Tessedik Sámuel – azt tudja nyújtani az embereknek, amire a legnagyobb szükségük van: praktikus, mai szóval kompetenciaalapú tudást ad, méghozzá azoknak, akik a legnehezebb helyzetben vannak. Babák Mihály köszönetét fejezte ki a projektet megvalósító partnerszervezeteknek a sikeres együttműködésért.

Az első előadást Kertai Katalin programvezető, az OFA Equal Nemzeti Programiroda munkatársa tartotta Bevállalják, vagy sem? címmel. Rendhagyó s a végére a költészet magaslataiba emelkedő előadásának mottója így hangzott: „Szarvason számosan szívósan szorgosan…” A referátum érdemi része a tízmilliárd forintból gazdálkodó Equal program keretei közé illesztette be a szarvasi népfőiskolai projektet, s azt próbálta érzékeltetni, hogy egy ilyen jellegű uniós pályázat vállalása és megvalósítása – ráadásul egy kísérleti projekt esetében – mekkora kihívást jelent gazdasági, szervezési és adminisztrációs szempontból. A szarvasiak az igen komoly nehézségek ellenére sikerrel vették az akadályokat. Mint végül kiderült, a mottó az első sora volt egy többstrófás versnek, amelyben az előadó a szarvasi projekt történetét és sikerét öntötte lírai formába.

Lázár Zsolt projektvezető, a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze, a népfőiskolai program fáradhatatlan „motorja” Szakmai-lelki erősítő módszer mint a projekt innovációja címmel tartott előadásában a népfőiskolai program újításaira összpontosított. Illusztrációként Dobos József cukrászmester példáját hozta fel, aki a Dobos-torta megalkotása során ugyan csupa ismert összetevőt használt a recepthez, de olyan módon, ahogyan ő tette, még senki nem rakta össze a hozzávalókat.

A szarvasi népfőiskola innovációinak is ebben rejlik a titka. Az induláskor nem kész „receptet” követtek; menet közben, folyamatosan alakult ki a módszer, amelynek alakító és motiváló tényezője az a cél volt, amelyet mindvégig maguk előtt láttak: tud-e az egyház hatékonyan segíteni a mai embereknek és megoldást találni a gondjaikra? A felnőttképzésben ismerős módszerek újfajta összetételéből alakult ki az oktatási gyakorlatban a szakmai-lelki erősítő módszernek elnevezett metodika, amely holisztikus szemlélettel az egész embert veszi figyelembe, s nemcsak a szakmai oktatási módszertanra koncentrál, hanem a szocializációnak, a problémamegoldásnak, az önsegítésnek, a kulturális igényszint növelésének, az önismeret fejlesztésének és a kulcskompetenciáknak a területét is integrálja. A projekt vállalt célja az volt, hogy a hallgatók harmincöt százaléka találjon munkát – ehhez képest a végzettek ötvenkét százaléka dolgozik.

Gaál Roland szakértő, a Szarvasi Ifjúságért Akciócsoport Egyesület alelnöke Hiszünk benned! Hiszel bennünk? címmel tartott személyes hangú beszámolójában nem szakmai kérdéseket boncolgatott, és nem is a projekt adataival terhelte a hallgatóságot. Ehelyett egészen közel hozta a résztvevőkhöz azoknak az embereknek a személyes sorsát, akik a képzésben részt vettek. Megtörtént eseteket, iskolai szituációkat, párbeszédeket mesélt el, s ezáltal életszerűvé, átélhetővé tette a nehéz sorsú emberek gondjait és örömeit.

A délelőtti szekciót Németh Tamásnak, a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági, Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kara szakmai képzési koordinátorának Esélyteremtés a felsőoktatásban – lehetőségek és kihívások népfőiskolánk szakmai képzésében címmel megtartott előadása zárta.

A délutáni program még három előadást tartogatott az érdeklődők számára. Harasztosi Sándor, a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület szakmai koordinátora a programon belüli kompetenciaképzés innovációit tárta fel a hallgatóság előtt. Hodálik Pál, a Középhalmi Evangélikus Misszió Alapítvány foglalkoztatási koordinátora A segítő kéz lassú elengedése – az utógondozás módszertana címet adta prezentációjának, amelyben nemcsak az utógondozás folyamatát lehetett figyelemmel kísérni, hanem a népfőiskolai közösségépítés megmaradó gyümölcsei is láthatóvá váltak. A záró előadást a Svédországból érkezett Kristina Blixt projektvezető tartotta A nemzetközi együttműködés tapasztalatairól címmel.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Szarvas–Ótemplomi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::