Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1)

Húsvét után a 4. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten húsvéti tettét s az élő Krisztus élő gyülekezetének egyik életjelét tárják elénk: „Nyilvánvalóvá lett minden nép előtt, hogy az Úr hatalmas Megváltó.” (Zsolt 98,2; LK) Mivel az Úr csodálatosan cselekedett, énekeljetek! Új éneket csak az újjászületett ember tud szívvel-szájjal zengeni. Vezérigénkről így vall Luther: „Új ének ez az új országról, az új teremtésről, az új emberről, aki nem törvényből vagy (»jó!«) cselekedetből, hanem a Lélektől született.” Legyen követendő példánk az Úr Jézus örvendező hálaadása: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura…” Őt ugyan elutasították a meg nem tért galileai városok, mégis mindenkit hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” (Mt 11,25.28) S tudjuk vele mondani: „Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” (Mt 11,26; Károli-fordítás) Az iga kétszemélyes tehervonó eszköz, s az Úr akar a társad lenni! Csak így tapasztalhatod meg, hogy az ő igája boldogító, gyönyörűséges és könnyű teher. A Krisztusban új életet nyert keresztény külsőleg is megújul; e folyamat utolsó lépéseként Pál ezt tanácsolja: „munkaköpenyként” „mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent”! És elénk tárja a mindenkori éneklő gyülekezet képét: „…intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,14.16) Jakab folytatja az új embernek szánt intéseket: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (1,22) Fedezzük fel: Jézus jeruzsálemi bevonulásakor, amikor „a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent (…): »Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!«”, a mennyei seregek sokaságának karácsony éjjelén felzengett énekét visszhangozták: „Dicsőség a magasságban Istennek…” (Lk 19,37.38; 2,14) A pogányok apostolának parókiája az egész világ – mint mondotta: „…a Lélek ereje által (…) mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát” –, mégsem akar más munkaterületén működni, „hogy ne idegen alapra” építsen (Róm 15,19.20). Mi felismertük-e már szolgálati területünk határtalanságát? Missziói parancsában minden követőjét küldi Jézus: „…hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) Ezt ne nyelveken szólva tegyük! Noha Pál rendelkezett ezzel a lelki ajándékkal, mégis inkább öt értelmes szót akart kimondani, hogy másokat tanítson, mint tízezret nyelveken. Mi tehát a jó megoldás? „…dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.” (1Kor 14,15) Haláltusájakor vért verejtékezve imádkozott az Úr, s így szólt: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” (Lk 22,40) Sokan kemény beszédnek tartották szavait korábban is; nem jártak többé ővele. Péter a kiválasztottak nevében szólt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) Ezért: „Csak téged áldjon énekünk… (…) Halleluja, halleluja! Dicsérünk, Isten szent Fia!” (GyLK 814,5)

Garai András

::Nyomtatható változat::