| Evangélikus Egyház
 - Online újságok
 - Evangélikus Élet
 - Archívum
 - 2008
 - 16
 - Egymás őrizői Egyházunk egy-két hete 
   Hozzászólás a cikkhez
 Egymás őrizői 
 
                                                                       A négyfalu-fűrészmezei evangélikus gyülekezet negyvenfős csoportja látogatott április 10-e és 14-e között a Nógrád megyei Vanyarcra. A barcasági testvérek a tavaly létesített gyülekezeti kapcsolat jegyében viszonozták a vanyarciak elmúlt évi látogatását. Hazánk jelentős történelmi helyei mellett (Vác, Visegrád, Esztergom) a vendégek a házigazdák szűkebb pátriájának szépségeiből is ízelítőt kaphattak, amikor felkeresték a világörökségi védelem alatt álló Hollókőt. A vasárnapi istentiszteleten Kajcsa László arról tett bizonyságot, hogy jó egymáshoz tartozni, jó egymásnak örülni. A fűrészmezei lelkész Pál apostol areopágoszi beszéde alapján arról az örömről prédikált Jubilate vasárnapján, hogy a görögök számára akkor még „ismeretlen” Isten Jézus Krisztusban számunkra már megtapasztalható, segítséget nyújtó társsá lett – a testvér-gyülekezeti kapcsolatnak is ő az alapja. Részt vett az istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök is, aki kifejezte abbéli reményét, hogy az erdélyi testvérekkel való kapcsolat idővel „szervezeti közeledésben” is megnyilvánul. Kajcsa László rámutatott, hogy a két gyülekezet közötti kapcsolat a kettős állampolgárságról szóló, rossz emlékű 2004. december 5-i népszavazás után létesült a sebek gyógyításának szándékával. A helyi lelkész – e sorok írója – azt hangsúlyozta, hogy a mai atomizálódó társadalomban, a közösségek és kapcsolatok szétesésének idején az árral szemben haladunk akkor, amikor külső és belső távolságokat legyőzve megkeressük és számon tartjuk egymást. Az összetartozás kifejezésének gyönyörű pillanata volt, amikor a két gyülekezet egyesített énekkara elénekelte az „Öröm van nálad…” kezdetű korál egyik feldolgozását. A vendéggyülekezet énekkara Kovács Ildikó vezényletével szolgált Isten egybegyűlt népének.  Kain kérdésére – „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” (1Móz 4,9) – egyértelmű a válasz: igen, felelősek vagyunk egymásért. Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egymásra. A baráti, testvéri szó, az imádság életmentő lehet. Ne szalasszuk el tehát azokat a lehetőségeket, áldásokat, amelyeket Isten kínál fel nekünk a gyülekezetek testvéri kapcsolatában. Salamon szava ez esetben is igaz: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek…” (Préd 4,9; Károli-fordítás) Szabó András
 ::Nyomtatható változat::
 |