Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az idő rövidsége miatt csak drótpostán tudtam néhány, a költészet napjával kapcsolatos kérdést feltenni Petrőczi Éva költőnek, aki hivatásszerűen foglalkozik a régi magyar irodalommal is. Lényegre törő válaszait az alábbiakban olvashatjuk.

– Olvas-e verset a költő?

– Természetesen, szinte naponta.

– Más szemmel nézi-e a verseket az irodalomtörténész, mint a költő? („Költő vagyok – mit érdekelne / engem a költészet maga?”)

– Esetemben ez nem kérdés, mivel mindkettő vagyok, egy bőrben.

– A régi vagy a kortárs költészet áll önhöz közelebb?

– A régi, Jékely Zoltánig bezárólag.

– Van-e lényeges különbség a régebbi és a mai költők témáiban?

– Van. A régieknél a hit komoly téma volt, ma csak néhányan ragaszkodunk e tematikához. Persze vannak örök emberi érzelmek, konfliktusok, amikből aztán versek születnek.

– Vannak-e legkedvesebb szerzői?

– Természetesen, például sok-sok elfeledett prédikátor-költő, mint Szőnyi Nagy István, a már említett Jékely, az ifjabbak közül Kovács András Ferenc…

– Ön szerint fontos-e még az átlagembereknek, az olvasóknak a vers?

– Igen, ezt bizonyítják a gazdag egyéni versblogok is…

– Mit lehetne tenni, hogy széles körben is fontosabb legyen? Hogyan lehetne felhívni a figyelmet a költészetre?

– Jó és hiteles, továbbá míves verseket kell írni, s el is kell menni velük személyesen az emberek közé.

– ZZs –

::Nyomtatható változat::