Hozzászólás a cikkhez

Van, aki azért ol­vas­sa az Úti­tár­sat, mert még nem is­me­ri. Van, aki azért, mert már jól is­me­ri. Van, aki azért kap­ja a la­pot, mert ed­dig még nem kap­ta. Van, aki azért, mert már öt­ven­egy éve ezt kap­ja. Van, aki azért sze­re­ti, mert tá­jé­ko­zó­dik be­lő­le a kül­föl­dön élő ma­gya­rok éle­té­ről. Van, aki azért, mert szí­ve­sen ol­vas az anya­or­szág hí­re­i­ről. Van, aki azért örül­het, mert egy új­ság­gal töb­bet kap. Van, aki azért, mert egy új­ság­gal töb­bet kap.

Van mi­ről be­szél­nünk. Úti­társ – ma­gyar evan­gé­li­u­mi lap.

Élén­ken él ben­nem gyer­mek­ko­rom­ból, a ’80-as évek­ből az a té­vé­rek­lám, amely az elő­ző­ek­hez ha­son­ló ér­ve­lés­sel – ter­mé­sze­te­sen me­rő­ben más tar­ta­lom­mal – igye­ke­zett a né­zőt meg­győz­ni ar­ról, hogy szin­te min­den­ki­nek ér­de­mes igény­be ven­ni az adott hir­de­tő szol­gál­ta­tá­sa­it. Nos, mi sem te­szünk mást: hir­det­jük az Úti­tár­sat.

Az öt­ven­egy éve út­já­ra in­dí­tott lap mind szé­le­sebb ol­va­só­kö­zön­sé­get cél­zott meg. Ere­de­ti­leg azo­kat az evan­gé­li­kus, el­ső­sor­ban ’56-os emig­rán­so­kat kí­ván­ta meg­szó­lí­ta­ni, akik Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban te­le­ped­tek le. A kör ké­sőbb a szin­tén kül­hon­ba sza­kadt, ma­gyar aj­kú re­for­má­tus hí­vek­kel bő­vült ki, majd egy­re gyak­rab­ban vet­ték kéz­be a la­pot a tör­té­nel­mi ha­tá­ro­kon túl élő, fel­vi­dé­ki, er­dé­lyi, vaj­da­sá­gi ma­gyar ki­sebb­sé­gek pro­tes­tán­sai is. Igaz, az Úti­társ a Ma­gyar­or­szá­gon élő evan­gé­li­kus­ság szá­má­ra ed­dig is hoz­zá­fér­he­tő volt – Gé­mes Ist­ván szer­kesz­tő­nek a test­vé­re ré­vén Kon­do­ros­ról ke­rült a lap a meg­ren­de­lők­höz –, mind­ed­dig még­sem az itt­hon élők al­kot­ták az ol­va­só­tá­bor je­len­tős ré­szét.

Gé­mes Ist­ván (e la­pszám 2. oldalán in­ter­jút köz­lünk ve­le) har­minc­hat év­nyi hű­sé­ges szer­kesz­tői mun­ka után 2007-ben csa­lád­já­val együtt úgy dön­tött, hogy át­ad­ja a sta­fé­tát a kö­vet­ke­ző nem­ze­dék­nek. Ezt kö­ve­tő­en vál­lal­ta ma­gá­ra a vi­lág evan­gé­li­kus­sá­gát össze­fog­ni kí­vá­nó, 2005-ben ala­kult Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek), hogy gond­ja­i­ba ve­szi az Úti­társ ügyét. Így szü­le­tett meg az az el­ha­tá­ro­zás, hogy az Úti­társ ezen­túl mint új­ság az új­ság­ban, az Evan­gé­li­kus Élet mel­lék­le­te­ként éven­te hat al­ka­lom­mal, ál­ta­lá­ban na­gyobb egy­há­zi ün­ne­pek­hez kap­cso­lód­va je­le­nik meg. Ugyan­ak­kor to­váb­bi majd­nem négy­ezer pél­dány­ban ön­ál­ló lap­ként kül­dik ki ha­tá­ron tú­li ma­gyar gyü­le­ke­ze­tek­be.

Ez az – egy­há­zi elöl­já­rók és a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia ré­szé­ről meg­al­ko­tott tu­da­tos – kon­cep­ció azt je­len­ti, hogy a ha­tá­ron túl élő ma­gyar evan­gé­li­ku­sok, il­let­ve pro­tes­tán­sok éle­te ezen­túl nem „pe­ri­fe­ri­á­lis ügy”, ha­nem evan­gé­li­kus köz­ügy. Ez né­mi­képp a lap pro­fil­já­nak meg­vál­toz­ta­tá­sá­ra kény­sze­rí­ti a szer­kesz­tőt: az Úti­társ egy­szer­re kí­ván­ja meg­szó­lí­ta­ni a ré­gi és az új ol­va­só­kat. A ha­tá­ron tú­li te­rü­le­tek pro­tes­tán­sai és az anya­or­szág evan­gé­li­kus­sá­ga kö­zöt­ti pár­be­széd je­gyé­ben he­lyet kap pél­dá­ul a lap­ban egy olyan ro­vat, amely test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok ta­pasz­ta­la­ta­it mu­tat­ja be. Ter­vez­zük to­váb­bá, hogy min­den szám­ban be­mu­tat­ko­zik egy-egy kül­ho­ni ma­gyar gyü­le­ke­zet.

A meg­vál­to­zott hely­zet a for­ma meg­vál­toz­ta­tá­sát is szük­sé­ges­sé te­szi. Az ed­dig nyolc A4-es ol­da­lon meg­je­le­nő új­ság ezen­túl négy, az Evan­gé­li­kus Élet alak­já­hoz iga­zo­dó ol­dal­ból áll majd. Bí­zunk ben­ne, hogy az „át­for­má­zó­dás” el­le­né­re a lap ré­gi ol­va­sói ugyan­azt a szá­muk­ra ked­ves fo­lyó­ira­tot lát­ják az „új” Úti­társ­ban is. Ta­lán se­gí­ti ezt, hogy az új­ság fejrészén – ­cí­mének betűtípusán és lo­gó­já­n – nem vál­toz­tat­tunk.

Kö­szö­net­tel ven­nénk, ha a lap­ban meg­je­le­nő írá­sok kap­csán ol­va­só­ink ész­re­vé­te­le­ket fo­gal­maz­ná­nak meg; egy ré­szük akár ol­va­sói le­vél­ként is kö­zöl­he­tő len­ne. De sze­re­tet­tel bá­to­rí­tunk min­den ked­ves ol­va­sót a gyü­le­ke­zet­ben, il­let­ve na­gyobb egy­há­zi kö­zös­sé­gek­ben tör­té­nt eseményekről hírt adó írások be­kül­dé­sé­re is (el­ér­he­tő­sé­ge­in­ket lásd az imp­resszum­ban).

Az Úti­társ már ed­dig is el­ér­he­tő volt a vi­lág­há­lón, s ez­után sem lesz ez más­ként, csu­pán a cí­men vál­toz­tat­tunk: www.lu­the­ran.hu/z/hon­la­pok/maek. (Tech­ni­kai okok­ból az el­ső szám csak né­hány hét­tel a lap meg­je­le­né­se után lesz ol­vas­ha­tó elekt­ro­ni­kus for­má­ban. Ezért az ol­va­sók szí­ves meg­ér­té­sét kér­jük.)

Az imént fel­so­rolt vál­toz­ta­tá­sok el­le­né­re nem fe­led­het­jük ter­mé­sze­te­sen a lap al­cí­mé­ben meg­fo­gal­ma­zott ön­ér­tel­me­zé­sét, amely így hang­zik: „ma­gyar evan­gé­li­u­mi lap”. „Rek­lá­mo­san” szól­va: azért hir­det­jük az Úti­tár­sat, mert hir­det­ni akar­juk az Úti­tár­sat.

Ál­dott hús­vé­ti ün­ne­pe­ket kí­ván a lap min­den ol­va­só­já­nak a szer­kesz­tő:

Szűcs Pet­ra

::Nyomtatható változat::