Be­mu­tat­ko­zik…

Hozzászólás a cikkhez

Egy lel­ki­pász­to­ri lá­to­ga­tá­son gyü­le­ke­ze­tünk egyik tag­já­val be­szél­get­ve olyas­mit hal­lot­tam, ami az­óta is gyak­ran eszem­be jut, ami­kor a „kis” po­zso­nyi ma­gyar gyü­le­ke­zet­re gon­do­lok: „Lel­kész­nő, nem az a fon­tos, hogy nagy, ha­nem az, hogy élő gyü­le­ke­zet le­gyünk!” Igen, ez a fon­tos. Élő, Is­ten­nek és az em­be­rek­nek szol­gá­ló gyü­le­ke­zet­nek kell len­nünk.

Nos, hogy job­ban be­mu­tas­sam gyü­le­ke­ze­tün­ket, egy ki­csit a múlt­ról, de fő­leg a je­len­ről sze­ret­nék pár gon­do­la­tot meg­osz­ta­ni az ol­va­sók­kal.

A Ly­ce­um ut­ca és az Apá­ca pá­lya sar­kán épült fel az evan­gé­li­kus kis­temp­lom a ma­gyar és szlo­vák hí­vők ré­szé­re 1777-ben; ez a mai na­pig ma­gyar aj­kú gyü­le­ke­ze­tünk ren­del­ke­zé­sé­re áll. 2006-ban ün­ne­pel­tük kö­zös­sé­günk fenn­ál­lá­sá­nak négy­századik évfordulóját.

Gyü­le­ke­ze­tünk tag­jai sze­re­tet­tel és mély tisz­te­let­tel em­lé­kez­nek né­hai lel­ké­sze­ik­re, akik ma­gyar nyel­ven hir­det­ték Is­ten igé­jét a mi drá­ga kis temp­lo­munk­ban. Sch­midt Ká­roly Je­nő, Rátz Vil­mos, Oká­lyi Gus­tav Adolf, Prőh­le Hen­rik, Ada­mi Gyu­la, Endref­fi Já­nos, Ci­bul­ka Jú­li­us, Holcík Ju­raj, Ko­le­sár Ivan, Jan­ko Jú­li­us, Gál Vla­di­mir, Muntág Lu­do­vít tartozik közéjük.

1. ja­nu­ár­já­ban püs­pö­ke­ink úgy dön­töt­tek, hogy a nyug­díj­ba vo­nu­ló lel­kész he­lyett, aki év­ti­ze­de­ken át hű­sé­ge­sen szol­gált, se­géd­lel­készt he­lyez­nek a gyü­le­ke­zet­be. Jó­ma­gam így ke­rül­tem te­hát ide. Há­lás va­gyok a jó Is­ten­nek, hogy ép­pen ide ve­ze­tett.

Az is­ten­tisz­te­let min­den va­sár­nap 11 óra­kor kez­dő­dik. He­lye az evan­gé­li­kus kis­temp­lom – Ly­cej­na (Ly­ce­um) ut­ca 28. Al­kal­mun­kat ti­zen­öt-húsz test­vér – öt­ven és ki­lenc­ven év kö­zöt­ti­ek – lá­to­gat­ja rend­sze­re­sen. Li­tur­gi­ai rend­ként még az öreg (po­zso­nyi) éne­kes­könyv­ből éne­ke­lünk két éne­ket, egyet pe­dig az új (kék, 1984-es ki­adá­sú) éne­kes­könyv­ből. Min­den má­so­dik va­sár­nap ki­szol­gál­tat­juk az Úr szent va­cso­rá­ját. Né­ha az is­ten­tisz­te­let után sze­re­tet­ven­dég­sé­get szer­ve­zünk, ahol job­ban meg­is­mer­ked­he­tünk azok­kal a ta­gok­kal is, akik nem jár­nak a bib­lia­órák­ra.

Az órákat min­den hét­főn dél­után tar­tjuk a kis­temp­lom sek­res­tyé­jé­ben. Eze­ken az al­kal­ma­kon idén Pál apos­tol El­ső ko­rinthu­si le­ve­lét ta­nul­má­nyoz­zuk. A bib­lia­órán kö­zö­sen el­töl­tött egy vagy két óra nagy meg­erő­sí­tést je­lent­het hi­tünk­nek. Min­den­ki el­mond­hat­ja a vé­le­mé­nyét, egy­út­tal hor­doz­zuk egy­más örö­me­it és gond­ja­it is. Min­den al­ka­lom­mal meg­ta­nu­lunk egy új éne­ket a leg­kö­ze­leb­bi va­sár­nap­ra.

A bib­lia­órá­kat és is­ten­tisz­te­le­te­in­ket ma­gyar­or­szá­gi lel­kész test­vé­rek is gaz­da­gí­tot­ták már ige­hir­de­tés­sel és lel­ki tá­mo­ga­tás­sal: Zász­ka­lic­ky Pál Fót­ról és Szpi­sák At­ti­la Tót­kom­lós­ról. Ezek a lá­to­ga­tá­sok nagy örö­möt je­len­tet­tek szá­munk­ra.

Po­zso­nyi gyü­le­ke­ze­ti éle­tün­ket saj­nos ke­vés fi­a­tal­lal, de sok lel­kes, imád­ko­zó, szol­gá­ló éle­tű és a gyü­le­ke­ze­tért ten­ni aka­ró idő­sebb test­vér­rel él­jük. Ad­ja Is­ten, hogy to­vább­ra is így együtt, Is­ten igé­je kö­ré gyűl­hes­sünk össze, és Is­ten aka­ra­ta sze­rint él­jünk a szlo­vák fő­vá­ros ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­té­ben. Is­ten ál­dá­sát és a Szent­lé­lek meg­újí­tó ke­gyel­mét kér­jük ah­hoz, hogy mé­re­tünk el­le­né­re is élő gyü­le­ke­zet le­hes­sünk.

E né­hány sor saj­nos ke­vés ar­ra, hogy gyü­le­ke­ze­tünk­ről át­fo­gó ké­pet ad­has­son, de bí­zom ab­ban, hogy ked­ves ol­va­só­ink ta­lán ked­vet kap­nak hoz­zá, hogy meg­lá­to­gas­sa­nak ben­nün­ket akár szol­gá­ló­ként, akár hall­ga­tó­ként. Ez­ál­tal al­kal­muk nyíl­hat kö­ze­lebb­ről is meg­is­mer­ni ezt a kis po­zso­nyi kö­zös­sé­get és együtt szol­gál­ni Urunk­nak, Te­rem­tőnk­nek.

Hla­csok Eri­ka se­géd­lel­kész (Po­zsony)

::Nyomtatható változat::