ťEgy­más ter­hét hor­doz­zá­tok…!Ť

Hozzászólás a cikkhez

Ta­lán mind így kezd­tük: elő­ször „tér­kép” volt csak szá­munk­ra e táj… A Kár­pá­tok bar­na vo­nu­la­ta­i­nál le­vő, Bras­sót jel­ző na­gyobb folt kö­ze­lé­ben, az Olt kék vo­na­lá­tól bal­ra, a Bar­ca­ság szé­lén egy ap­ró pon­tocs­ka, mel­let­te a fel­irat­tal: Apá­ca.

Tyű, de messze van! Hány szend­vics is fogy­hat el odá­ig? Az­után las­san le­esik a tan­tusz: per­sze, ide­va­ló­si volt Cse­re Já­nos is. Majd jön­nek a ta­lál­ko­zá­sok… S az em­ber­ben kez­de­nek el­rak­tá­ro­zód­ni az él­mé­nyek, az ar­cok, az ízek, az il­la­tok, az is­me­rős­sé vá­ló ne­vek, a nagy ne­ve­té­sek, az érin­té­sek, a ta­lál­ko­zá­sok, a meg­ra­ga­dó gesz­tu­sok, s egy szép na­pon azon kap­juk ma­gun­kat, hogy a szí­vünk egy da­rab­ja odaköl­tö­zött. Az Olt part­já­ra. S egy ki­csit apá­ca­i­nak érez­zük ma­gun­kat mi is. Nem is cso­da, hi­szen test­vé­rek va­gyunk.

Úgy két év­ti­ze­de kez­dő­dött. Már ak­kor sem csak a lel­ké­szek ven­dég­szol­gá­la­ta­i­ban me­rült ki a part­ner­ség. Lel­kes fi­a­ta­lok vo­nat­ra száll­va, édes­ség­gel és köny­vek­kel te­li há­ti­zsá­kok­kal in­dul­tak mi­ku­lá­soz­ni Apá­cá­ra, a kör­nyék leg­na­gyobb, kö­zel ezer­két­száz lel­ket szám­lá­ló ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­té­be. Köz­tük volt An­dor­ka Esz­ter is, akit az ot­ta­ni­ak annyi­ra meg­sze­ret­tek, hogy tra­gi­kus ha­lá­la után em­lé­ké­re kop­ja­fát ál­lí­tot­tak a fa­lu te­me­tő­jé­ben. E lá­to­ga­tá­sok nyo­mán élet­re szó­ló ba­rát­sá­gok szö­vőd­tek csa­lá­dok kö­zött.

A De­ák té­ri Mi­ku­lás ugyan ki­csit ké­nyel­me­seb­bé vált: ma már kis­busszal uta­zik. Azt azon­ban vé­let­le­nül sem mu­laszt­ja el, hogy a de­cem­ber 6-ához leg­kö­ze­leb­bi hét­vé­gén el­men­jen Apá­cá­ra, és a gye­re­kek­nek édes­ség­gel, a fel­nőt­tek­nek lel­ki ele­del­lel, az­az bib­lia­ol­va­só Út­mu­ta­tó­val ked­ves­ked­jen. A sza­kál­las öreg­úr nem uta­zik egye­dül. Ven­dég ige­hir­de­tő és ba­rát­koz­ni vá­gyó fi­a­ta­lok kí­sé­rik év­ről év­re, akik a he­lyi gyer­me­kek­kel tör­té­nő ta­lál­ko­zás ide­jé­re kram­pu­szok gú­nyá­já­ba búj­nak.

Ha­son­ló­an a Mi­ku­lás lá­to­ga­tá­sá­hoz, évente ke­rül sor kö­zös tá­bo­ro­zá­sok­ra is. Ha­gyo­mánnyá vált, hogy min­den apá­cai kon­fir­man­dus­nak le­he­tő­sé­ge nyí­lik egy bu­da­pes­ti lá­to­ga­tás­ra. Eze­ken a kö­zös va­ká­ci­ó­kon is szá­mos ba­rát­ság köt­te­tett már.

Az apá­cai lel­kész há­zas­pár, Si­mon Ilo­na és Si­mon Lász­ló egy De­ák té­ri sze­re­tet­ven­dég­sé­gen ve­tí­tés­sel és a gyü­le­ke­zet éle­tét be­mu­ta­tó be­szá­mo­ló­val igye­ke­zett ked­vet éb­resz­te­ni a bu­da­pes­ti­ek­ben ar­ra, hogy – a kap­cso­lat­tar­tást szív­ügyük­nek te­kin­tő ma­rok­nyi fi­a­tal nyom­do­ká­ba lép­ve – sze­mé­lye­sen is el­lá­to­gas­sa­nak a test­vér­gyü­le­ke­zet ott­ho­ná­ba. Az el­ső na­gyobb, a Mi­ku­lás-lá­to­ga­tá­so­kat jócs­kán meg­ha­la­dó lét­szá­mú „in­vá­zió” a De­ák té­ri if­jú­ság­hoz kö­tő­dik. Né­hány éve egy busz­nyi fi­a­tal lá­to­ga­tott el az Olt part­já­ra. Pél­dá­ju­kat az­óta már két­busz­nyi lá­to­ga­tó kö­vet­te. E ki­rán­du­lá­sok­nak kö­szön­he­tő­en egy­re több szem­ben fe­dez­he­tő fel kü­lö­nös csil­lo­gás az „Apá­ca” hely­ség­név hal­la­tán. Szá­mos csa­lád kö­zött jö­he­tett lét­re sze­mé­lyes ba­rát­ság e lá­to­ga­tá­sok ered­mé­nye­ként.

Egy kap­cso­lat­ban fon­tos, hogy mind­két fél tud­jon ad­ni és kap­ni is. Mi az, ami­vel mi, bu­da­pes­ti­ek hoz­zá tu­dunk já­rul­ni e part­ner­ség tar­tal­mas­sá té­te­lé­hez? A már em­lí­tett aján­dé­ko­kon és tá­bo­roz­ta­tá­son túl pél­dá­ul sze­rény szál­lást biz­to­sít­ha­tunk, ha egy-egy apá­cai csa­lád eset­leg gyógy­ke­zel­te­tés vagy egyéb ügy­in­té­zés vé­gett vá­ro­sunk­ba ér­ke­zik. Köz­re­mű­köd­het­tünk az el­múlt évek­ben ki­ala­kí­tott ok­ta­tá­si köz­pont könyv­tá­rá­nak és in­for­ma­ti­kai esz­köz­park­já­nak fel­sze­re­lé­sé­ben.

S mit ad­nak ne­künk er­dé­lyi test­vé­re­ink? Za­var­ba ej­tő bő­ség­gel áraszt­ják ránk ven­dég­sze­re­te­tü­ket, ki­tár­va a bu­da­pes­ti ven­dé­gek előtt ott­ho­na­i­kat. Szí­vet me­len­ge­tő, erőt adó em­be­ri pél­dát kap­ha­tunk tő­lük. Pél­dát, ho­gyan le­het ne­héz kö­rül­mé­nyek közt is helyt­áll­ni, Is­ten­be fo­gó­dzó hit­tel tal­pon ma­rad­ni. Hi­szem, hogy eb­ben a test­vér­kap­cso­lat­ban mind­két gyü­le­ke­zet gya­ra­pod­hat a má­sik ré­vén.

Igen, ta­lán mind, akik va­la­mi mó­don ré­sze­sei let­tünk e test­vér­kap­cso­lat­nak, így kezd­tük va­la­mi­kor: elő­ször „tér­kép” volt csak szá­munk­ra e táj… Egy szép na­pon azon­ban azon kap­tuk ma­gun­kat, hogy a szí­vünk egy da­rab­ja oda­köl­tö­zött. Az Olt part­já­ra. S ma már egy ki­csit apá­ca­i­nak érez­zük ma­gun­kat mi is.

::Nyomtatható változat::