Be­mu­tat­ko­zik…

Hozzászólás a cikkhez

A gyü­le­ke­zet meg­ala­ku­lá­sa 1585-re te­he­tő. Az egy­ház­köz­ség nem so­ká­ig örül­he­tett azon­ban ön­ál­ló­sá­gá­nak, mi­vel nem sok­kal az ala­pí­tás után az el­len­re­for­má­ció idő­sza­ka kö­vet­ke­zett: az őri­szi­ge­ti­ek több mint száz éven ke­resz­tül kény­te­le­nek vol­tak Ne­mes­csó­ba jár­ni is­ten­tisz­te­let­re, ahol a szá­muk­ra ki­je­lölt ar­ti­ku­lá­ris gyü­le­ke­ze­ti hely volt. A gyü­le­ke­zet 1785-ben an­nak a kis­ne­me­si stá­tus­nak kö­szön­he­tő­en ala­kult új­já, ame­lyet az őri­szi­ge­ti­ek — mint ha­tár­őrök – II. Má­tyás ki­rály­tól kap­tak. A tü­rel­mi ren­de­let alap­ján 1794-ben készült el az evan­gé­li­kus temp­lom, to­rony vi­szont csak 1821-ben épült hoz­zá.

1921-ben gyö­ke­res vál­to­zás tör­tént: az őri­szi­ge­ti gyü­le­ke­zet szin­te egyik nap­ról a má­sik­ra oszt­rák te­rü­let­re, Bur­gen­land­ba ke­rült. (En­nek a kö­zös­ség­nek és ál­ta­lá­ban a bur­gen­lan­di ma­gyar­ság­nak jel­lem­ző­je, hogy tag­jai a 955-ös Lech-me­zei csa­ta óta nem hagy­ták el ezt a te­rü­le­tet, „itt él­tek és hal­tak”, csu­pán a ha­tá­ro­kat to­lo­gat­ták kö­rü­löt­tük.) Ezt kö­vet­ték a ná­ci idő­szak, majd a szov­jet meg­szál­lás ke­ser­ves évei. 1956 nem ho­zott vál­to­zást, hi­szen a me­ne­kül­tek, ki­ván­dor­lók ugyan Bur­gen­lan­don ke­resz­tül jöt­tek, de a jobb meg­él­he­tés, mun­ka­le­he­tő­ség re­mé­nyé­ben in­kább a Bécs–Linz–Salz­burg vo­na­lon ma­rad­tak, vagy a dé­li vi­dék­re, Graz fe­lé vet­ték út­ju­kat.

Őri­szi­get – ne­vé­hez mél­tón – meg­ma­radt szi­get­nek, en­nek elő­nye­i­vel és hát­rá­nya­i­val, a „min­den­ki min­dent tud” és „min­den­ki min­dent job­ban tud” alap­ján. Ami vi­szont az egy­ház és a gyü­le­ke­zet szem­pont­já­ból, meg­tar­tó ere­jű: a né­met nyel­vű, ka­to­li­kus Auszt­ri­á­ban Őri­szi­get (még min­dig) a ma­gyar evan­gé­li­kus szi­get. A kö­rül­be­lül két­száz­ki­lenc­ven lel­kes fa­lu­ban két­száz­negy­ven­hár­man evan­gé­li­ku­sok. A gyü­le­ke­zet­hez tar­to­zik még egy fi­lia, Jab­ing (Vas­job­bá­gyi), ahol vi­szont már csak nyolc­van­hat, né­met nyel­vű evan­gé­li­kus él.

A lel­ké­szi el­lá­tott­ság kez­det­től fog­va fo­lya­ma­tos volt. Volt, aki csu­pán egy évet szol­gált, és olyan is, aki har­minc­öt éven ke­resz­tül volt a kö­zös­ség lel­ki­pász­to­ra.

Az is­ten­tisz­te­le­tek több­sé­gét – a hó­nap há­rom va­sár­nap­ján – ma is ma­gya­rul tart­juk. Min­den hó­nap má­so­dik va­sár­nap­ján né­met nyel­vű is­ten­tisz­te­let­re vár­juk a hí­ve­ket. Jab­ing­ban ha­von­ta két­szer – né­me­tül – tar­tunk is­ten­tisz­te­le­tet. A ka­zu­á­li­ák (ke­resz­te­lés, es­ke­tés, te­me­tés) mind két­nyel­vű­ek, úgy, mint az olyan al­kal­mak, ami­kor meg­osz­tás nem le­het­sé­ges, pél­dá­ul szent­es­te, a ha­lot­tak­ra va­ló em­lé­ke­zés no­vem­ber 1-jén és az éven­te meg­ren­de­zett gyü­le­ke­ze­ti ün­nep­sé­get be­ve­ze­tő csa­lá­di is­ten­tisz­te­let. Van­nak ro­tá­ci­ós al­kal­mak is, mint pél­dá­ul a re­for­má­ció ün­ne­pe. Ilyen­kor egyik év­ben ma­gyar, má­sik év­ben né­met is­ten­tisz­te­le­tet tar­tunk.

A sta­tisz­ti­ka sze­rint az is­ten­tisz­te­le­tek lá­to­ga­tott­sá­ga jó, sta­bil. Az ad­ven­ti és a böj­ti idő utol­só he­té­ben egy-egy ze­nés al­kal­mat tar­tunk. Kü­lön­le­ges­sé­gük, hogy a gyü­le­ke­zet so­ra­i­ból ke­rül­nek ki a mu­zsi­ku­sok és az éne­ke­sek, fi­a­ta­lok, kö­zép­ko­rú­ak, idő­seb­bek ve­gye­sen. Fel­eme­lő ér­zés volt ta­valy, hogy a már em­lí­tett gyü­le­ke­ze­ti ün­nep­sé­get be­ve­ze­tő is­ten­tisz­te­le­ten, ame­lyen gyer­me­ke­ink is köz­re­mű­köd­tek, ösz­­sze­sen száz­hat­van­egyen vet­tek részt. Ugyan­csak nagy lá­to­ga­tott­sá­gú az éven­te, for­gó rend­szer­ben meg­tar­tott ma­gyar öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let.

A magyar ökumenikus isten­tisz­te­le­ten Őri­szi­get evan­gé­li­kus, Al­só­őr ka­to­li­kus, Fel­ső­őr re­for­má­tus és ka­to­li­kus hí­vei együtt imád­koz­nak, és di­csé­rik Is­tent.

Ala­kult egy kis ze­ne­cso­por­tunk is, rend­sze­re­sen pró­bál ti­zen­két ta­gú női kó­ru­sunk, mely­ből hat asszony alig vagy egy­ál­ta­lán nem tud ma­gya­rul, még­is lel­ke­sen ének­li a ma­gyar éne­ke­ket is. Hogy a fel­so­ro­lás tel­jes le­gyen, van egy tíz­éves asszony­kö­rünk is (nő­egy­let), 1993-ban pe­dig egy, a mai na­pig si­ke­re­sen mű­kö­dő ma­gyar tánc­cso­port is ala­kult.

Szi­get nem egyen­lő az el­szi­ge­telt­ség­gel. Szí­ve­sen lát­juk és fo­gad­juk a hoz­zánk be­té­rő ven­dé­ge­ket. 2007 má­ju­sá­ban ki­csiny gyü­le­ke­ze­tünk nagy­sza­bá­sú nem­zet­kö­zi ren­dez­vénynek, a KÉ­MELM öt­ve­ne­dik, ju­bi­le­u­mi gyű­lé­sé­nek, il­let­ve a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­ci­á­val tar­tott kö­zös tanács­ko­zás­nak volt a szín­he­lye.

Ha pe­dig a sok jó után s köz­ben bá­nat is ér, re­mény­ked­ve éne­kel­jük és vall­juk: „Ne félj te­hát, ki­csiny csa­pat, / Ha rád fel­leg bo­rul: / Ke­gyel­met rejt, s be­lő­le majd / Ál­dás eső­je hull. / Bíz­zál az Úr­ban, ró­lad ő / Meg nem fe­led­ke­zik, / Sor­sod sö­tét­lő ár­nya közt / Szent ar­ca rej­te­zik.” (Evan­gé­li­kus éne­kes­könyv, 328. ének)

Mes­mer Ot­to evan­gé­li­kus lel­kész (Őri­szi­get)

::Nyomtatható változat::