Úti-tár­sal­gó

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­gyar­or­szá­gi és az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház szá­má­ra egy­aránt öröm­te­li: ez év má­ju­sá­tól mind­ket­tő eggyel több dok­tor­ral büsz­kél­ked­het. Té­ved, aki azt gon­dol­ja, hogy eh­hez fel­tét­le­nül két sze­mély szük­sé­ges. Soly­már Mó­ni­ka, a bé­csi ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra né­hány hét­tel ez­előtt véd­te meg val­lás­pe­da­gó­gi­ai té­má­ban írt dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját, ez­ál­tal dok­to­ri fo­ko­za­tot szer­zett.

– Elő­ször is: hogy ér­zi ma­gát e pil­la­nat­ban, né­hány hét­tel disszer­tá­ci­ó­já­nak meg­vé­dé­se után?

– Ter­mé­sze­tes, hogy az öröm és a há­la ér­zé­se töl­t el. Há­la­telt szív­vel gon­do­lok a le­he­tő­sé­gek­re, ame­lyek elém ke­rül­tek, sze­mé­lyek­re, akik­nek a se­gít­sé­ge és a bi­zal­ma so­kat je­len­tett a mun­ka vég­hez­vi­te­le so­rán. Itt kü­lö­nö­sen kon­zu­len­sem­nek, dr. Gottfried Adam­­nak, a bé­csi evan­gé­li­kus teo­ló­gi­ai fa­kul­tás val­lás­pe­da­gó­gi­ai tan­szé­ke ve­ze­tő­jé­nek és ko­ráb­bi mun­ka­he­lyem­nek, a sop­ro­ni Ber­zse­nyi Dá­ni­el Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­nak sze­ret­nék kö­szö­ne­tet mon­da­ni.

A lí­ce­um­nak tíz esz­ten­dőn ke­resz­tül vol­tam is­ko­la­lel­ké­sze, dr. Lam­pérth Gyu­la egy­ko­ri és Töl­li Ba­lázs je­len­le­gi igaz­ga­tó egy­aránt tá­mo­gat­ta azt a mun­kát, ame­lyet a hit­tan­ok­ta­tás és az is­ko­la evan­gé­li­kus pro­fil­já­nak ki­ala­kí­tá­sa te­rén vé­gez­tem. A bé­csi évek kez­de­ti bi­zony­ta­lan­sá­ga ide­jén sok­szor érez­het­tem a lí­ce­um biz­tos hát­te­rét, azt a bi­zal­mat és sze­re­te­tet, amely­­lyel dok­to­ri mun­kám kí­sér­ték. A kap­cso­lat az is­ko­lá­val je­len­leg is élő, egy­aránt kö­vet­jük és tá­mo­gat­juk egy­más mun­ka­te­rü­le­te­it.

Gottfried Adam pro­fesszor bá­to­rí­tott és adott le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy a bé­csi egye­te­men vé­gez­zem a dok­to­ri is­ko­lát, és itt ír­jam meg né­me­tül disszer­tá­ci­ó­mat. Kö­szö­net­tel tar­to­zom ne­ki azért is, hogy a sok­fé­le és szer­te­ága­zó né­met nyel­vű szak­iro­da­lom­ra és ku­ta­tá­si te­rü­le­tek­re vo­nat­ko­zó­an tá­jé­ko­zó­dá­si tám­pon­to­kat adott, va­la­mint be­ve­ze­tett val­lás­pe­da­gó­gi­ai mű­he­lyek­be és ku­ta­tá­sok­ba. Az egye­te­mi mun­ka az­tán azt ered­mé­nyez­te, hogy egy ide­je asszisz­tens­ként dol­go­zom a val­lás­pe­da­gó­gi­ai tan­szé­ken.

– Kö­ze­lebb­ről mi­lyen té­má­ban író­dott a dol­go­zat?

– Val­lás­pe­da­gó­gi­ai té­ma­kör­ben, és a Jé­zus Krisz­tus-té­ma teo­ló­gi­ai-di­dak­ti­kai fel­dol­go­zá­sát mu­­tat­ja be egy né­met hit­tan­könyv­so­ro­zat – Kurs­buch Re­li­gi­on – anya­gán ke­resz­tül. Min­dig is ér­de­kelt, ho­gyan le­het Jé­zus Krisz­tus­ról úgy be­szél­ni és ta­ní­ta­ni, hogy a bib­li­ai Krisz­tus-kép sok­szí­nű­sé­ge és egy­ér­tel­mű­sé­ge meg­je­len­jen, ugyan­ak­kor a gye­re­kek és fi­a­ta­lok ne szá­raz, szá­muk­ra kis­sé ide­gen, el­mé­le­ti és ért­he­tet­len dog­ma­ti­kai meg­fo­gal­ma­zá­sok­kal ta­lál­koz­za­nak, ha­nem vé­le­mé­nyek, gon­do­la­tok és meg­élt ta­pasz­ta­la­tok meg­is­me­ré­se fo­lya­mán élő­vé és di­na­mi­kus­sá vál­jék ben­nük a Krisz­tus­ról köz­ve­tí­tett ke­resz­tény ta­ní­tás.

Ami­kor az 5. osz­tá­lyo­sok szá­má­ra az Öröm­hír Jé­zus Krisz­tus­ról cí­mű hit­tan­köny­vet ír­tuk szer­ző­tár­sam­mal együtt, ez a kér­dés kü­lö­nö­sen is ak­tu­á­lis­sá vált. Mint­egy en­nek a hit­tan­könyv­nek a foly­ta­tá­sa, a té­ma tu­do­má­nyos át­gon­do­lá­sa a dok­to­ri mun­ka. Egy krisz­to­ló­gi­ai és val­lás­di­dak­ti­kai át­te­kin­tést kö­ve­tő­en há­rom té­ma­kört vizs­gál­tam rész­le­te­seb­ben: Jé­zus pél­dá­za­ta­it, cso­dá­it és az exp­li­cit krisz­to­ló­gi­ai té­má­kat, pél­dá­ul Jé­zus is­ten­sé­gé­nek kér­dé­se, ke­reszt és fel­tá­ma­dás, meg­vál­tás, Krisz­tus mai je­len­lé­te és így to­vább. Az ál­ta­lam vá­lasz­tott hit­tan­könyv­so­ro­zat né­met nyelv­te­rü­le­ten a leg­is­mer­tebb és a leg­na­gyobb pél­dány­szá­mú, 1976-tól rend­sze­re­sen je­le­nik meg a tíz–ti­zen­hét éves kor­osz­tály szá­má­ra, öt-hat éven­te át­dol­go­zott for­má­ban. Össze­sen ti­zen­nyolc hit­tan­könyv­ről van szó, ame­lyek át­ta­nul­má­nyo­zá­sa és fel­dol­go­zá­sa fo­lya­mán na­gyon iz­gal­mas volt nyo­mon kö­vet­ni az el­múlt har­minc esz­ten­dő krisz­to­ló­gi­ai és val­lás­di­dak­ti­kai fo­lya­ma­ta­it.

– Me­lyek vol­tak a leg­szebb és a leg­ne­he­zebb pil­la­na­tok a mun­ka so­rán?

– A kez­de­ti és a vég­ső sza­ka­szt na­gyon él­vez­tem. Az út­ke­re­sés, a kö­tet­len ol­va­sás, a szak­iro­da­lom­mal va­ló is­mer­ke­dés, va­la­mint az egyes di­dak­ti­kai meg­kö­ze­lí­té­si mó­dok ki­pró­bá­lá­sa a lí­ce­u­mi hit­tan­órá­kon mind öröm­te­li pil­la­na­to­kat je­len­tet­tek. Az utol­só hó­na­pok­ban pe­dig meg­elé­ge­dés­sel tölt­he­tett el, ahogy össze­állt a dol­go­zat a kü­lön­bö­ző fe­je­ze­tek­ből, és érez­het­tem, hogy né­met nyel­ven is egy­re gör­dü­lé­ke­nyeb­ben fo­gal­ma­zok. Ter­mé­sze­te­sen vol­tak ne­he­zebb pil­la­na­tok is, ami­kor egy idő­re fél­re­rak­tam a mun­kát, vagy a sok­fé­le le­het­sé­ges szem­pont és mód­szer kö­zül ne­he­zeb­ben ta­lál­tam rá az al­kal­ma­zan­dó­ra.

– A dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ja kap­csán ke­rült ki Bécs­be. De ho­gyan lett az Auszt­ri­á­ban élő ma­gyar evan­gé­li­ku­sok lel­ki­pász­to­ra?

– A dok­to­ri mun­ká­mat a sop­ro­ni lí­ce­um lel­ké­sze­ként kezd­tem meg. Egy­re gyak­rab­ban jár­tam át Sop­ron­ból Bécs­be, a disszertáci­óm írása mel­lett a Bé­csi Egye­tem Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Ka­rán más fel­ada­to­kat is kap­tam. Ek­ko­ri­ban az Auszt­ri­ai Ma­gyar Lel­ki­gon­do­zó Szol­gá­lat az át­ala­ku­lás éve­it él­te. Szer­ve­ze­ti­leg gyü­le­ke­zet­té sze­ret­tek vol­na ala­kul­ni, pres­bi­té­ri­u­mot és lel­készt vá­lasz­ta­ni, ez ügy­ben tár­gya­lá­so­kat foly­tat­tak az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház­zal. Eb­ben az át­me­ne­ti idő­ben D. Sze­bik Im­re püs­pök és a bé­csi gyü­le­ke­zet kép­vi­se­lői meg­kér­tek ar­ra, hogy Bécs­ben a ha­von­kén­ti va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­te­ken lás­sam el az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát. Így kez­dő­dött a kap­cso­la­tom a gyü­le­ke­zet­tel, amely 2004 vé­gén ön­ál­ló pres­bi­té­ri­u­mot vá­laszt­va meg­ala­kult, és je­len­leg az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház­ba be­épül­ve, an­nak egyik gyü­le­ke­ze­te­ként mű­kö­dik. A gyü­le­ke­zet­nek fél­ál­lá­sú lel­ké­szi stá­tu­sa van; a má­sik fél­ál­lá­som­ban a Bé­csi Egye­tem Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Ka­rá­nak Val­lás­pe­da­gó­gi­ai Tan­szé­kén va­gyok asszisz­tens.

– Ön jól is­me­ri mind a Ma­gyar­or­szá­gi, mind az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház mű­kö­dé­sét. Van-e ha­son­ló­ság a két or­szág evan­gé­li­kus­sá­ga kö­zött?

– Lét­szá­má­ban, di­asz­p­óra­jel­le­gé­ben, fel­ada­ta­i­ban és kö­rül­mé­nye­i­ben na­gyon sok ha­son­ló­sá­got lá­tok a két or­szág­ban mű­kö­dő evan­gé­li­kus egy­ház kö­zött. Úgy gon­do­lom, sok olyan te­rü­let van – pél­dá­ul a gyü­le­ke­zet­épí­té­si le­he­tő­sé­gek, is­ten­tisz­te­le­ti for­mák és az evan­gé­li­um meg­szó­lal­ta­tá­sa, tár­sa­dal­mi meg­je­le­nés, szer­ve­ze­ti és pénz­ügyi kér­dé­sek –, ahol a ta­pasz­ta­lat­cse­re mind­két egy­há­zat gaz­da­gí­ta­ná. Ép­pen az alap­ve­tő ha­son­ló­sá­gok mi­att e ta­pasz­ta­lat­cse­rék a má­sik egy­ház­ban is fel­hasz­nál­ha­tó szem­pon­to­kat, el­gon­do­lá­so­kat és oly­kor vá­la­szo­kat is ered­mé­nyez­het­né­nek. Konk­­ré­tan em­lí­tem pél­dá­ul a gyü­le­ke­ze­tek ön­ál­ló­sá­gá­nak és fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sá­nak kér­dés­kö­rét. A ter­vek­nek a le­he­tő­sé­gek­hez va­ló iga­zí­tá­sa, az el­kép­ze­lé­se­kért és a meg­va­ló­sí­tá­su­kért va­ló fe­le­lős­ség­vál­la­lás, a re­a­li­tá­sok fi­gye­lem­be­vé­te­le, a gyü­le­ke­zet ügye­i­ről va­ló fe­le­lős gon­dol­ko­dás és az ez­zel kap­cso­la­tos tet­tek fon­tos he­lyet fog­lal­nak el az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház gyü­le­ke­ze­te­i­nek éle­té­ben. Úgy gon­dol­koz­nak, hogy csak ön­ma­guk­ra szá­mít­hat­nak. A „na­gyot ter­vez­ni” és a „me­ré­szet ál­mod­ni” iz­gal­mas és sok­szor min­den vá­ra­ko­zást fe­lül­mú­ló ered­ménnyel is meg­ör­ven­dez­tet­het, de fa­kad­hat oly­kor fe­le­lőt­len­ség­ből és a re­a­liz­mus hi­á­nyá­ból is.

– Van­nak-e ter­vei a jö­vő­re néz­ve? Ho­gyan to­vább?

– Vol­tak idők, ami­kor igye­kez­tem elő­re el­ter­vez­ni dol­go­kat, ese­mé­nye­ket, az­tán az élet sok­szor fe­lül­ír­ta vagy át­ala­kí­tot­ta eze­ket. Ta­lán épp a sop­ro­ni–bé­csi idő­szak lát­tat­ta meg ve­lem, hogy a teendők, az ese­mé­nyek meg­ta­lál­ják az em­bert, és a kö­vet­ke­ző lé­pé­sek a meg­tett út­ból fa­kad­nak. Igyek­szem el­lát­ni fel­ada­ta­i­mat a gyü­le­ke­zet­ben és az egye­te­men egy­aránt. Úgy gon­do­lom, mind­két mun­ka­te­rü­let egy­faj­ta kap­cso­ló­pon­tot je­lent­het a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház és az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem szá­má­ra egy­aránt az Auszt­ri­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház­zal és a bé­csi teo­ló­gi­ai fa­kul­tással. Mint ahogy ed­dig is tet­tem, to­vább­ra is igyek­szem részt ven­ni a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház hit­tan­ok­ta­tás­sal és az evan­gé­li­kus is­ko­lák­kal kap­cso­la­tos mun­ká­já­ban.

Sz. P.

::Nyomtatható változat::