Az élet ke­nye­re

Hozzászólás a cikkhez

„Jé­zus ezt mond­ta ne­ki: (…) ťMin­den le­het­sé­ges an­nak, aki hisz.Ť Er­re azon­nal fel­ki­ál­tott a gyer­mek ap­ja, és így szólt: ťHi­szek, se­gíts a hi­tet­len­sé­ge­men!Ť” (Mk 9,23–24)

Ha hit­ben aka­runk jár­ni, a hi­tet­len­sé­get kell le­győz­nünk. Ami­kor az űr­ha­jót a ra­ké­ta ma­gas­ba eme­li, ak­kor a föld von­zó­ere­jét győ­zi le. Itt a föl­dön ál­lan­dó­an az a mi dol­gunk, hogy a bűn von­zó­ere­jét, azt a ször­nyű le­hú­zó erőt le­győz­zük.

Pál apos­tol azt mond­ja, hogy az „oda­felva­ló­kat” ke­res­sük, ne a föl­di­e­ket. De mi az „oda­felva­ló”, és mi a föl­di? A föl­di az alul­ról va­ló, az erőt­len. Az az Is­ten­től el­sza­kadt em­ber, aki a ma­ga ere­jé­vel pró­bál­ja pó­tol­ni az el­ve­szí­tett is­te­ni erőt. Ez az em­ber a má­sok­tól el­vett erő­vel, az össze­fo­gás ere­jé­vel is pró­bál­ja ezt az erőt meg­sze­rez­ni. A fe­lül­ről va­ló em­ber be­lát­ja, hogy nincs ere­je, ezért se­gít­sé­gül hív­ja az Úr ne­vét.

Jé­zus­nak így mond­ja ezt az igénk­ben a gyer­mek ap­ja: „Hi­szek, se­gíts a hi­tet­len­sé­ge­men!” A ben­nünk lé­vő, Is­ten­nel szem­ben ál­ló ma­ga­tar­tás te­szi ne­héz­zé a hi­tet. Ezért mond­ja Lu­ther Már­ton, hogy bűn­bá­nat nél­kül nem le­het hin­ni. Csak üres kéz­zel, sa­ját sze­gény­sé­günk, hi­tet­len­sé­günk meg­val­lá­sá­val le­het kö­ze­lí­te­ni Is­ten­hez, a mi mennyei Atyánk­hoz.

Is­ten az éhe­ző­ket be­töl­ti ja­vak­kal, a gaz­da­go­kat üre­sen kül­di el. Ezt éne­kel­te Má­ria az ő há­la­adó éne­ké­ben. Ezt az éne­ket ne­künk is meg kell ta­nul­nunk, mert ez va­ló­ság. Ha va­la­ki meg akar­ja Is­tent is­mer­ni, aláz­za meg ma­gát. Ő csak a sze­gé­nyek­nek, alá­za­to­sak­nak ad új erőt. Ezért kell kér­nünk őt, hogy ad­jon ne­künk hi­tet, és sza­ba­dít­son meg a ben­nünk lé­vő hi­tet­len­ség­től és ké­tel­ke­dés­től. „Egye­dül te­ben­ned bí­zom, / S egy­kor té­ged, én Jé­zu­som, / Ott, hol bá­nat nincs töb­bé, / Lát­hat­lak mind­örök­ké.”

Ámen.

Könc­ze G. Ár­pád

::Nyomtatható változat::