Hozzászólás a cikkhez

A Kül­föl­dön Élő Ma­gyar Evan­gé­li­kus Lel­ki­gon­do­zók Mun­ka­kö­zös­sé­ge öt­ven­egy év­nyi szol­gá­lat után im­már hi­va­ta­lo­san is le­zár­ta mű­kö­dé­sét a 2008. má­jus 22-én Pi­lis­csa­bán meg­tar­tott utol­só köz­gyű­lé­sén. A tar­tal­mi be­fe­je­zés vol­ta­kép­pen már a 2007-ben ki­adott Őri­szi­ge­ti nyi­lat­ko­zat­tal re­a­li­zá­ló­dott, de a for­mai be­zá­rás­ra csak most, egy év­vel ké­sőbb ke­rült sor.

A KÉ­MELM 1957. már­ci­us 3-tól 5-ig Bécs­ben tar­tot­ta ala­ku­ló ülé­sét – alig fél esz­ten­dő­vel az ’56-os ma­gyar­or­szá­gi for­ra­da­lom le­ve­ré­se után. Az ala­pí­tó „atyák” kö­zött volt Vaj­ta Vil­mos, Pós­fay György, Ter­ray Lász­ló, Pát­kai Ró­bert és Gé­mes Ist­ván is.

A KÉMELM-et megalakító lel­ké­szek a kö­vet­ke­ző ün­ne­pé­lyes nyi­lat­ko­za­tot tet­ték:

„Az Egy­ház Ura irán­ti há­lá­val ki­je­lent­jük, hogy

1. jö­vő­be­li szol­gá­la­tun­kat ide­gen föl­dön is, to­vább­ra is fel­ajánl­juk a mi Urunk­nak, hogy az evan­gé­li­um vi­gasz­ta­lá­sát so­kat szen­ve­dett né­pünk­höz ma is el­vi­hes­sük…
2. egy­há­zunk szol­gá­la­tát a me­ne­kül­tek kö­zött is az Ige tisz­ta hir­de­té­sé­ben és a szent­sé­gek Krisz­tus ren­de­lé­se sze­rin­ti ki­szol­gál­ta­tá­sá­ban lát­juk…
3. nem aka­runk kü­lön ma­gyar me­ne­kült egy­há­zat szer­vez­ni, ha­nem min­dig ké­szek va­gyunk az adott kö­rül­mé­nyek kö­zött úgy szol­gál­ni a hoz­zánk tar­to­zó­kat, hogy azt min­den­kor a he­lyi egy­há­zi ha­tó­sá­gok­kal össze­han­gol­va, Is­ten di­cső­sé­gé­re vé­gez­zük.”

A kö­zös­ség tag­jai a leg­ne­he­zebb idők­ben is hű­en vé­gez­ték mun­ká­ju­kat az idé­zett nyi­lat­ko­zat szel­le­mé­ben. Sa­ját szol­gá­la­ti he­lyü­kön, egy­más­tól szét­szó­ród­va tel­je­sí­tet­ték a rá­juk bí­zott kül­de­tést. Ugyan­ak­kor egy­más­sal szo­ros kap­cso­lat­ban áll­tak egy olyan vi­lág­ban, ame­lyik­ben még ko­ránt­sem volt annyi­ra ter­mé­sze­tes, hogy az in­for­má­ci­ók föld­ré­sze­ken át­ível­ve pil­la­na­tok alatt, mi­ni­má­lis anya­gi rá­for­dí­tás­sal ter­jed­het­nek.

Rit­kán le­het az em­ber ta­nú­ja an­nak, hogy egy szer­ve­zet, ame­lyik hosszú tör­té­ne­tet tud­hat ma­ga mö­gött, tel­je­sít­ve kül­de­té­sét, mél­tó­ság­gal ki­mond­ja meg­szű­né­sét. Az ilyen – tu­laj­don­kép­pe­ni funk­ci­ó­ju­kat már be­töl­tött – szer­ve­ző­dé­sek ál­ta­lá­ban el­sor­vad­nak, „vég­el­gyen­gü­lés­ben ki­múl­nak”, de a KÉ­MELM ese­té­ben nem ez tör­tént. Tag­jai vál­lal­ták, hogy a nyil­vá­nos­ság elé lép­ve ki­mond­ják: „le­te­szik a lan­tot”. Mind­ez nem je­len­ti azt, hogy a fra­ter­ni­tás­ról is le­mond­tak; a ko­ráb­bi kap­cso­la­to­kat to­vább­ra is ápol­ni sze­ret­nék, mind­össze a szer­ve­ze­ti ke­re­te­ket épí­tik le. Eb­ben a te­kin­tet­ben egyéb­ként a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) mun­kál­ko­dá­sá­ban lát­ják a foly­to­nos­sá­got.

A pi­lis­csa­bai zá­ró­al­kal­mon a részt­ve­vők dr. Fa­bi­ny Ti­bor egye­te­mi ta­nár tár­sa­sá­gá­ban be­szél­get­tek Vaj­ta Vil­mos­nak A dia­kó­ni­ai teo­ló­gia a ma­gyar tár­sa­dal­mi rend­szer­ben cí­mű köny­vé­ről, amely 2006-ban a Lu­ther Ki­adó gon­do­zá­sá­ban – nem kis vá­ra­ko­zást kö­ve­tő­en – ma­gya­rul is meg­je­lent.

A disz­kusszió után Pát­kai Ró­bert püs­pök ér­té­kel­te a KÉ­MELM öt­ven­egy éves tör­tén­etét, majd dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök mél­tat­ta a szer­ve­zet mű­kö­dé­sét. Sze­mé­lyes han­gon idéz­te fel ta­lál­ko­zá­sa­it a KÉ­MELM tag­ja­i­val, majd sor­ra vet­te a fent idé­zett, az ala­pí­tó nyi­lat­ko­zat­ban meg­fo­gal­ma­zott pon­to­kat, ame­lye­ket a mun­ka­kö­zös­ség mind­vé­gig szem előtt tar­tott. Vé­gül ki­emel­te, hogy el­jött a sze­rep­cse­re ide­je: ko­ráb­ban az anya­egy­ház volt az, amely­nek a szer­ve­zet tag­jai lel­ki, szel­le­mi és anya­gi te­kin­tet­ben ad­ni tud­tak, most az anya­egy­ház „van so­ron”: azon kell len­ni, hogy mind­ezt meg­kö­szön­ve ő is vissza­ad­has­son ne­kik va­la­mit mind­ab­ból, amit tő­lük és raj­tuk ke­resz­tül ka­pott. Ad­ja Is­ten, hogy az Úti­társ is esz­köz le­gyen eb­ben.

– eszpé –

::Nyomtatható változat::