Hozzászólás a cikkhez

Amint az Evan­gé­li­kus Élet 2010/11. szá­ma már hírt adott ró­la, a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) 2010. már­ci­us 5-én és 6-án má­so­dik al­kal­om­mal ren­dez­te meg ta­nul­má­nyi kon­fe­ren­ci­á­ját A Lu­ther-ró­zsa szí­nei cím­mel Rév­fü­lö­pön, az Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. Szer­zőnk ez­út­tal ke­vés­bé az eg­zakt be­szá­mo­ló­ra, in­kább a ren­dez­vé­nyen szer­zett be­nyo­má­sok to­vább­adá­sá­ra tö­rek­szik.

Nap­fé­nyes, de hű­vös idő fo­ga­dott min­ket Rév­fü­lö­pön. Ér­dek­lő­dő és több­szö­rö­sen érin­tett sze­mély­ként vá­ra­ko­zás­sal te­kin­tet­tem, te­kin­tet­tünk a ren­dez­vény­re. Az idő­já­rás pe­dig mint­ha som­máz­ná a je­lent – egy­há­za­ink, né­pe­ink, nem­ze­te­ink hely­ze­tét, ál­la­po­tát. Adott a fény, ben­ne a Lu­ther-ró­zsa összes szí­ne, s mi még­is hű­vös vi­szo­nyok kö­zött di­der­günk.

Oda­benn a kon­fe­ren­cia­köz­pont­ban ki­szí­ne­se­dik a kép. Zász­ka­licz­ky Pál lel­kész, Pa­li bá­csi min­dig meg­nyug­ta­tó sza­vai – Jé­zus kö­ve­té­sé­re hív. Bi­zo­nyos ér­te­lem­ben elő­nyös hely­zet­ben vol­tunk mi, „majd­nem két­nyel­vű­ek”, hisz is­mer­jük mind­két nyel­vet. Ta­nul­tunk Vö­rös­mar­tyt, de Or­szágh-Hvi­ez­dos­lav je­len­tő­sebb mű­ve­i­vel is is­mer­ked­tünk. Ki­emel­ke­dő­en, gyö­nyö­rű­en fog­lal­ja össze Kä­fer Ist­ván pro­fesszor az iro­dal­mi, kul­tu­rá­lis együtt­élést a ma­ga ki­csi­nyes gyű­löl­kö­dé­se­i­vel, de fel­eme­lő, hogy a köl­csö­nös tisz­te­let szük­sé­ges­sé­re is rá­mu­tat.

Majd meg­áll­unk egy tör­té­nel­mi ese­mény­nél. A zsol­nai zsi­nat 1610-ben az evan­gé­li­kus egy­ház szer­ve­ze­ti, szer­ke­ze­ti ki­ala­kí­tá­sá­ban ma­ra­dan­dót al­kotott. Bi­zony­ta­lan­ko­dunk. Szlo­vák, ma­gyar vagy ép­pen né­met ügy volt ez? Ak­kor nem így gon­dol­koz­tak. Sőt la­ti­nul jegy­ző­köny­vez­tek. Nem volt Szlo­vá­kia, sőt az adott pil­la­nat­ban egy­sé­ges Ma­gyar­or­szág sem. A zsol­nai zsi­nat az evan­gé­li­kus egy­ház ügye volt, mely­nek so­rán a má­sik nyel­vi­sé­gé­nek fon­tos­sá­ga, test­vé­ri tisz­te­le­te is meg­nyil­vá­nult.

Hány­szor el­ka­lan­do­zunk a re­for­má­ció vív­má­nya­i­tól! Bár­csak ad­ná a jó Is­ten, hogy or­szá­gunk­ban az 1610-es zsi­nat lel­kü­le­te tér­ne vissza, s nem a je­len­kor rossz hí­rű Zsol­ná­ja – Zili­na. Ne­künk, ma­gya­rok­nak meg­je­gyez­ném, hogy ak­kor és ott a zö­mé­ben írás­tu­dat­lan szlo­vák nyel­vű evan­gé­li­kus­ság gót be­tűs, ócseh nyel­vű Bib­li­á­val és éne­kes­köny­vek­kel bírt; még év­szá­za­do­kig ne­he­zebb hely­zet­ben volt, mint az ak­kor is meg­osz­tott ma­gyar­ság. S min­den ne­héz­ség el­le­né­re ki­ala­kult a Tra­nos­ci­us-ke­gyes­ség.

Egy­nyel­vű­nek te­rem­te­tett a vi­lá­gunk – jó volt hall­gat­ni Bándy György pro­fesszort. Már egé­szen fel­me­le­gí­tett min­ket az Úr üze­ne­te Rév­fü­lö­pön. Már-már nyel­vész­ke­dünk. Sőt ért­jük egy­mást, szlo­vá­ki­ai ma­gyar, ma­gyar­or­szá­gi szlo­vák. Pa­ló­cos ma­gyar és ma­gya­ros szlo­vák – Jé­zus kö­ve­tői! – ér­tik egy­mást. Van­nak szí­ne­ink, s eze­ket a szí­ne­ket hor­doz­za a Lu­ther-ró­zsa.

Szé­pen ki­tel­je­se­dik a kon­fe­ren­cia Huncík Pé­ter elő­adá­sá­val. Ad­ja a jó Is­ten, hogy né­pe­ink, nem­ze­te­ink ve­ze­tői meg­fo­gad­ják az aján­lá­sa­it, ta­ná­csa­it. Az aján­lás: a sze­re­tet tör­vé­nye min­den­na­pi éle­tünk meg­ha­tá­ro­zó­ja, alap­ja kell hogy le­gyen. Ez az is­mert ti­tok.

Össze­gez­ve a két nap tör­té­né­se­it: kel­le­nek az ilyen kon­fe­ren­ci­ák. Is­ten­nek há­la, na­gyon jól si­ke­rült. Bár­csak mind több em­ber­hez el­ér­ne a szel­le­mi­sé­ge s ha­tá­sa – az az üze­net, hogy ért­jük egy­más be­szé­dét, és hall­juk meg a Szent­lé­lek ál­tal a má­si­kat is. El­tá­vo­lod­tunk egy­más­tól, mert a bá­be­li bűnt hor­doz­zuk. S ri­deg vi­szo­nyok között él­jük meg nap­ja­in­kat, ezt lát­juk a min­den­na­pok nyo­mo­rú­sá­ga­i­ban. Mert ne fe­led­jük, ki­csiny ha­zánk­ban (Szlo­vá­ki­á­ban – a szerk.) van­­nak lel­kész­fe­gyel­mik is és olyan ese­tek, amikor ta­nács­ta­lan­nak, erőt­­len­nek érez­zük ma­gun­kat. Egye­dül Jé­zus ál­tal va­gyunk si­ker­re hi­vat­va!

A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia sta­tútu­má­ban ta­lán nem is sze­re­pel a nem­ze­tek kö­zöt­ti fe­szült­sé­gek eny­hí­té­se. Még­is meg­győ­ző­dé­sem, hogy a Maek jó úton ha­lad, mert le­he­tő­sé­get, te­ret, esélyt ad a má­sik meg­is­me­ré­sé­re. Ezt foly­tat­ni kell. És örö­möm­re szol­gál­na, ha a Szlo­vá­ki­ai Evan­gé­li­kus Egy­ház ke­re­te­in be­lül szlo­vá­kul is el­han­goz­ná­nak a rév­fü­lö­pi elő­adá­sok. Ér­dek­lő­dő, öröm­te­li vá­ra­ko­zás­sal hall­gat­nám új­ra.

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Sr­na Zol­tán fel­ügye­lő (Százd, Szlo­vá­kia)

::Nyomtatható változat::