Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? S a jelek mögött egy egész világ van, Mindentől elrekesztve, önmagában.” (Reményik Sándor)

A tihanyi bencés apátságban a már hagyományossá vált Tetőtéri esték őszi sorozata pénteken Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester előadásával kezdődött. „Az erdélyi magyarság egy székelyföldi polgármester szemével” címmel hirdetett előadása – ahogy száznál több hallgató közül többen megjegyezték – messze túlhaladta a szabványos előadásokat: csodálatos történelemóra volt fiataloknak és időseknek. Emlékeztető és továbbmutató! Gazdag szókincse, szép magyar beszéde, történelem- és múlt- ismerete tiszteletre méltó (33 éves). Jól, érthetően beszélt arról, hogy Erdélyben, Székelyföldön milyen regionális építkezési modellt kellene követni, amely kivitelezhető és ugyanakkor hiteles. Például a régiók kialakításánál fontos – Székelyföld, Erdély gazdasági feltérképezése révén – a gazdasági együvé tartozás; nem hanyagolható el a sajátos szellemiség kérdésköre, a régiók kialakításában az önkormányzati típusú szervezési minta a megvalósíthatóságot jelentené.

Örömmel beszélt a keresztény magyar egyházak közötti jó kapcsolatról. A székelyek történetével foglalkozva hangsúlyozta, hogy a székelyek magyarul beszélnek, magyarnak vallják magukat, de jobban tudatosítani kell, kik is a székelyek, miért olyan különös, amit ők műveltek, ami tőlük ered: varrottas, faragás, zene, dialektus, humor… Beszédében sok történelmi jellegű tájékozatlanságra mutatott rá, holott a Kárpátok kanyarulatának védelmében a Székelyföld és a székelység egy területi, népi és érdekközösséget képezett. Így „a legújabb korok viszontagságai közepette is képes volt megőrizni népi és csoport-sajátosságait, képes volt tömbként megmaradni Erdélyben, melynek demográfiai viszonyai az újkorban a magyarság számára mind kedvezőtlenebbül alakultak. Ez a körülmény kell, hogy képezze jövőképének alapjait is” – mondta a fiatal polgármester erős hittel, meggyőződéssel ismertetve még a székely jövőkép alapjait és a rájuk váró sok szép feladatot, erős munkát.

Elgondolkoztató, tartalmas előadása és a vendéglátó házigazda, dr. Korzenszky Richárd OSB kérdéseire adott válasza szép előkészítése lett a szombat délutáni ökumenikus találkozásnak, együtt imádkozásnak az apátság templomában…

*

„Könyörögjünk együtt azért, hogy akik utánunk élnek majd, magyarok és keresztények lehessenek ezen a vidéken!” – olvassuk a már hagyományossá vált meghívón. Először 1996. május 18-án hívta közös imádságra az apátság a Balaton-felvidék katolikus és protestáns keresztény közösségeit. Azóta a katolikus, az evangélikus, a református egyházak papjai, lelkészeinek, énekkarainak szolgálatával hagyománnyá vált a szeptemberi együtt imádkozás, a „Könyörgés a magyarságért”, melyen mind többen és többen vesznek részt a fővárosból és az ország számos városából, sőt a határon túlról is.

Most, szeptember második szombatján az igehirdetés szolgálatát dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke végezte. Feledhetetlen pillanat, amikor a három történelmi keresztény egyház híveinek ajkán egyszerre hangzik fel az Úr imádsága, a Mi Atyánk, és együtt éneklik a Tebenned bíztunk…, Erős vár a mi Istenünk…, Boldogasszony Anyánk… ősi dallamát. A közreműködő kitűnő helyi és vendég- énekkarokat hallva sok arra sétáló külföldi is beült a templomba.

Az ökumenikus imádság történelmi emlékezéssel ért véget: a résztvevők egy szál virággal levonultak a monostort alapító I. András sírjához, kinek a kriptában nyugvását ősi népi rigmusok is megörökítik: „Tihanynak bérc tetején a Balaton felett Sötéten és magán áll egy régi épület Alatta mély üregben nyolcszázados sír áll, Hol álmait alussza András magyar király, A sír felett két tornyon a kereszt, Két imádkozó kéz a mennyekbe fölesd.”

Két csendes őszi délután, hittel teli jelekkel…

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::