A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Nem hiába nevezik Ugandát „Afrika gyöngyének”.

Termékeny földjében mindenféle gyümölcs, kávé, tea és más növény megterem a legkisebb törődés nélkül. Gazdag ásványkincskészlete kiaknázatlan. Kellemes, 25-28 fokos hőmérséklete egész évben állandó. Lakói értékelik ezt a sok adományt, és igen vallásosak, derűsek, kiegyensúlyozottak, vendégszeretők. Elmondásuk szerint Ugandában a katolikusok vannak többségben, de én leginkább protestánsokkal találkoztam látogatásom során. Úgy tűnt, hogy ebben a szépséges országban az anglikán vallásnak van a legtöbb követője, nyolcmillió fő, akik protestánsnak vallják magukat.

Kampalába napfényes időben érkeztem, és a repülőtérről azonnal az anglikán érseki kastélyba vittek. Állandóan nyitott, szép kovácsoltvas kapuján a felirat: „Szeressétek egymást!” Az Uganda-szerte igen népszerű Livingstone N. Koyoyo érsek személyesen fogadott kedves szavakkal, mint palotájának első magyar vendégét. Felesége, Ruth azóta viseli a megtisztelő „Ruth mama” megszólítást, amióta férje érsek lett.

Az érseki lakhelytől pár lépésnyire, a Namekimbe dombtetőn áll a székesegyház hatalmas, piros téglás épülete. (Rómához hasonlóan Kampala is hét dombra épült.) Vasárnap három istentiszteletet tartanak benne, van közöttük angol nyelvű is. A hatalmas templom mindig nyitva áll a hívők előtt. Gyönyörű, színes üvegablakai Jézus életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A zsúfolásig megtelt templomban általában a hatalmas orgonán kísérik a népes kórust. Azokon az istentiszteleteken, amelyeken én is részt vettem, az orgona mellett harsona is szólt. A mi szokásainktól eltérően az énekkar nagy tapsot kapott szép teljesítményéért. Az igehirdetési alapige 2Kor 1,19–22 volt. A rövid prédikáció után, amit ugyancsak megtapsoltak, az Apostoli hitvallás következett, majd egy hívő imádkozott.

A templom egyébként nemcsak istentisztelet alatt van tele, hanem a nap többi órájában is sok ott a hívő. Énekkari próbát tartanak, különféle egyesületi gyűléseket rendeznek, vagy éppen csak napi gondjaik megbeszélése miatt látogatnak el a templomba.

Az Ugandai Anglikán Egyház – ahogyan ők mondják: Uganda Egyháza – sokféle tevékenységet folytat. Többek közt például szállodát tart fenn, a Namirembe Vendégotthont. (A Namirembe szó luganda nyelven békét jelent.) A vendégotthon gondnoki teendőit egy Pakisztából menekült házaspár látja el. Otthonukat – az egész faluval együtt – mohamedánok gyújtották fel, mert a falu lakói anglikánok voltak. Uganda Egyháza más menekülteket is befogadott, legtöbben a polgárháború által sújtott Szudánból jöttek.

A világ minden részéből érkező vendégek – általában segélyszervezetek küldöttei – békességben és szeretetben élnek együtt. Felvilágosítják a helybelieket az egészség védelmének alapvető követelményeiről, harcot hirdetnek az Ugandában népbetegségnek számító aids ellen. Az ugandaiak igyekeznek „jó kövérre” meghízni, ezzel akarván bizonyítani, hogy nem szenvednek ebben a szörnyű betegségben.

A szálloda lakója volt két idős európai ápolónő is. Egy távoli, nagyon kicsiny kórházból jöttek, hogy – orvos hiányában – ők biztosítsák az egészségügyi ellátást a betegeknek. Azért érkeztek, hogy bevásároljanak a kórház részére, mert közelebb nem található megfelelő beszerzési hely. Egy napot utaztak azért, hogy Kampalába jöjjenek, és a következő járattal utaztak vissza. Elmesélték, hogy kórházukban nincsen víz, villany, teljesen elmaradottak a körülmények. De ők nagyon boldogok, hogy szükség van rájuk, és hogy segíteni tudnak a rászorulóknak.

Uganda Egyházának másik tevékenysége az elhagyott gyerekek otthonának fenntartása a Vendégotthon szomszédságában. A külföldi vendégek egy része is foglalatoskodik itt: játszik az apróságokkal, dajkálja őket, segít a gondozónőknek.

Meg kell még említenem azt is, hogy az amerikai anglikán egyház támogatásával egyesületet létesítettek a legszegényebbek megsegítésére. Ezeknek az embereknek valóban nincs semmijük. Kunyhóikban mindössze egy maguk ácsolta kezdetleges asztal, ágy és szék áll. A ház körül szerencsére számtalan gyümölcs terem: banán, ananász, cukornád, kávé, tea, citrom, narancs, mangó, papaja, a krumpliszerű matuki, krumpli, édes krumpli és sok más nagyszerű ennivaló, ami eltartja az itt élő embereket. Mosolyuk, derűjük arra vall, hogy elégedettek. Nagy szeretettel, sőt tisztelettel fogadták az anglikán segély szervezőjét. A pici gyerekek hagyományosan letérdelve köszöntötték a kedves vendéget. A ház gazdája távozásunkkor megkért bennünket, hogy imádkozzunk együtt búcsúzásképpen.

Imádsággal fejezték be azt a nemzetközi nőkongresszust is, amelyre meghívtak előadást tartani a Makerere Egyetemre. Uganda első női anglikán lelkésze imádkozott a csaknem háromezer résztvevő előtt. Főleg Afrikából érkeztek a vendégek, de akadt a jelenlévő 93 nemzet között amerikai és európai is. Magyarországot egyedül én képviseltem. A magyar női matematikusokról szóló előadásomon kívül eszperantótanfolya- mot vezettem, és Magyarországról is tartottam előadást.

Minthogy hazánknak Ugandában nincsen követsége, tiszteletbeli konzulunk, Gordon Wawamunno segítette utamat, ahol arra szükség volt. Wawamunno úr egy 18 gyerekes családból származik, és vallásosságával, tisztességével, szorgalmával elérte, hogy vállalkozóként ma ő országa egyik leggazdagabb embere, aki sokat tesz Uganda kulturális életéért. Iskolákat, templomokat alapít, tanulmányaik elvégzésében támogatja a rászoruló fiatalokat. Kilenc saját gyermekének is gondos nevelést biztosított: amerikai, angliai egyetemeken taníttatta őket. Már járt Magyarországon, és gyönyörű, a Viktória-tó partján fekvő otthonának kapuján örömmel láttam meg a magyar címert.

Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::