Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Egy átmeneti búcsú is szomorúság azoknak, akik szeretik egymást. Hát még a végleges. Valljuk be: még azok a természetes elválások is okoznak némi bánatot, amelyek – mint például gyermekeink házassága – örömmel is járnak. Szülő elvesztését is csak túlélni lehet, kiheverni nem, hiába ismételgetik, hogy ez az élet rendje, hogy halandók vagyunk. Gyermek távozása – kis koporsó a házban – olyan fájdalom, írja Mikszáth Kálmán, amit más nem ismer, csak akit a veszteség ért.

De barátként, szerelmesként is nagyon rossz megélni, hogy elhagytak, ha van is mindig újrakezdés.

Sajátos veszteség, ha kedves munkatársunk hagy cserben. Akivel ismertük még egymás gondolatait is. Pál apostol a Timóteushoz írt második levelében (2Tim 4,10) egy ilyen veszteségről számol be a rá jellemző egyszerűséggel: „Démász elhagyott engem.” Nem minősíti Démászt, nem panaszkodik, nem sorolja fel, hogy ő mit tett ezért az emberért, azt sem, mi mindent tettek együtt. Tájékoztat munkatársairól, és az információk között található a Démászra vonatkozó, a negatív hír: Démász elhagyott engem.

Mégsem elégszik meg ennyivel az apostol, hozzáteszi, „mivel ehhez a világhoz ragaszkodott”. Ötven éve kísér ez az ige. Adós vagyok még az akkori Deák téri ifjúság ébredésbeli történetének a megírásával. Kiemelkedő alkalom volt, éppen ötven éve, 1952. augusztus utolsó napjaiban egy háromnapos konferencia. Ezen Hafenscher Károly tartotta az esti áhítatokat. „Aki megjárta az utat, Timóteus” – „Aki megtántorodott, Démász” – „Akinek a szenvedés kegyelme jutott, István vértanú” – kerültek elénk a három estén. Gyönyörű volt a régi fordítás is: „Démász engem elhagyott, a jelen való világhoz ragaszkodván.”

Ez figyelmeztetett az elmúlt fél évszázadban mindig arra, hogy vigyáznunk kell egymásra. És hogy ma sincs másról szó: ha valaki elhagyja az Isten ügyét, elhagyja a közösséget, elhagyja az egyházat. Ragaszkodás valamihez, ami elválaszt az Úrtól. Nem tudjuk meg, miről volt szó Démász esetében. Mit jelentett a jelen világhoz ragaszkodás? Pénzt, mert megunta azt az értékrendet, amiben az apostol és köre élt? Félt talán az üldöztetéstől? Más közösségbe csábították, ahol hírnevet, dicsőséget remélhetett? Asszony volt a dolog mögött?

A páli üzenet azt fejezi ki, hogy a lélekben dőlnek el a dolgok. Nem önmagában a pénz, a hírnév, a szerelem a probléma, ez mind megférhet a maga helyén a szolgálat mellett. A szívben van a hiba, amikor gond van. A jelen világ prioritása tántorít el. Ezért sem kellett az apostolnak kitérnie a részletekre. Nem a konkrét ügy a lényeges, hanem az eltávolodás Istentől. Más értékek elsőbbsége az Isten ügyének szolgálata helyett.

Lehet, hogy Démászt, aki – mint még kiderül az igéből –, Thesszalonikába ment, ott megszólította egy régi ismerős, hívő testvér, érdeklődve Pál apostol iránt. Mit válaszolhatott Démász? – Éppen most hagytam el Pált, az örök élet reménységét felcseréltem konkrét evilági értékekkel?! Nem hiszek már! – Szomorú vallomás.

Hasonló hangzott el ugyancsak az ötvenes évek elején Fóton. Az otthon vezetője, Kiss János, konferenciák fáradhatatlan szervezője, valamennyire mind- nyájunk példaképe, Pesten összetalálkozott régi kedves testvérével, egy fiatal íróval, akit már régen nem látott. Nagyon megörült neki, és a rá jellemző elokvenciával invitálta: jöjjön már ki, tegyen bizonyságot az éppen zajló konferencián. Az illető szabódott, de János bácsinál nem volt pardon, így hát ígéretet tett. Ki is ment, de megdöbbentő csattanóval, negatív bizonyságtétellel zárult a történet. Elmondta a konferencián, hogy igen, hitben járt, családi háttere is erre predestinálta, de elvesztette hitét, más értékek irányítják az életét. Nem akart eljönni, de hát megígérte, mivel valóban régi barátok, testvérek Kiss Jánossal. Nem akar senkit eltántorítani a hittől, de neki csak más életvezetési tanácsokra van indíttatása. Nem bánja, ha okulnak a történtekből, de ő amúgy jól érzi magát. Démász járt akkor Fóton. Talán más is emlékszik még erre az akkor némi vihart kavaró történetre. Többen biztatták János bácsit, ne keseredjen el, ha nem is erre számított, talán mégsem volt haszontalan ez az epizód.

Ma már tudjuk, hogy egy folyamatot jelzett. A következő évtizedekben sokan hagyták el a hitet, ragaszkodva a jelen világhoz. Ma bonyolultabbnak látjuk mindezt, mint volt kétezer évvel ezelőtt. Hiszen olyanok is vannak, akik mondják, hogy Uram, Uram, de nem élik ezt. Ám ez is ősi magatartás.

Démász megtántorodásának üzenete örök. Vigyáznunk kell egymásra! Az Isten ügyét elhagyók motivációja ma is a ragaszkodás a jelen világhoz, az örök értékekkel szemben.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::