Egyházunk egy-két hete

Országos evangélizáció - erőt adó nap

Hozzászólás a cikkhez

Országos Evangélizáció A Budapest-Deák téri templomban

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul…”

Pál apostolnak ez a biztatása intonálta az idei 9. Országos Evangélizációt, amelynek immár ötödik alkalommal adott otthont a Budapest-Deák téri templom és gimnázium. A nyitó igehirdetésben Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész arra az isteni irgalomra helyezte a hangsúlyt, amely az okos istentiszteletnek – egész keresztény életünknek – alapja és egyben mozgatórugója is.

„Ceremóniától a liturgiáig” címmel Fehér Károly nyugdíjas esperes előadásában az okos istentisztelet titkáról szólt. A ceremónia befolyásolni akarja Istent, és önmaga körül forog, a liturgia viszont Isten cselekvésére figyel. A gyülekezet elfogadja és hálásan megköszöni Isten ajándékait, köztük a legnagyobbat: Jézus Krisztust. Aki sokat kapott, szépen adjon, szépen énekeljen, szeressen és fáradjon azért a közösségért, amelyért Jézus odaszánta életét.

Az ebédszünet után a gimnázium tantermei fogadták be a közel ötszáz fős gyülekezetet. Tizenhárom csoportban folyt a hallottak megbeszélése és elmélyítése. Volt külön ifjúsági szekció is, sőt – idén első ízben – igény merült fel a gyermekekkel való foglalkozásra. A legkisebbeket a Kisdeák Evangélikus Óvoda fogadta be.

Az evangélizáció országos jellege jól érvényesült a program folytatásában is. Győrfy Mihály nyírszőlősi lelkésztől hallhattunk a Kisvárdán és Nyírtelken folyó gyülekezet-, illetve templomépítő munkáról.

Lőrincné Borsi Erika, a nyíregyházi Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat munkatársa arról szólt, hogy miként próbálnak segíteni a város hajléktalanjainak sorsán. Ennek az égető problémának az aktualitását drámai módon illusztrálta, hogy a nap folyamán többször is „betévedt” a templomba néhány hajléktalan. Nyilvánvaló, hogy kivezetésük a „szent hajlékból” – bármilyen tapintatos szeretettel is történjék – nem old meg semmit…

Baranka György csorvás-gerendási lelkész levélben számolt be arról, hogy mire fordították a viharsarki gyülekezetekben az elmúlt évi országos evangé-lizáció offertóriumát.

Egy igazán odaszánt élettel találkozhattunk Böjtös Attila sárbogárdi gyülekezeti munkás személyében. Bizonyságtételéből megtudtuk: pedagógusi hiva- tását adta föl, hogy a pásztor nélküli nyájat összegyűjtse a Fejér megyei településen. Az Evangélizációs és Missziói Bizottság döntése értelmében az idei találkozó offertóriumát a sárbogárdi gyülekezetépítő munka támogatására hirdettük meg. Az eredmény: 161 640 forint.

Interjút hallhattunk Bajuszné Orodán Krisztina lelkésznővel a kórházmissziói szolgálatról, ahol ugyancsak szükség lenne minél több önkéntes, odaszánt életű munkatársra.

Röviden előkerültek a női és a rádiómisszió éppen aktuális kérdései is. A színes csokrot a vanyarci énekkar szolgálata és Dinnyés József zsoltáréneklése kötötte össze.

A záró úrvacsorai istentisztelet igehirdetője, Ittzés János püspök arra a Krisztusra irányította tekintetünket, akinek odaszánt élete az úrvacsorában a miénk lehet. Csak ebből fakadhat és táplálkozhat a mi odaszánt életünk is!

A gazdag nap krónikája után végül egy kis „morzsaszedés”: ki hogyan, miért érkezett a Deák térre, és mit vitt onnan tovább.

– Egy barátnőm szólt, hogy lesz ez az alkalom. Nagyon izgatottan vártam, hiszen még nem voltam ilyen nagy-szabású istentiszteleten. Azért is jöttem el, mert úgy éreztem, hogy nekem is van feladatom és szolgálatom itt.

– Azért jöttem el, mert kíváncsi voltam, hogy miként működik egyházon belül az evangélizáció, és mire hívják fel a figyelmünket. Úgy látom, hogy ez a szolgálat bizonyos területeken akadozik. Mindezt itt meg tudtuk beszélni, és pozitív változásokat várhatunk… Fontos az igehirdetés, illetve azok megszólítása, akik váratlanul toppannak be közénk, ugyanakkor sokszor magunkat, saját hitéletünket is fel kell frissíteni.

– Voltam már több evangélizáción, de ilyen országos méretűn még nem. Jónak tűnik a program, és szeretnék jövőre is eljönni.

– Édesanyámtól hallottam erről az evangélizációról. Idén voltam először a Szélrózsa Találkozón, és ott tapasztaltam meg, hogy milyen jó együtt lenni egy ilyen nagy közösségben. Nagy szükség van ezekre a találkozásokra.

– Az Evangélikus Életben olvastam erről az alkalomról. Már régóta szerettem volna eljutni egy ilyen rendezvényre. Nagyon tetszett a bevezető igehirdetés az okos istentiszteletről, és nagyon várom a záró úrvacsorai istentiszteletet. Örülök, hogy sok felekezetből vannak itt, fontosnak tartom, hogy még nyitottabbak legyünk.

– A fő gondolat, ami bennem megmaradt, hogy az egész életemet, az egész testemet és mindenemet odaadhatom Istennek, mert tudom, hogy Ő ezt várja tőlem.

– Megerősödtem abban, hogy fejlődnöm kell a hitemben, hogy teljesen odaszánjam az életemet Istennek. Sok tervem, elképzelésem van az életemmel kapcsolatosan, és most már úgy érzem, ezekhez nem szabad feltétlenül ragaszkodnom. Nyitottabbá kell válnom Isten felé – elsősorban ezt viszem magammal a mai napból.

G. P. - Sz. Sz.

::Nyomtatható változat::