Egyházunk egy-két hete

"Házadért éneklünk hálát tenéked..."

Hozzászólás a cikkhez

Talán kevesen tudják, hogy nem kell egészen Wittenbergig utaznunk, ha meg szeretnénk nézni Luther templomát: a szolnoki evangélikus templom ugyanis a wittenbergi kicsinyített mása.

Az október 13-i hálaadó istentiszteleten nem véletlenül kezdte tehát igehirdetését D. Szebik Imre elnök-püspök a következő gondolattal: ?A szolnoki templom a reformáció temploma, ezért a reformáció örökségét kell hordoznia.?

Miben is áll ez az örökség? A reformáció azt a Jézus Krisztust állította a középpontba, aki értünk meghalt és feltámadt, illetve azt a Szentírást, amely bátorít, megszólít, vigasztal bennünket. Benne természetessé vált az anyanyelv használata és magas szintű ápolása is. Ezeket a gondolatokat ma már nemcsak a reformáció egyházai vallják, hanem a többi keresztény felekezet is, melynek ékes bizonyítéka a közelmúltban aláírt Ökumenikus Charta. Egy-egy ilyen jeles évforduló ugyanakkor alkalmat teremt arra is, hogy az ember önvizsgálatot tartson ? folytatta az igehirdető. ? A tíz leprás története a hálára helyezi a hangsúlyt.

Napjainkban különösen időszerű erről beszélnünk, hiszen a hála igazi hiánycikké vált. Ne gondoljuk azonban, hogy az ókorban ez nem így volt: a tíz meggyógyítottból csupán egy ment viszsza azért, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. Egy ember a tízből ? 10 százalékos arány. Éppen úgy, mint a népszámlálás adatainál: hazánk lakóinak 10 százaléka vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak? Csak az az ember lehet igazán boldog, aki tud hálás és megelégedett lenni ? zárta szavait a püspök.

Az ünnepi istentisztelet közgyűléssel folytatódott. Először dr. Münich Béla felügyelő köszöntötte a jelenlévőket, majd a kisgyermekek rövid műsora következett, Békésy Gyöngyi hitoktató vezetésével. Ezután a gyülekezet segédlelkésze, Győri Péter Benjámin szólt a résztvevőkhöz. Több van itt egy kőből épített templomnál, mivel mi is templomok vagyunk ? mondta beszédében. Egy ilyen kis gyülekezetben gyakran kísért minket a kicsinység érzése, nem merünk nagyokat álmodni. Péter apostol azonban így biztat minket: ?Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá? (1Pét 2,5a).

A szolnoki templom akkor töltheti be igazán küldetését, ha megtelik élettel, ha a maroknyi kis közösség növekedni kezd. Ezeket a gondolatokat hangsúlyozta az a rövid, ám nagy hatású film is, amely bemutatta a templom és a gyülekezet történetét; illetve Reményik Sándor Templomok című megzenésített verse, amit a csengő hangú kislány, Eszteró Dorottya adott elő, és a gyülekezet lelkésze kísért.

A köszöntések sorát Szebik Imre püspök nyitotta meg, majd Szalay Ferenc polgármester, Botka Lajosné országgyűlési képviselő, Benczúr László egyházkerületi felügyelő, Győri Péter Dániel, Nagytarcsa polgármestere (a gyülekezet lelkészének édesapja), Koczor Tamás, az egyházmegye esperese és Péter Zoltán ceglédi segédlelkész fejezte ki jókívánságait a gyülekezet tagjainak. Szolnokon híresen jó a felekezetek közti kapcsolat, így a református és a katolikus közösségek képviselői is megtisztelték jelenlé-tükkel az eseményt, és köszöntötték az ünneplő gyülekezetet.

A jól szervezett ünnepségen a zene is kitüntetett szerepet kapott. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem fúvószenekara kiegészült néhány lelkes gyülekezeti taggal és baráttal, illetve a pestlőrinci evangélikus fiatalokból álló Új Teremtés együttes is méltóképpen emelte a megemlékezés fényét. Az istentisztelet záróakkordjaként a résztvevőknek lehetősége nyílt egy kis gyülekezeti kiállítás megtekintésére is.

Hetvenéves templomáért adott hálát a szolnoki egyházközség ezen a vasárnapon. Adja Isten, hogy a százesztendős évfordulóra ne csak az ünnepi alkalmakon, hanem a ?hétköznapi? vasárnapokon is mindig tele legyen.

gy. v.

Regionális hozzárendelés: Szolnoki Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::