Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Pontosan egy évvel ezelőtt, októberben számoltunk be lapunkban azokról a „cseppnyi változás”-okról (így szólt a szlogen), amelyek a tavalyi évben kezdődtek meg a Duna Televízió és természetesen a Vallási Szerkesztőség háza táján is. Nos, örömmel jelentjük, hogy a cseppekből azóta „folyóvíz” lett: ez év szeptember 30-tól ugyanis új, őszi műsorstruktúrával találkozhatunk, ha leülünk a képernyő elé. S hogy mikor is tegyük ezt, a már megszokott szombat-vasárnap mellett? Mindennap, hiszen az új rend szerint egy hétfőtől vasárnapig átívelő vallási sávban nézhetjük meg a kedvelt régi és az újonnan készített vallási programokat. A változás hátteréről, örömökről és gondokról kérdeztük Hevér Zoltán főszerkesztőt.

*– A nem televíziós szakemberek számára kérem, magyarázza el, mit is jelent a vallási sáv!*

– A korszerű és modern tévék régóta alkalmazzák az úgynevezett „sávos rendszert”, ami azt jelenti, hogy egy adott típusú műsor mindennap ugyanabban az időben jelentkezik. Egyre erősödik ez a tendencia – más csatornákon is megfigyelhetjük, hogy alkalmazzák –, és a nézők már kezdik megszokni, hogy egyfajta műsor egy adott sávban meghatározott „célcsoportnak” szól. Ki-ki könnyen választani tud a neki szóló programokból, érdeklődésének, igényeinek megfelelően. Idén ősztől szerkesztőségünk is kapott egy sávot, és októbertől a vallási műsorokat déli fél 1–1 óra között sugározza a televízió.

*– Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de szerencsés ez az idősáv? Hétköznap nagyon kevesen tudnak déltájban tévét nézni...*

– Egyrészt jó, mert ha nem is tud leülni a tévé elé – hiszen nincs otthon –, de érdekli a műsor, akkor fel tudja venni videóra. Nem kell keresgélnie a műsorfüzetben, mert mindig azonos időpontban van. Másrészt a bővülő műsoridő jóval több lehetőséget ad, például egyháztörténeti, művészeti műsorokra, dokumentumfilmekre, hitéleti összeállításokra vagy portrékra évfordulók, jeles események alkalmával. Tematikai bővülést is jelent tehát ez a megnövekedett idő. A programszerkesztő minden segítséget megad a munkánkhoz, a lehetőséget tekintve tehát ez a sáv nagyon jó. Ne felejtsük el, hogy sok más műsort is kell sugároznia egy közszolgálati tévének! A célcsoport biztos, hogy nem ül ebben az időpontban a tévé előtt, de mondjuk délután 5 órakor sem biztos, hogy otthon lenne... Ami ellenben a műsorok anyagi vonzatát illeti, az sajnos már az elmúlt fél évben is igen nehéz helyzet elé állított bennünket. Gyakorlatilag a működőképesség határán vagyunk. Ha jobb lesz a Duna Tv anyagi helyzete, a vallási szerkesztőség is jobban beválthatja azt a reményt, amely ebben az idősávban rejlik. Decemberig még szerencsés a helyzetünk, mert az ORTT támogatásával elkészült néhány műsorsorozat, melyeket le fogunk vetíteni. De ha ez a gazdasági helyzet folytatódik, akkor a következő félévben nagyon nehéz lesz tervezni. Kérdéses az is, hogy az előfizetői díjak kompenzációját hogyan oldja meg a kormány a jövő évi költségvetésben. Tehát vannak még bőven nyitott kérdések.

*– Több mint kétszeresére nőtt a műsoridő, amelyet a Vallási Szerkesztőség felhasználhat. Milyen pluszfeladatokat ró Önökre ez az új műsorrend?*

– Talán nem tűnik dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy a jelen helyzetben is összefogott, színes, komplex megközelítés jellemzi a munkánkat. A jó oldala a változásnak, hogy nagyon sok téma van a tarsolyunkban, főleg a határon túlról, amelyet eddig „hely- és időhiány” miatt csak rövidebben tudtunk megvalósítani. A témákat, a személyeket megillető fontosságot ezután nem korlátozza az idő. Ez tehát kellemes pluszfeladat. Jóval kellemetlenebb az az emberfeletti teljesítmény, ami a színvonal tartását jelenti – nem minőségi, hanem az említett anyagi oldalról nézve. De mondhatom, hogy a Duna Tv tartja a megszokott színvonalát, ahogy a nézők eddig is megszokták és megszerették.

*– Milyen a nézőkkel való kapcsolat, kapnak-e ösztönző bátorítást, esetleg kritikát, és mennyire építenek a nézői véleményekre?*

– A felmerülő igényeknek megfelelően sok visszajelzést kapunk a nézőktől, s nagyon fontosnak tartunk minden egyes véleményt. Ezeket elemezve, figyelembe véve dönt a menedzsment, hogy mennyit módosít, változtat a struktúrán. Hiszen – mondanom sem kell – nem magunknak csináljuk a műsort!

*– Többször elhangzott egy bűvös szó, a célcsoport. Kik ők a vallási műsorok készítői számára?*

– Egyrészt egy vallási műsor szóljon azokhoz, akik hívők. De természetesen a társadalom azon részéhez is szeretnénk fordulni, akik érdeklődnek egy bizonyos szegmens (pl. az egyházművészet, egyházzene, egyháztörténet, egyházhoz kötődő kultúra) iránt, és így kapcsolódnak be egy vallási műsor nézésébe. A hit egészen más. Egy jó tévé- vagy rádióműsor elindíthat egyfajta érdeklődést – ha ez megmarad az érdeklődés szintjén, vagy más színezetet kap, az nagyon jó, de ezután már nem a média feladata a továbbvezetés, hanem az egyházaké.

*– Mint szakember, mit gondol: lesz-e valaha vallási tévé, szükség van-e keresztény csatornára Magyarországon? (Emlékezzünk a népszámlálási adatokra: a népesség döntő többsége kötődik valamilyen valláshoz, felekezethez saját bevallása szerint!*

– Véleményem szerint helyzettévesztésben vagyunk. Mind tévésként, mind nézőként úgy látom, hogy nem ez most a legfontosabb probléma. Először is rendbe kellene tenni a közszolgálati és kereskedelmi média viszonyát. Problémának érzem, hogy még mindig nem valósult meg Magyarországon, hogy az állampolgárok alanyi és állampolgári jogon színvonalas és kiegyensúlyozott közszolgálati tévét tudjanak nézni. A kiegyensúlyozott tájékoztatás alapjog, mint mondjuk az, hogy iható víz folyjon a vízcsapból! Az első feladat tehát az, hogy „legyen ott a falban a vízvezeték”, hogy aki szomjas, ihasson belőle. Joga van persze az embernek arra, hogy mást is igyon (a kereskedelmi tévék létét butaság megkérdőjelezni). De csak a második lépcső legyen, hogy a kiegyensúlyozott csatornán kívül valóban pluszszolgáltatásként – ha van rá igény – induljon egy keresztény kábelcsatorna, hogy érdeklődése szerint ki-ki választhasson magának. A „tiszta víznek” akkor is ott kell lennie a falban... A médiatörvény megreformálása égetően szükséges, de amíg ez nem rendeződik, és folyamatosan csorbul az emberek pártatlan tájékoztatáshoz fűződő joga – mert ma gyakorlatilag ezt tapasztaljuk –, addig nem érdemes messzebbmenő tervekben gondolkodni. A médiában minden feszültség, indulat lecsapódik, minden jó és minden rossz megjelenik. Nem odázható sokáig az igazi közszolgálatiság megteremtése.

*– Végezetül hadd kérjem Önt, mint legilletékesebbet egy műsorajánlatra ... Milyen új sorozatot láthatnak a Duna Tv nézői legközelebb, immár az új vallási műsorsávban? *

– Október elejétől kezdtük vetíteni az ORTT támogatásával készült Ezer év szentjei című sorozatunkat. Valamint hadd emlékeztessek arra, hogy a nagy nézői tetszéssel fogadott, a reformáció hazai és határon túli nagyjait és történelmi emlékhelyeit bemutató Semper reformanda sorozatot is újból műsorra tűztük. Ezenkívül változatlanul jelentkezünk hetente aktuális témákat hozó magazinjainkkal, az Isten kezében és az Élő egyház című vallási híradóval, valamint a Halld, Izráellel. A mise-, illetve istentisztelet- közvetítések is a szokott rendben, havonta egyszer, vasárnap, 60 percben kerülnek adásba. Reméljük, nézőink színesnek, jónak, érdekesnek ítélik majd az új, bővülő műsorrendet – az bizonyos, hogy mi az eddigi lelkesedéssel készítjük valamennyit!

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::