Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A város főutcáján: Dolinszky Árpád, Konecsni Tamás, Konecsni Alexander és Juha Auvinen

Immár jó négy esztendeje, hogy a finn rádiómisszió egyik munkatársa, Matti Korpiaho felhívott telefonon azzal a kéréssel, hogy ha lehetséges, végre „fedezzük föl” déli szomszédainkat, és segítsük a vajdasági evangélikus egyház újraéledését, különös tekintettel a rádiómissziós munkára. Így találtunk utat – Finnországon keresztül – a Délvidékre. Talán felesleges részleteznem a helyzet fonákságát, hiszen mindig is fenyegetett minket a kísértés, hogy a „távolabbiak szeretete” eltakarja előlünk legközelebbi felebarátainkat…

Az ébresztő telefonhívást hamarosan követte a személyes kapcsolatfelvétel. 1998 őszén az Evangélikus Missziói Központ megszervezte a szabadkai Népkör épületében az első regionális missziói napot, amelyre mintegy kétszázan jöttünk össze a Vajdaság evangélikus gyülekezeteiből. A lelkesítő kezdeten felbuzdulva elhatároztuk, hogy évente találkozunk ilyen keretek között is. Sajnos közbeszólt a háború, és a második regionális napra csak most, október elején kerülhetett sor. Ennek legvonzóbb eseményéről – az Izsóp együttes fergeteges koncertjéről – lapunk előző számában már tudósítottunk néhány sorban és egy fotóval. Volt viszont látogatásunknak néhány kevésbé látványos, ám a további együttműködés szempontjából nem kevésbé fontos eseménye is.

Ezúttal a finn rádiómisszió új igazgatójával érkeztünk a Vajdaságba. Ez a tény is jelzi, hogy finn testvéreink változatlanul mennyire szívükön viselik a maroknyi vajdasági magyar evangélikusság sorsát. Juha Auvinen a szabadkai missziói nap keretében, a bunyevác kultúrházban szólt a rádiómisszió világot átölelő munkájáról, vasárnap délelőtt pedig igét hirdetett a szabadkai templomban. Meglátogattuk a Szabadkai Rádió Magyar Szerkesztőségét, és természetesen az evangélikus rádiómisszió kis stúdióját is, amit a bajsai parókián rendeztek be.

A két nap különleges színfoltja volt, hogy Dolinszky Árpád szuperintendens és felesége kíséretében egy délutánt tölthettünk együtt a kikindai evangélikus gyülekezet vezetőivel.

Kikinda a Vajdasági Magyar és Német Evangélikus Egyház bánáti egyházmegyéjének központja. A terület esperese Dolinszky Árpádné, aki egyúttal a bajsai gyülekezet lelkésze is. A szép kisvárosban élő magyar evangélikusság legnagyobb gondja, hogy lepusztult egyházi épületei alkalmatlanok egy lelkész fogadására, és így, helyben lakó pásztor hiányában reménytelen a gyülekezet újraélesztése. Viszont örömmel láttuk, hogy valami azért már megmozdult Kikindán. A romos egyházi épület egyik részét teljesen felújí- tották, és ott, egy norvég alapítvány segítségével hamarosan óvoda nyílik. A gyülekezet felügyelője, Konecsni Tamás hangot adott abbéli reményüknek, hogy – nemzetközi összefogással, finn támogatással és az anyaország segítségében is bízva – az épület többi része is megújulhat.

Az idő sürget, hiszen éppen ottjártunkkor sikerült végérvényesen megegyezni egy regionális rádió vezetőjével, hogy a közeli jövőben a kikindai és a zentai rádióban is megkezdődhessék a magyar evangélikus programok sugárzása. De egyelőre, ha valakit utolér a rádión keresztül Isten hívogató szeretetének jó híre, nincs igazán hová befogadni…

Mindez egy imatémával, egy megoldandó feladattal többet kell, hogy jelentsen számunkra is. Remélem, akadnak olyanok, akiknek lesz antennájuk a segélykérő hívás meghallására...

A fentiekhez végül csupán egy rövid – provokatív – megjegyzés: még egyetlen vajdasági magyar evangélikus gyülekezeteknek sincs hazai testvérgyülekezete! Pedig ők se kevésbé magyarok, mint erdélyi hittestvéreink. Akinek van füle és együtt érző szíve, az…

Gáncs Péter

::Nyomtatható változat::