Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

l992 nevezetes esztendő marad a Magyarországi Evangélikus Egyház történetében. Ekkor került sor a bajor testvéregyházzal kötött intenzív együttműködési szerződés aláírására. Bár korábban is voltak az egyházi szolgálatnak olyan területei, amelyek a közös munkát feltételezték – így például a diakóniában –, de az elkötelező együtt gondolkodást és a készséges segítést a két egyház tíz éve kötött partnerségi szerződése vázolta és biztosította.

Melyek azok a meghatározó területek, ahol az együttműködés kialakult?

A még korábbi időkre visszanyúló gyülekezeti kapcsolatok megelevenedtek, és hivatalosan is „nyilvántartásba kerültek”. Presbiterek, konfirmandusok, lelkészek látogattak egymáshoz, közös istentiszteleteken együtt dicsérték Istent. Sopronban, Szekszárdon és a Budavárban rendszeressé váltak a német nyelvű istentiszteletek, melyeken német lelkészek szolgálnak. Diakóniai munkánkban nagy értékű támogatást kapunk szakmai téren éppúgy, mint a felszerelések pótlásával. Munkatársaink közül többen jártak továbbképző konferencián a különböző bajor otthonokban, egyidejűleg német nyelvtudásukat is felelevenítették.

Tanulmányi szinten rendszeres ösztöndíj-lehetőséget kínálnak Neuendettesau-ban és Erlangenben teológiai hallgatók és fiatal lelkészek számára. Néhányan doktori munkájukat is itt készítették, vagy most folytatnak előkészülteket tudományos fokozat megszerzésére.

Az erlangeni és lipcsei nyelvtanfolyamok jó lehetőséget nyújtanak a számunkra nem könnyű német nyelv elsajátítására. Ószövetségi teológiai tanszékün- kön német professzorasszony tölti be a tanszékvezetői posztot. A rendszerváltozást követő években visszanyert óvodáink, iskoláink, gimnáziumaink, kollégiumaink megtalálták testvérintézményüket a bajor evangélikus egyházban. Németnyelv-tanáraink továbbképzése is ennek révén indult el.

Egyházvezetői szinten többször hangsúlyozták német testvéreink, hogy a magyarokkal való kapcsolat ápolása a legfontosabb feladataik közé tartozik Bajoror- szágban, ahol 2,7 millió evangélikus él a 10 milliónyi bajor állampolgár között. A Magyarország nagyságú tartomány evangélikus egyháza tehát imádságával, erkölcsi tekintélyével és anyagi támogatásával felsorakozik mögöttünk egyházi feladataink végzése során. Így köszönjük bajor testvéreinknek a dunaújvárosi templomot és parókiát, a révfülöpi oktatási központot sok más új létesítményünkkel együtt. Az elmúlt negyven év lemaradásának pótlását közel harminc új templomunk építése is jelzi, amelyekben a gyülekezetek megelevenedtek, és lelkileg megújultak.

Hálával gondolunk azokra a testvéreinkre, akik már eltávoztak közülünk, de a két egyház kapcsolatában szolgálatuk elévülhetetlen. Így Johannes Hansellmann püspökre, Strauss egyházfőtanácsosra és a magyar földön született, de kényszerűségből német földre kitelepített Reitinger lelkészre. Fáradozásuk sokszoros gyümölcsöt érlelt a bajor–magyar kapcsolatok mezején.

A közös szolgálat korántsem teljes számbavételének alkalma és a testvéri együttműködés jubileuma hívott a közelmúltban mintegy l50 főnyi magyar evangélikust a felső bajorországi Schroben-hausenbe. A Gizella királynő hazánkba érkezése óta számon tartott rokonság, a reformációban felfedezett evangélium közös kincse, az egyre gyakoribb német– magyar házasságok, a bajor befektetők megjelenése a magyar gazdaságban, mind-mind kapcsolaterősítő tényező a két állam, a két egyház életében. A spárgatermeléséről híres kis város azért lett a szeptember végi jubileumi ünnepségek színhelye, mert e település nem nagy létszámú evangélikussága elsőként kötött testvérgyülekezeti megállapodást hazánk három gyülekezetével. Tíz éven át példaértékűen működött ez a kapcsolat a budavári, a budahegyvidéki és a szentendrei egyházközséggel. Családi téren már a második nemzedék szövi az összetartozás szálait egyre szorosabbra.

Istentiszteletek sora, egyházzenei alkalmak, négy különböző témában fórumok gazdagsága jelezte a két és félnapos ünnepség sokszínű választéklehetőségét. A kelenföldi és a budahegyvidéki énekkar, valamint a teológusok fúvószenekara magas színvonalú művészi élményt kínált a magyar és német résztvevőknek. Ifjak és felnőttek együtt ünnepeltek, énekeltek, imádkoztak a vasárnapi sportstadionbeli istentiszteleten, mivel a helyi evangélikus templom kicsinek bizonyult a nagy létszámú gyülekezet befogadására. Aki részt vett ezen az együttléten, aligha felejti el a gyermekek vidám táncát, az úrvacsora ünnepi közösségét, az istentisztelet szent áhítatát és zenei gazdagságát.

Öröm volt újra Bajorországban lenni, találkozni a régi-új ismerősökkel, testvérekkel. Jó volt visszatekinteni, hálát adni az elfogadott ajándékokért, a nyitott szív szeretetéért, egymás szemébe nézni és ragyogásában felfedezni Istenünk minden elképzelést felülmúló kegyelmét.

Áldja meg az Egyház Ura a két egyház holnapját, együtt szolgálásának adjon értelmet, egymást gazdagító jó gyümölcsöket, hogy – például a bajor testvéreink áldozatkészségéből hozzánk érkezett szolgálati Opel Corsák is – munkálják Isten országának növekedését, gyülekezeteink hitben való megerősödését, és ébresszék szórványban élő híveink, de egész egyházunk háláját.

Bizonyosan nem hiába hangzott Pál apostol kérő szava: „Mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Ef 5, 20)

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::