Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az idősek nem, de a fiatalok még megérhetik a reformáció kezdetének 500 éves évfordulóját. Hiszen lassan fél évezrede lesz annak, amikor 1517. október 31-én Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes és a wittenbergi szász egyetem professzora fellépett a bűnbo-csátó cédulák árusítása ellen, és közzétette 95 tézisét; hitet téve arról, hogy „minden igaz keresztény, akár élő, akár halott, Krisztus és az egyház javainak részese, Isten ezt búcsúlevél nélkül is odaajándékozta nekünk”. (37. tézis)

Luther a Szentírásra és saját lelkiismeretére hagyatkozva a wormsi birodalmi gyűlésen is kiállt tanai mellett, vállalva az egyházi kiközösítést és a birodalmi átkot.

Tanai gyorsan terjedtek, sőt az egyház megreformálására irányuló törekvések folyamata nem állt meg a lutheri tanok befogadásával. Svájcban Kálvin János nevéhez fűződik a református egyház létrejötte, és alakultak egyéb kisebb protestáns felekezetek is.

A reformáció elterjedését követő ellenreformáció megerősödése után hitviták, háborúskodások keletkeztek. Krisztus-hívők néztek farkasszemet Krisztus-hívőkkel, háborúk iszonyatában ölték egymást a hit nevében. Ahogy Illyés Gyula írja:

„Álltatok, égve az Úr igazától; állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor; aztán dönteni kezdett ezredegyszer az ész helyett a fegyver s a láng.”

Isten kegyelméből mára a harcok emlékképek csupán. Történelemmé váltak. Megférnek egymás mellett a kicsi falvakban is a különböző egyházak templomai, harangjaik hangja összevegyül a nagy kék ég alatt, s együtt száll az Úr felé. Reménység nyiladozik a lelkekben, hogy Krisztus szent nevében megfogjuk egymás kezét – mi, keresztények a huszonegyedik század küszöbén. Reménységünk van a megbékélés akaratára.

Mert az új világ kihívásai kemények. S mi egymás nélkül erőtlenek vagyunk ellenük. Kassák Lajos még az elmúlt huszadik századról írta, de a miénkre is vonatkozik:

„A mi korunkról énekelek, A mi törmelékké zúzott és könnyek közt vágyakozó korunkról. Gyöngék vagyunk ahhoz, hogy termőföldünket rendbe hozzuk, s ezért a csillagok meghódításáról beszélünk.” (Kassák Lajos: Enteriőrök)

A huszonegyedik század sorsa mitőlünk is függ. A mi fiainktól és leányainktól. Fontos, hogy Krisztus követésében neveljük őket, keresztény hittel és keresztény becsülettel. Hogy tudjanak ellenállni a rossznak, és képesek legyenek befogadni a jót. Most úgy látszik, hogy a keskeny út nehezebb, mint valaha, és a széles út könnyebb, mint régen. De vigyázzunk, mert a széles úton járás az emberiség vesztéhez vezethet.

Hiszem, hogy mi, Isten-hívők megfogjuk egymás kezét, és együtt építjük az emberarcú, Isten vezette világot.

„Óh, hátha jő a tiszták s boldogok Szűz birodalma, a szebb, új világ, S dallá dobognak a szívekben a Bus, fáradt ritmusok, a holt apák.” (Tóth Árpád: Az ősök ritmusa)

Lenhradtné Bertalan Emma

::Nyomtatható változat::