Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Amint arról már olvasóink értesülhettek, szeptember utolsó hétvégéjén került sor a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatok jubileumi ünnepségsorozatára Schro-benhausenben. Ennek keretében vehettünk részt egy augsburgi kiránduláson, amelyen sok szép történelmi helyet és műemléket ismerhettünk meg.

Augsburg Bajorország harmadik legnagyobb (negyedmillió lakosú) városa. Nekünk, evangélikusoknak több szempontból is nevezetes. Nem véletlen, hogy sétánk első állomása a karmelita rend 1320 táján épült Szent Anna-temploma volt. A kolostor gótikus kerengőjének belső udvarára (Lutherhöfle) néz az a cellaablak, amely mögött 1518 októberében Luther Márton lakott. Az akkor még Ágoston-rendi szerzetest a pápa küldötte, Kajetán elé rendelték kihallgatásra, hogy vonja vissza 95 tételét. A barokk főoltáron az idősebb Lucas Cranach „Engedjétek hozzám a kis- gyermekeket” című oltárképe látható. Mögötte, a stukkódíszes falakat borító számos régi olajfestmény között felfedezhettük a mester híres Luther-portréját is. A templom másik végében található a Fugger-kápolna. Az oltár hátterében a falba süllyesztett Fugger-sírkövek közül a két középső domborművei Albrecht Dürer vázlatai nyomán készültek. Templomlátogatásunkat a Fővárosi Protestáns Kántorátus énekszolgálata tette még ünnepélyesebbé.

Kívül, a templom falán nagy márványtábla emlékezteti az arra járót az ökumené történetének újabb mérföldkövére. Három évvel ezelőtt e falak között írták alá azt a – megigazulás kérdéséről szóló – Közös Nyilatkozatot, amelyet hosszú évek tárgyalásainak gyümölcseként a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közös dialógusbizottsága dolgozott ki.

Innen a dombra épült óváros központjába vezetett az utunk. A város minden pontjáról feltűnik egy magas, karcsúbb és két zömökebb, „sváb süvegű” torony – az előbbi a város jelképe, a Perlachturm, az utóbbi kettő a Városháza két oldalsó tornya. Közép-Európa legnagyobb városházának kilencemeletes főhomlokzata lényegében reneszánsz emlékeket idéz. A timpanon záródísze mi is lehetne más, mint a római légióktól Augsburgra öröklődött, a városban újra meg újra felbukkanó szimbólum: a fenyőtoboz.

Idő hiányában sajnos csak kívülről láthattuk az augsburgi dómot. A 10-11. században épült román stílusú bazilikának két jellegzetes tornya, egyik szentélye és felmagasított hajója maradt fenn.

A dómtól nyugatra, a középkori püspöki palota helyén ma a tartományi kormány székhelye található. Ennek előcsarnokában olvasták fel 1530-ban (a birodalmi gyűlésen) azt a Melanchthon által megfogalmazott 28 cikkelyt, amely később Ágostai hitvallás névvel alaphitvallásunkká vált. Itt hirdették ki az augsburgi vallásbékét (1555. szeptember 25-én), amelynek szállóigévé vált kijelentését mindannyian jól ismerjük: cuius regio, eius religio (akié a föld, azé a vallás).

Tovább folytatva sétánkat egy újabb világhírű városrészbe érkeztünk, a Fug-ger-kolóniához (Fuggerei). Hat utcára terjedő házsorát Ulrich, Georg és Jakob Fugger építtette a város szegényeinek. Annak feltételei, hogy valaki a telep lakója lehessen, mit sem változtak az évszázadok folyamán: az illető legyen 55. életévét betöltött, augsburgi születésű, házas, katolikus és kifogástalan erkölcsű.

Ezenkívül megtekintettük még a Fuggerek saját óvárosi épületegyüttesét (Fugger-Bau), benne a szép Hölgyek udvarát (Damenhof), illetve a Városi fegyvertár (Zeugehaus) gyönyörű reneszánsz épülettömbjét is.

A jól sikerült kirándulásért köszönet illeti mind a bajor, mind a magyar szervezőket. Sétánk végén mindenki arról beszélt, milyen kár, hogy csak néhány órát tölthettünk Augsburgban…

Blázy Árpád

::Nyomtatható változat::