A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Hogyan ünnepelnek a norvég evangélikusok a reformáció évfordulóján? – motoszkált bennem a kérdés napokon keresztül. Ám hiába próbáltam meg emlékeim között rátalálni a válaszra, pedig itt is rendszeresen részt veszek az istentiszteleteken. Kérdésemre végül a fakultás lelkésze adta meg a nagyon egyszerű feleletet: „Sehogy.”

A Magyarországon szinte egyházi himnusznak számító lutheri éneket, az „Erős vár a mi Istenünk”-et – bár nagyon szeretik és gyakran éneklik a vasárnapi istentiszteleteken – itt nem övezi különleges tisztelet. Ugyanígy nincs külön evangélikus köszönésük sem, hanem a mindennapi üdvözlési formák használatosak. Hívő magatartásukat nem is annyira evangélikus identitásuk, sokkal inkább keresztény mivoltuk határozza meg.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy félresöpörik hitvallásainkat, de Norvégiában sokkal inkább jellemző az ökumenikus lelkület. Azaz nem azt keresik a más felekezethez tartozóban, ami elválaszt, hanem ami közös hitbeli örökség. Ugyanakkor a lutheri reformáció felismerései – az egyedül a Szentíráson alapuló, Krisztusba vetett hit által, kegyelemből kapott megigazulás – az alapja az egyház identitásának, tanításának, illetőleg a hívek életének, annak ellenére, hogy nem hangoztatják a reformátorok tetteit.

A fenti sajátságos helyzetnek több oka is lehet. Mindenképpen szerepet játszik ebben az, hogy itt az evangélikus egyház „államegyház”, a lakosság döntő többsége evangélikus. Kevésbé szükséges tehát hangoztatni a felekezeti hovatartozást, hiszen keresztény hitük – kimondatlanul is – lutheránus örökséget jelent. A másik fontos tényező kapcsolódik a politikához, hiszen nemzetközi szinten a norvégok aktívan munkálkodnak az egymással szemben álló népek, népcsoportok közötti béke megvalósításában. Ez a „békekövet”-magatartás mutatkozik meg bizonyos mértékig az ökumenikus hozzáállásban is. Az egyháznak – éppúgy, mint a helyi gyülekezeteknek – ilyen megbékélt közösségnek kell lennie, amelynek tagjai békességben vannak Istennel, egymással és önmagukkal. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha – az Ágostai hitvallásra utalva – a tiszta evangéliumon és a szentségeken keresztül állandó kapcsolatban vannak az élő Istennel.

Miből él hát itt az egyház? Mi az az alap, amelyre támaszkodik? Nagyon is lutheránus, keresztény, ökumenikus alapokra: a feltámadt Jézus Krisztusra, aki nemcsak egy kis csoport vagy felekezet Ura, hanem minden benne hívő keresztény ember Megváltója. Hulej Enikő teológushallgató, ösztöndíjas az oslói egyetemen

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::