Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Bár az ENSZ-közgyűlés 1991-es határozata alapján október 1. lett az idősek világnapja, Albertiben mégis teljes joggal „nyilvánították” az idősek vasárnapjává idén november 17-ét. A Pest megyei településen ugyanis múlt vasárnap adták át rendeltetésének a Káldy Zoltán nevét viselő evangélikus szeretetotthon új szárnyát, amelyben – a korszerű kiszolgáló helyiségeken túl – 9 (kétágyas) szoba került kialakításra.

Évfordulóra, mégpedig a szeretetotthon alapításának 60. évfordulójára esett az új épületrész ünnepélyes átadása. Míg 1942. október 26-án mindössze öt gondozottal nyitott az intézmény, addig mára – egyidejűleg – mintegy félszáz idős ember töltheti benne nyugdíjas éveit. Egyházi intézményről lévén szó, az immár egymilliárd forintot érő komplexum valódi értékéről leginkább talán az árulkodik, amit – mintegy az utódoknak szánt útravaló figyelmeztetésként – a korábbi igazgató lelkész fogalmazott meg: „Ügyeljünk arra, hogy szeretetotthonunk ne silányuljon szociális otthonná!” (Kívánatos volna persze, ha a hivatalosan „szociális otthonnak” nevezett intézmények pedig arra törekednének, hogy lakóik valóban „szeretetotthonban” érezhessék magukat. Roszík Mihály kérését mindenesetre ezúton ajánljuk egyházunk valamennyi otthonvezetőjének figyelmébe…)

Az új épületszárny 450 m2 alapterület beépítésének feladatát rótta Czibula Zoltán tervező-kivitelező csapatára. Jóllehet immár egy tágas aula, valamint egy kápolna is kialakításra került, a vasárnap délutáni hálaadó istentisztelet színhelye a közeli evangélikus templom volt, ahol igehirdetésében D. Szebik Imre püspök az „öregség himnuszának” is nevezett ószövetségi textus (Préd 12,1–7) alapján szólt az időskor nehézségeiről és örömeiről, feladatairól és ajándékairól. Mert „ajándék mégis az idő, amit Istentől kapunk: mások boldogítására” – summázta a főpásztor.

Az Albertiben példás precizitással dokumentált gyülekezettörténeti krónika bizonyára feljegyzi majd, hogy a püspök, valamint az egyházunk dia- kóniai munkaágát vezető lelkész, Kendeh György, illetőleg a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese, Koczor Tamás áldáskívánásai mellett köszöntötte az ünneplő gyülekezetet az egyházközség finn és partiumi – református – testvérgyülekezetének lelkésze, a Helsinki mellől érkezett Antti Kujanpaa és a szilágysomlyói Mike Zoltán is. Még ugyancsak a templomban vállalkozott a már idézett Roszík Mihály arra, hogy vázolja a szeretetotthon elmúlt hat évtizedét, amelyből ő maga „csekély” 47 esztendőn át irányította az intézményt. A nyugalmazott lelkész hangsúllyal szólt az ötvenes évekről, midőn 17 – fővárosból kitelepített – evangélikus számára nyújtott valóságos menedéket az intézmény.

Besötétedett, mire a gyülekezet átballagott megtekinteni az ünnep tulajdonképpeni „tárgyát”. Így azonban az egyházkerület püspöke díszkivilágításban szentelhette fel az új épületszárnyat. Odabenn ekkor már türelmetlenül vigyázták a terített asztalokat az idős otthonlakók, akikkel személyes ismerkedésre is jó alkalmat kínált az ünnepet záró szeretetvendégség.

A 86 esztendős Kocsis Istvánné vallhatja most legrégebb óta otthonának az intézményt. Nyolc éve költözött ide, és – mint mondotta – döntését azóta sem bánta meg egy percre sem. Nem csak bennünket vesz itt körül szeretet, de mi is szerethetünk – tette hozzá, elárulva azt is, hogy noha eredetileg külön szobát igényelt, most mégis örömmel ajánlotta fel, hogy legyen egy társa…

A gondozottakat lelkigondozó Túri Krisztina segédlelkész újságolta el, hogy az otthonban az egyik legolvasottabb folyóirat az Evangélikus Élet. Az viszont a krónikás számára sem volt „újság”, hogy Roszík Mihály jó kezekben tudhatja az intézmény vezetését. Hiszen az új épületszárny építését immár utódja, a szeretotthon igazgatásával mintegy három esztendeje megbízott Szmolár Attila lelkész „vezényelte le”. Az alberti hívek, illetőleg a Csernák Károly gyülekezeti felügyelő vezette presbitérium áldozatkész támogatása nélkül persze aligha realizálódhatott volna az 50 millió forintos beruházás. Albertiben azonban nem a szeretetotthon ügye az egyetlen, amelyben kifejeződik a gyülekezet – Isten iránti – elkötelezett szeretete.

T. Pintér Károly

Regionális hozzárendelés: Alberti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::