Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Lutheránus Világszövetség johannesburgi diakóniai konferenciája több volt, mint egy nagy konferenciateremben lezajló tanácskozás. Az egyház szeretetszolgálatának prófétai megközelítése élettörténeteken, élethelyzeteken és imádságon alapult.

Reggel 8 órakor mindenki izgatott várakozással igyekezett a konferenciaközpont melletti templomba. Szegénység, erőszak, HIV/AIDS, az egyház prófétai szolgálata a világban – ezeket a témákat járták körül a reggeli istentiszteleti liturgiák.

Az istentiszteleteket előkészítő bizottság tagjaként papíron előre tudtam, milyen liturgia várja a résztvevőket. Ismerve főleg tradicionális, európai „ízlésünket”, kis aggódással vártam, hogyan reagálnak majd az emberek az újszerű, mindenkit megmozgató, prófétai liturgiára. Az istentiszteleti liturgiát Lusmarina Campos Garcia brazil lelkésznő készítette elő. Rendkívüli kreativitással és valóban „prófétai” látásmóddal közeledett a bibliai történetekhez, az imádságokhoz és a keresztény énekekhez. Az első istentisztelet kezdő pillanatától kialakult az a lelki, spirituális közösség, ami nagy konferenciákon ritkán tapasztalható meg.

Az erőszakról szóló napon a jeruzsálemi arab evangélikus gyülekezet egyik tanárnője egy rövid történetet mesélt el Ahmedről, a kisfiútól, akinek életét már örökre meghatározza a háború, az erőszak. A HIV-fertőzésről szóló napon egy Indiából származó történetet hallhattunk Shantháról, aki 18 évesen tapasztalta meg a HIV-vírussal fertőzöttek nehéz életét.

Az egyház prófétai szolgálatáról szóló napon a vakon született ember történetét dolgoztuk fel. A pantomimes módszerrel művészien megjelenített történet után a terem közepén elhelyezett tálakból mindenki egy maroknyi agyagot vett a kezébe. Az agyag, a sár ma is használt gyógyászati eszköz. Ezt az agyagot formáltunk a kezünkkel, miközben mindenki magában imádkozhatott azokért, akiknek ugyanúgy szükségük van Isten gyógyító jelenlétére, mint a Jézussal találkozó vakon született embernek.

Az összes résztvevőt mélyen átformáló liturgiák bizonyságai voltak annak, hogy Isten minden olyan eszközt felhasznál, ami bennünket, embereket megszólít, gyógyít és új szolgálatra hív el. A diakóniában mindez megtörténhet.

Ahmed

A betlehemi óvodába való látogatáskor feltűnt nekem egy kisfiú. Angyali arcán az egyik szemét fehér kötés borította. A kisfiú nagyon csendes volt, és semmilyen játékban nem vett részt a többiekkel. Kinn a játszótéren sem játszott másokkal, csak csendben ült egyedül a sarokban. Odamentem hozzá, és megkérdeztem a nevét. Kis időbe telt, míg válaszolt: Ahmed. Tovább kérdezgettem, de nem válaszolt minden kérdésemre.

Később megérdeklődtem az óvónőtől, miért ilyen ez a kisfiú. Megtudtam, hogy Ahmed nagyon aranyos és okos kisfiú, régebben mindig együtt volt a többiekkel, és ő jelentkezett először minden játékra. Akkor változott meg az élete, amikor egy bombatámadásban elveszítette édesapját, bátyját és az egyik szemét. Azóta alig beszél. Nem akar játszani, és gyakran nem is jön az óvodába. Édesanyja szerint csak otthon érzi jól magát. Nem szeret már óvodába járni, és mindig fegyvert kér, hogy játsszon. (Palesztina)

Shantha

A nevem békét jelent. Amikor 17 éves voltam, férjhez mentem Rameshhez családjaink előzetes megbeszélése alapján. Édesapám a család összes vagyonát eladta a hozományomért. Három hónappal később észrevettem, hogy gyermeket várok. Az örömöm nem tartott sokáig. A férjem megbetege- dett, és tüdőbajra gyanakodtak. Az orvos HIV-tesztet kért, amely alapján kiderült, hogy a férjem HIV-pozitív. Összeomlott körülöttem a világ. Ramesh szervezete nem válaszolt a szokásos gyógyszerekre, és az állapota egyre csak romlott. A terhességem alatt őt ápoltam. El kellett adnom az összes vagyonunkat, hogy a kezelését kifizethessem. De minden hiába volt, mert Ramesh rövidesen meghalt. 18 éves voltam, özvegy és 8 hónapos terhes.

A szomszédom elvitt az evangélikus Gurukul Klinikára. Rajtam is elvégezték a HIV-tesztet. Pozitív lett. Az orvosok gyógyszert adtak, hogy a gyermekem ne kapja el a vírust. A férjem családja kidobott. Azt mondták, hogy ördög van bennem, és engem hibáztattak a férjem haláláért. A szociális munkás elintézte, hogy a klinikán maradhassak. Császárral szültem, és a missziós kórház kifizette a számláim nagy részét. Végre valahol szeretetet és kedvességet találtam. Egy gyönyörű kislánynak adtam életet. A szociális munkás mesélt nekem a rehabilitációs programról, ahol megtanultam gyertyát önteni és gyerekjátékokat készíteni. Elkezdtem pénzt keresni, és egy kis házat is ki tudtam kettőnknek bérelni. A kislányt bölcsődébe vittem, ahol legalább naponta egyszer tápláló ételt kaphatott. Újra kezdtem én is talpra állni és megerősödni. Olyan nőkkel találkoztam, akik hasonló problémákkal küszködnek. Megtanultam, hogy nem vagyok egyedül. Megtanultam mosolyogni és újra nevetni.

Ma már a HIV-pozitív emberek érdekvédelmi csoportjának is a tagja vagyok. Azért küzdünk, hogy a kormány több embernek adjon lehetőséget az ingyenes orvosi kezelésre és a gyógyszerekre. Újra célja van az életemnek. A kislányomon nemrégen végezték el a HIV- tesztet. Negatív lett. Már van, miért éljek. Van reményem. Békét találtam. A nevem tényleg békét jelent. (India)

Pángyánszky Ágnes

::Nyomtatható változat::