Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A fóti Mandák Otthon egyik legszebb és legfontosabb eseménye minden évben a kántorvizsga. Így éreztük ezt most is, április 5-én, a téli kántorképző tanfolyam 20. szombatján. Közel negyvenen jöttek el, szülők, testvérek, nagyszülők és barátok, hogy részesei legyenek annak az örömnek, amit az orgonistahallgatók muzsikálása nyújt.

Öröm és megtiszteltetés számunkra az, hogy munkánkat ilyen nagy érdeklődés és támogatás kíséri. Jóleső érzés tudnunk, hogy egy létező közösség áll a kántorképző intézet mögött – mondta bevezetőjében Bence Gábor igazgató.

A tanfolyamon a hallgatóknak Bence Gábor és Kardos Anna tanította a szolfézst és a zeneelméletet, Győri Noémi himnológiát és éneket, Németh Csaba pedig orgonaismeretet oktatott. Karvezetési órákat dr. Balás István, a Mandák kórus vezetője adott. A hangszeres oktatás minőségét a fiatal tanárok felkészültsége, muzikalitása és rokonszenves empátiakészsége biztosította Németh Csaba, Simon Barbara és Botos Judit személyében. A 26 hallgatóból 11-en játszottak a bemutatón, majd a vizsgán ketten segédkántori bizonyítványt, ketten kántori bizonyítványt és négyen kántori oklevelet kaptak.

A vizsgabizottság meghívott tagjai – dr. Finta Gergely és Wulfné Kinczler Zsuzsa egyházzenészek – a jelöltek felkészültségét nemcsak az általuk választott művek előadása alapján értékelték, hanem egy-egy másik korál eljátszását is kérték tőlük.

Nagy öröm volt itt lenni, és a magas színvonalon folyt oktatásról teljes képet szerezni. A hallgatók közül sokan az ország legtávolabbi helyeiről utaztak Fótra hétről hétre, hogy az órákon felkészülten vegyenek részt, hogy az Orgonaiskola darabjaitól hosszú évek során eljussanak J. S. Bach és C. Franck műveinek eljátszásáig. Nagyon sok áldozatot hoztak. A kitartó gyakorlás, a szombatokról való lemondás meghozta gyümölcsét – értékelte dr. Finta Gergely a tanárok és a hallgatók munkáját.

Blaubacher József a Koráliskolából játszott. Szépen megfogalmazott korálokat hallottunk Babinyec Györgyitől, Bazsik Zsuzsától, Maródi Erzsébettől, Láng Emesétől és Magyar Zoltántól. Pusztahelyi Anna korálelőjátékot adott elő. A lámpaláz a kezdőknél néha-néha még hallható volt. A sok gyakorlás utáni igyekezet azonban elismerést érdemel. Kolba Hajnalka és Antal Krisztián J. S. Bach kis prelódiumai közül választott orgonaművet. Trajtler Dóra C. Franck Miniatür darabjával, Holpert Enikő pedig F. Mendelssohn D-moll szonátájának finálé tételével hívta fel magára a figyelmet. A hallgatók bemutató játéka után a vizsgadarabok előadása következett.

A növendékek mindannyian jelest, illetve dicséretes jelest kaptak. Klein Boglárka és Máté Anita szép muzsikálással segédkántori bizonyítványt kapott. Illés Adél és Molnár Lilla játékához a vizsgabizottság külön is gratulált, ők kántori bizonyítványt szereztek. Négyen vehettek át kántori oklevelet: Somogyi Anna D. Buxtehude C-dúr prelúdium, fúga és ciacona művét sokszínű technikával adta elő; Horváth Bálint játéka J. S. Bach D-moll triószonátájának I. tételével a kamarazenélés hangulatát idézte; Kósza István a romantika zenei szépségéből adott ízelítőt C. Franck H-moll prelúdiumának előadásával; Mekis Péter pedig c-moll hangnemű darabokat mutatott be sok-sok karakterrel és színnel. Az intézet az oklevelek mellé ajándékként kottákat is ajándékozott.

Finta Gergely mint a vizsgabizottság elnöke megköszönte Bence Gábor igazgató és minden orgonatanár munkáját, és azt kívánta, hogy a továbbiakban is ilyen tehetséges hallgatókkal, ilyen intenzitással ugyanilyen eredményeket érjenek el.

A vendégkönyv egyik lapján a 69. zsoltár igeverse áll: „Ti, Istent keresők, ébredjen szívetek!” Nagy biztatást és erőt adhat ez a jövőben az új kántoroknak, a kántori szolgálatot végzőknek. Trajtler Gábor zeneigazgató számára azonban a vizsganap öröme és Isten igéje azt is jelenti, hogy az általa egykor megálmodott Fóti Kántorképző Intézet ma az egyház gazdagodásának zenei tehetségekkel bővelkedő forrása.

Kovács László lelkész a záró áhítat perceiben a 33. zsoltár és a 67. dicséret üzenetével bocsátotta el a megjelenteket: – Ne feledjük sohasem, hogy mindent a teremtő Istentől kaptunk, Ő segít meg, Ő oltalmaz minket. Jóságáért Övé a dicsőség!

Tóthné dr. Gallyas Katalin

::Nyomtatható változat::