A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Vidám fiatalok hatalmas tömege igyekezett április 6-án a Budapest Sportaréna irányába, hogy részt vehessen a II. keresztény ifjúsági találkozón. A „Kit kerestek?” címmel megrendezett alkalmat a Magyar Katolikus, a Magyarországi Református és a Magyarországi Evangélikus Egyház közösen szervezte és rendezte. Az eredetileg tervezett helyszín a 12 500 főt befogadni képes aréna lett volna, de – a vártnál is nagyobb érdeklődés miatt – a szervezőknek igénybe kellett venni az új létesítmény melletti közel háromezer fős SAP-rendezvény- csarnokot is. Az új helyszínen a résztvevők kivetítőn keresztül követhették az arénában zajló eseményeket.

Délelőtt 10 és este 20 óra között mindenki találhatott magának kedvére való programot, ha – belépőkártyát szerezve – sikerült bejutnia. A csarnokba lépve örvendező fiatalok látványa fogadta az érkezőt. A színes kavargást még színesebbé tették az összejövetel emlékére készült, kinek-kinek kiosztott sálak.

Az embert kereső Isten és az istenkereső ember

„Fiatalon szinte minden a keresésre irányul. Keresed a hivatásodat, párodat, önmagadat és Istent. Keress, lázadj, kérdezz, de tudd, hogy Jézus is keres téged” – mondta köszöntőjében a délelőtti műsorvezetők egyike. A keresésre, a kimondott és a szavakba nem öntött kérdésekre a program zenével, jelenetekkel és tanúságtételekkel igyekezett választ adni. Színpadra lépett a Tandem, a baptista Vészbejárat rapegyüttes, Gryllus Dániel és Halmos Béla. Muzsikált még a Testvérek, az Anthem és a NOS. A rövid jeleneteket a Lónyay utcai Református Gimnázium diákjai adták elő.

A bizonyságtevők közül Simon András katolikus költő, grafikus arról beszélt, hogyan „emelkedett” ki a „vallásukat jó szándékúan gyakorló emberek tömegéből”. „Kerestem a szeretet, és megtaláltam a szolgálatban. A szívem mégsem volt Istené” – tekintett vissza erre a korszakra, majd arról beszélt, hogy miután életgyónást tett, és átadta életét Krisztusnak, akkor vált valósággá számára a bibliai ige: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.”

Sokak emlékezetében megmaradnak annak a 21 éves valkói cigánylánynak a szavai is, aki a munkájáról, egy idős ember ápolásáról azt mondta: „Mindennap úgy megyek hozzá, hogy Jézust szerethetem benne.” Majd arról tett tanúságot, hogy Isten szemében mindegy, ki cigány, és ki nem az, mert ő mindnyájunkat egyformán szeret.

Szeretettel fordult a szükséget szenvedők felé Andorka Eszter evangélikus lelkésznő is. Egy rövid filmbejátszás erejéig róla, életéről és közelmúltban bekövetkezett haláláról is megemlékeztek a találkozó szervezői.

Békét és megbékélést a világnak

A nap folyamán két videoüzenetet is láthattuk. Délelőtt Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkára, délután Chiara Lubich, a katolikus Fokoláre mozgalom alapítója „üdvözölte” a találkozón részt vevő fiatalokat.

Konrad Raiser a békéről beszélt. „Az erőszakot nem lehet erőszakos módszerekkel legyőzni. Békét nem lehet katonai erővel teremteni. Következésképp a háború nem válhat ismét a nemzetközi konfliktusok kezelésének megszokott eszközévé. Isten Krisztusban a béke szövetségét alapította meg Isten egész népe számára. A megbékélés szolgálatával bízattunk meg, hogy gyógyítsuk a megtört kapcsolatokat, és kiterjesszük Isten szeretetét még azokra is, akik ellenségeinkké lettek, vagy azzá jelölték ki őket.”

Chiara Lubich üzenete végén azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek meg kell tennie mindent azért, hogy létrejöhessen az egyetemes testvériség, az egyház egysége. „Azt gondolom, nem marad más hátra, minthogy őszinte elhatározással a szívünkben elkezdünk szeretni mindenkit. Elsőként és konkrétan szeretünk – Jézust látva mindenkiben –, és kölcsönösen szeretjük egymást, hogy ő közöttünk lehessen” – mondta.

Találkozások

A délelőtti és délutáni programokat megszakító ebédszünet jó alkalmat adott az ismerkedésre, nézelődésre. Ha a lehetőségek piaca – keresztény ifjúsági vagy fiatalokkal foglalkozó szervezetek, mozgalmak bemutatkozási helye – felé vettük az irányt, elhaladhattunk az Üllői úti evangélikus könyvesbolt és az Ararát Evangélikus Ökocentrum standja mellett is. Mindenki névvel és „rangjelzéssel” ellátott belépőkártyát tűzött ki, így aztán nem volt nehéz kitalálni, ki a résztvevő, szereplő, technikus, lelkigondozó vagy rendező.

Kókai Csaba lelkigondozó, református lelkész szerint eddig több százan jöhettek lelki beszélgetésre vagy gyónásra. Sághy Balázs kaposvári segédlelkész örült annak, hogy ennyi embert tudtak elérni, megszólítani. „Ez is csak azt mutatja, milyen nagy az igény az ilyen jellegű alkalmakra” – mondta. Szántó Enikő és Bán Janka, az Evangélikus Egyetemi Gyülekezet, az ÉgÍgérők gospelkórus tagjai is a sokszínűséget, a többféle felekezeti és kegyességi típus egyidejű jelen- létét emelték ki. Sajnálattal tették hozzá, hogy bár az evangélikus fia-talok oroszlánrészt vállaltak a talál-kozó sikeres le-bonyolításában, résztvevőként mégis kevesen voltak jelen. (Az április 3-ig regisztrált 15 070 főből – a szervező történelmi egyházakat figyelembe véve – 81% volt katolikus, 12% református, 4% evangélikus. – A szerk.)

Tégy eggyé, Urunk!

Az ebédszünet után tovább folytatódott a program. Chiara Lubich már említett videoüzenete, tánc és zene után a „Megbékélés útja” címet viselő rész következett. Úgynevezett „püspöki képeslapokat” olvasott fel dr. Balázs Béla katolikus, dr. Bölcskei Gusztáv református és D. Szebik Imre evangélikus püspök. „Nagyobb türelemmel kell egymás kezét keresnünk, akkor is, ha más a társadalmi, gazdasági kérdésekről alkotott véleményünk, ha más felekezethez tartozunk, ha más kegyességi mozgalom elkötelezett tagjaiként élünk a számunkra lelki otthont adó közösségben. Mert Krisztus egyházában mindenkinek helye van. Gondolkodásunkat át kell programoznunk Krisztusra, hogy keresztény hitünk átfedéseit tegyük hangsúlyossá, és ne az elválasztó különbségeket” – hangsúlyozta az Északi Egyházkerület püspöke.

Közelebb Krisztushoz

Az ökumenikus liturgiát a Debreceni Református Kollégium világhírű vegyeskara, a Kántus, illetve dr. Erdő Péter prímás, esztergomi érsek vezette be. Beszédében kiemelte: a találkozó címét adó kérdés Jézust idézi, aki az érdeklődőket szólította meg. Nekünk is az a feladatunk, hogy hívjuk a kíváncsi kérdezőket, akik Jézust keresik. Krisztust pedig úgy lehet megtalálni, ha valaki tanúira, a keresztény egyházakra figyel és, ha ezeknek az egyházaknak az egysége láthatóvá válik.

Jelenits István Ef 4,17–31 alapján tartott igehirdetésében arról beszélt, hogy a világ új szenvedélyeket és vágyakat szít. Ezek a tűzijátékhoz hasonlatosak: látványos robbanás után lehullanak a semmibe. A szív megkeményedése teremti meg a minket körülvevő, az értelem elsötétedésére épülő világot. Pál nem goromba, csak megdöbbent. Nem ítél, hanem diagnózist állít fel. Nem az a dolgunk, hogy felháborodjunk a körülöttünk lévő világ ürességén, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene néven neveznünk a dolgokat. Vigyázzunk, hogy ne ragadjon magával a világ. Utasítsuk el, forduljunk szembe vele!

Tanuljunk Krisztustól, akinek szavai nem üres, hanem élő, eleven szavak, és az élet értelmére mutatnak rá. A különböző felekezetű fiatalok egymást segítve, a Megváltóra közösen figyelve, igazi értékeket adhatnak a világnak. „Minél közelebb kerülünk Krisztus keresztjéhez, annál közelebb kerülünk egymáshoz. A kereszt alatt kinyújtjuk kezeinket egymás felé” – utalt videoüzenetében Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsának főtitkára az 1925-ös stockholmi első ökumenikus konferenciára.

A Budapest Sportarénában és az SAP-rendezvénycsarnokban április 6-án több mint tizenötezer, különböző felekezetű fiatal a keresztény egység szép példáját adta, amikor „kinyújtotta” és „megszorította” egymás kezét – Krisztus keresztje alatt.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::