Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„A leánykereskedelem leküzdése Közép-Európában” volt a témája annak a nemzetközi konferenciának, amit a Keresztény Egyházak Konferenciája szervezett a prágai Ökumenikus Akadémiával együttműködve. A Brnóba meghívott mintegy harminc, különböző egyházból és felekezetből érkezett résztvevőnek április 2–5. között lehetősége nyílt arra, hogy előadásokon, csoportos és négyszemközti beszélgetéseken keresztül mélyedjen el a témában. A tanácskozás során közelebbről meg lehetett ismerkedni a leánykereskedelem ellen küzdő nőszervezetekkel, így például a La Strada Alapítvány munkájával is. A konferencián hazánkat a baptista Dobner Erika, egyházunk részéről pedig lapunk munkatársa, Gazdag Zsuzsanna képviselte.

E sorok írója a magyarországi helyzet-tel ismertette meg a jelenlévőket. Ezt követően Biruta Przewtocka-Pachnik, a lengyelországi „La Strada Alapítvány” képviseletében tartott előadást. Megtudhattuk, hogy a leánykereskedelem kérdésével foglalkozó nőszervezet varsói irodáját 1995-ben alapították azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet erre a fontos társadalmi problémára. Ez az úttörő jellegű tevékenység hivatalosan a „La Strada Program: a leánykereskedelem megelőzése Közép- és Kelet-Európában” nevet viseli.

Az elmúlt években arra törekedtek, hogy a – témában érintett – országokban szintén létrejöjjenek olyan helyi központok, ahová segítségért fordulhatnak a rászoruló asszonyok. Ennek eredményeként kilenc független, de egymással együttműködő La Strada-központ jött létre, Lengyel-országon kívül Hollandiában, a Cseh Köztársaságban, Ukrajnában, Bulgáriában, Belorussziában, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Moldovában.

Anna Kefurtová – a csehországi La Strada részéről – arról beszélt, hogyan válhatnak a nők a leánykereskedelem áldozataivá. Egyfelől ügynökségek által feladott hirdetések útján, másfelől „jóakarók”, barátaik, ismerőseik segítségével jutnak ki külföldre egy jobb élet reményében. De végül szó sincs házasságról, gyermekfelügyeletről vagy háztartási munkáról. A rideg valóság az, hogy az érintetteket – akaratuk ellenére – prostitúcióra kényszerítik.

Ezek a nők általában 18–21 év közöttiek, alacsony iskolai végzettségűek, az adott külföldi ország nyelvét nem beszélik. Előfordul, hogy alkohol- vagy drogfüggők is, és jobbára nehéz családi háttérrel (elvált szülők, alkoholizmus, nélkülözés stb.) rendelkeznek.

Az ukrán Lyudmyla Kovalchuk (La Strada, Ukrajna) egy olyan országból érkezett, melyet – a szegénység és munkanélküliség miatt – különösen is érint a leánykereskedelem kérdése. Beszámolójában elmondta, hogy az iskolákban könyv és videokazetta segítségével igyekeznek felvilágosítani a diákokat a rájuk leselkedő veszélyekről. Hangot adott azon véleményének is, mely szerint az egyházak közti szorosabb összefogásra, valamint több megelőző intézkedésre lenne szükség.

A szlovákiai Maria Gasperova lelkésznő a témához kapcsolódó tényfeltáró, őszinte előadásában – egyebek mellett – azt hangsúlyozta, hogy a „teremtés teológiája” kifejezést mindaddig nem használhatjuk, amíg nem helyezünk kellő súlyt az emberi méltóságra.

A konferencia keretében csoportbeszélgetés is zajlott, három különböző témában: a nők munkavállalási esélyeiről és lehetőségeiről; a diakónia területén végzett szolgálatukról, továbbá a nők helyzetével kapcsolatos politikai és jogi kérdésekről.

A színes és érdekes előadásokat minden alkalommal fórumbeszélgetés követte, alkalmat adva a kérdésfeltevésre, illetve a hozzászólásra. „A leánykereskedelem áldozatai – a meggyötört asszonyok – érdekében a felekezeteknek semmi esetre sem szabad konkurenciát látniuk egymásban, hanem össze kell fogniuk, és együtt kell küzdeniük ez ellen a súlyos probléma ellen” – fogalmazta meg az egyik résztvevő.

Egyházi és társadalmi összefogásra van szükség akkor, ha eredményesen akarunk fellépni a leánykereskedelemmel, a prostitúcióval, a nők testi-lelki megalázásával szemben. Ez a konferencia – egymás országának, gondjainak és eredményeinek megismertetésével – egy apró lépést tett ebbe az irányba.

::Nyomtatható változat::