Élő víz

Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

"Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" (Lk 10, 40)

Milyen életszerű, milyen emberi ez a kifakadás! Mintha csak ma hangzana el. Márta a házába fogadta Jézust. Kínálkozik a hasonlat: „Te, testvérem, befogadtad Jézust?” Márta szolgál Jézusnak. „Te, testvérem, Jézust szolgálod?”

Márta tehát a megszégyenítő példa. Befogadta az Urat, és őt szolgálja. Igen ám, de ebben a szolgálatban egyszer csak úgy érzi, magára maradt. Ráadásul azt gondolja, hogy Jézus sem törődik vele. Méltánytalannak találja helyzetét. Akárcsak a tékozló fiú példázatában az idősebb testvér.

Hallottam és mondtam is már több igehirdetést erről a történetről. Emlékszem egy alkalomra, amikor a lelkész azt fejtegette – úgy vélem, helyesen –: ahhoz, hogy mi Jézusnak tetsző módon tudjunk szolgálni, előbb a lábához kell telepednünk, és hagynunk, hogy ő szolgáljon nekünk. Nélküle ugyanis nem tehetünk semmit. Sokszor beleveszünk a szorgoskodásba, és megfeledkezünk a leglényegesebbről.

Emlékszem az igehirdetést követő visszhangokra. „Szép, amit a tisztelendő úr mondott, de megvalósíthatatlan.” „Nekem ne mondja senki, hogy az imádsággal jól lehet lakni!” S hasztalan próbáltam „védelmére kelni” a kollégának. Még azok az érveim sem hatottak, hogy ezt azért mégis csak Jézus mondja nekünk, nem csupán a lelkész. S lehet, hogy éppen a legmegbotránkoztatóbb igazságokkal kellene többet foglalkoznunk, hogy megértsük őket.

Ilyen Mária és Márta története is. Érdemes gondolkozni rajta, mert sok érdekes kérdést vet fel. Biztosan temérdek rossz példát tudnánk felhozni arra, hogy valaki úgymond a vallásra, kegyességre hivatkozva elhanyagolja természetes kötelességeit, gátlástalanul kihasznál másokat, hagyja, hogy kiszolgálják, miközben „szellemibb” voltára tekintettel még meg is veti azokat, akik helyette dolgoznak. Ilyen lenne Mária?

Egyáltalán: vajon két típus áll-e előttünk: a szorgos gyakorlati ember és az ábrándos szemlélődő? S ha ez így is lenne, választani kellene kettejük közül? Igazságot lehet tenni ebben az ügyben? Azt hiszem, félreértjük a helyzetet, ha két különféle beállítódásra, embertípusra gondolunk. Annál is inkább, mivel Jézus egyértelműen állást foglal ebben a kérdésben, ráadásul Mária javára. Leegyszerűsíthető ennek a történetnek az üzenete arra, hogy Jézus a „lelki” dolgokat részesíti előnyben a „testiekkel” szemben? Vajon ha ez volna a mondanivalója, nem kellene-e rendkívül tapintatlannak, sértőnek tartanunk magatartását? Gondoljuk csak meg: valaki épp neki szolgálván szorgoskodik, miközben ő lekezelően beszél vele, ráadásul lekicsinyli tevékenységét. Ezt én Jézusról nem hiszem el. Másról lehet itt szó.

Vegyük fontolóra: két felnőtt nő él egy háztartásban. Testvérek. Elképzelhető, hogy egyikük soha nem végez semmilyen házimunkát, s mindig a másikra marad minden? S ha feltételeznénk is ezt a képtelenséget, akkor vajon mi oka volna a konyhai sürgés-forgáshoz szokott Mártának arra, hogy éppen egy kedves közös barátjuk jelenlétében hozza kínos helyzetbe húgát, aki megrögzött tétlenségével ráadásul kivételesen jó szolgálatot is tesz azzal, hogy szórakoztatja az illusztris vendéget?

Nyilvánvaló, hogy Mária ugyanolyan jó háziasszony lehetett, mint Márta. Mindketten tudtak sütni-főzni, mosogatni, vizet hordani, takarítani, tüzet rakni, kecskét fejni, rőzsét gyűjteni. Biztos, hogy mindezt évek óta, jó testvéri egyetértésben és vita nélkül, közösen végezték. Mártának ebben az esetben éppen az eshet rosszul, hogy pont most, amikor a legkedvesebb személy tért be hozzájuk, Mária, mintha megfeledkezett volna kötelességeiről. Mária pedig, mit sem törődve az egyébként oly megszokott napirenddel, most csak egy valamire, azaz egy valakire tud figyelni. Éppen azért, mert betért hozzájuk a legkedvesebb személy. Ez ugyanis kitüntetett idő, kairosz. Ilyenkor felborulhat az egyébként betartott rend. Máriának esze ágában sincs elszalasztani a különleges alkalmat. És Jézus erre mondja azt, hogy jól teszi.

Bartha István

::Nyomtatható változat::