Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Genezis tudósítása szerint a Mindenható azzal fejezi be teremtő munkáját, hogy megünnepli azt. Megpihen, és jólesően legelteti szemeit mindazon, amit szeretettel alkotott. Az embert is bevonja ünnepi örömébe, amikor így rendelkezik: "Szenteld meg az ünnepnapot!" Pedig mennyi áldozattal jár egy nagyszabású ünnepség megszervezése és lebonyolítása! Idő, pénz és energia. Érdemes mindezeket ráfordítani arra a néhány ünnepélyes órára, amely oly hamar tovatűnik?

Hogy mennyire érdemes, azt a nógrádi templomszentelési ünnepi istentiszteletre érkező gyülekezet könnyes tekintete, felszabadult mosolya, a sok imára kulcsolt kéz és hálaadó szív öröme bizonyította. Mert a hálaáldozat Istennek szól, mégis bennünket gazdagít. Ha ünnepelünk, testünk-lelkünk leveti szürke, hétköznapi mezét, és díszes ruhába öltözik. Felismeri létének igazi értelmét, és megízleli az örökkévalóság édes ízét. Hiszen az emberi lét ünnepi meghatározottságú, arra hivatott, hogy azzal az Istennel lépjen közösségre, akitől született, és összeölelkezzen azokkal a testvérekkel, akikkel Isten megajándékozta.

Felemelően szép volt Isten színe elé állva csordultig tölteni a hálaadás poharát a 90 éves nógrádi evangélikus templomért, azon a szent helyen, ahol templomépítő őseink imádsága szentelte meg a falakat, s ahonnan most felzenghetett a hálás utókor köszönete is.

Az idei nyár utolsó délelőttjén szélesre tárt kapujával hívogatta vendégeit az ősi nógrádi vár árnyékában megbúvó templom. Kicsinyek és nagyok, helybeliek és innen elszármazott hívek, a római katolikus és a református felekezetek képviselői, a község világi vezetői sereglettek hálát adni Isten gondviseléséért, amely 250 éven át megtartotta a falu evangélikusságát. A gyülekezet ünnepi örömében osztozott az igehirdető D. Szebik Imre elnök-püspök és az egyházközséget énekszol- gálattal köszöntő hitvese, Szabó András megyei esperes és neje, Pozsonyi Anna egyházmegyei felügyelő, T. Pintér Károly, országos hetilapunk főszerkesztője, valamint Szórágy Gyuláné, Nógrád község polgármestere is.

A lelkész-házigazda Szőkéné Bakay Beatrix köszöntőjében a hittel épített templom nemzedékeket megtartó erejéről beszélt, amelyet semmiféle vihar, ideológia meg nem semmisíthet. A 90. zsoltár alapján prédikáló Szebik Imre püspök méltatta a kicsiny gyülekezet egyházszeretetét, és hálát adott Isten kegyelméért, aki igéjével vezette, szentségeivel megáldotta nógrádi népét negyed évezreden át. Az úrvacsora szent közösségében kifejeződött a történelmi egyházak ökumenikus egységének szépsége, amely a nógrádi gyülekezetben napi gyakorlat, hiszen a zenei élet felelőse – Csókás Viktória kántor – római katolikusként végzi itt hűséges szolgálatát. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Dobos Vince tiszteletbeli és Králik János aktív felügyelő testvérek bizonyságtétellel és szentírási idézetekkel vallottak arról a hittel végzett felújítási és állagmegőrzési munkáról, amelynek eredményeként évről évre szépül gyülekezetünk háza tája.

Szabó András esperes köszöntőjében arra biztatta a nógrádi evangélikusokat, hogy a megye névadó településén élve példaadásukkal váljanak az egyházmegye ékkövévé. Nógrád község polgármestere pedig reményét fejezte ki, hogy az egyházközség és a világi vezetőség között a jövőben is gyümölcsöző marad a kialakult jó kapcsolat.

A nógrádi gyülekezet kamarakórusának átéléssel előadott, érzelmileg telített énekszolgálata hangjaira vonult át a lelki táplálékkal feltöltődött ünnepi gyülekezet az imaterembe, ahol az asszony testvérek szorgos készülődése nyomán gazdagon megterített asztalok mellé telepedve vehette magához ki-ki azt is, ami a test táplálására szükséges. Mindeközben értékes testvéri beszélgetésben találtak egymásra rokonok, barátok, és nosztalgiával idézték fel ifjúságuk idejét, a nógrádi gyülekezetben szolgáló lelkészek emlékét, ismételgették a drága igéket, amelyeket konfirmációjukon, esketésük alkalmával biztatásul vagy éppen felejthetetlen szerettük temetésén vigasztalásul kaptak az Úrtól az immár 90 esztendős Isten-hajlékban. Falai között az Egy Isten kezében futnak össze a múlt, jelen és jövő szálai, hiszen csakis kegyelme hordozott eddig és hordoz bennünket tovább. S ahogy útra bocsátottuk egymást, szívünkben annak a halk fohásznak bölcsője ringott: „Ó, add, Urunk, hogy a 100. évfordulón is átölelhessük egymást!

B. B.

Regionális hozzárendelés: Nógrádi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::