Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Mindig ez kell(ene), az „öszvefogás”. És amikor nagy baj van, sikerülni is szokott (gondoljunk csak 1703-ra, 1848-ra vagy 1956-ra), sajnos eddig a végeredmény mégsem egészen jutalmazta az erőfeszítést. Történelmünk egyre ismétli önmagát. Hősiesen sorra nyerjük a csatákat mindenféle túlerővel szemben, s utána elveszítjük a háborúkat. De azért a szatmári béke előnyös volt, Haynau tombolását a századforduló kiegyezés utáni aranykora követte, Kádárét pedig a „legvidámabb barakk” létrejötte. Egyik erőfeszítés sem volt hiábavaló, de mennyi vér, kivégzés, száműzetés tapad hozzájuk, mindig újra és újra elveszítjük legjobbjainkat! Csoda, ha pótlásuk egyre nehezebb?

A Magyar Nemzeti Múzeum a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulójára rendezett emlékkiállítást közkívánatra szeptember 21-ig meghosszabbította, tehát az iskolások, a szabadságról visszatérők, a kései turisták is meg- tekinthetik.

A gyönyörűen restaurált kupola- és díszteremben találhatók II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos emlékeink, melyeket a múzeum saját tulajdonain kívül határon innen és túlról, Egertől Bécsig összesen tizenegy intézménytől kölcsönzött.

Megnyitóként a kupolateremben körös-körül tenger sok portré: rézmetszetek, festmények, másolatok. Egyik szebb, mint a másik, és érdekes: nem is nagyon hasonlítanak egymásra. Mányoki Ádámé a legismertebb, de számos külföldi, főleg francia művész alkotása is látható.

A díszteremben értékes műtárgyak – mindjárt középen a fejedelmi ezredzászló. A Báthory és Zrínyi család személyes tulajdonai. Órák, kardok, egy pecsétnyomó (1697-ben emelte Lipót császár herceggé Rákóczit), egy nagy habán tál, Báthory Zsófia fából faragott epitáfiuma, egy szép, de mai szemmel igen rövidnek tűnő, faragott mennyezetes faágy a sárospataki várból. Gyönyörű aranyozott réz „tányéróra”. Kuruc katonák festményeken, családi képek és több, igen érdekes térkép, mely a különböző (sikeres, sikertelen) ütközeteket, az ágyúöntés helyét és egyéb eseményeket ábrázolja. A szépséges kabinetszekrény – XIV. Lajos ajándéka – Carl Boule műve: ébenfából, ezüstbetétes teknőcberakással, aranyozott rézveretekkel. Pénzek, érmék, melyekkel külföldről segítették a szabadságharcot, Rákóczi Pro Libertate rézpénze. Fegyverek, páncélok, ágyúk, lövedékek Krasznahorka büszke várából... Díszruhák. Aranyozott ezüstserlegek, aranykehely, -kanna és -kancsó – kiemelkedő ötvösművészeti alkotások.

Levéltárakból kölcsönzött, izgalmas dokumentumok között a szatmári békének Rákóczi helyettese, Károlyi Sándor által aláírt és lepecsételt példánya, levelek a havasalföldi vajdától (1704) és I. Péter cártól (1707), utóbbiban a cár a lengyel koronát kínálja a fejedelemnek.

És azután az önként vállalt száműzetés. Rodostó – Mikessel és Bercsényivel. Mikes leveleinek egy kiadása, Rákóczi kis üvegpohara, egy saját maga által faragott, színezett karosszék és két gyertyatartó. Egy tárogató, mely a kuruc kor zenéjét, a nemzeti függetlenség és szabadság szimbólumát képviseli. Rákóczi politikai végrendelete. Azután a halotti palást… Végül album fényképekkel, hamvainak hazahozataláról és a temetésről.

A 19. század második felében indult meg a napjainkig tartó „Rákóczi-kultusz”, ennek egyes darabjait gyűjtötték össze egy vitrinben: képző- és iparművészeti alkotásokat, tajtékpipákat, papírpénzeinket a fejedelem arcképével (legfiatalabb a nemrég megszűnt ötvenforintosunk), a „Rákóczi hadnagya” film reklámját. Aztán, mint tudjuk, a reggeli rádiós műsorkezdés, utcanevek, szobrok állítanak még emléket.

Kifelé menet az ajtóban, Izsó Miklós Rákóczi márvány mellszobrával (1872) búcsúzik ez a gazdag, szép kiállítás.

Kovács Mária

::Nyomtatható változat::