Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma! Zsolt 39,13 (Mt 15,25; Mk 7,31–37; ApCsel 9,1–9/10–20/; Zsolt 114) Ordass Lajos püspök egyik igehirdetésében így fogalmazott: „Az imádság az az erő, amellyel itt lenn a földön megmozdíthatjuk Isten kezét ott fent a mennyben.” Az imádság hatalom, Istentől kapott drága lehetőség. Ezzel nem élni, elhanyagolni veszedelmes könnyelműség a keresztény ember részéről. Ne csak fájdalmak, könnyek között forduljunk Istenhez, hanem életünk minden napján tőle kérjünk erőt, áldást és újulást!

Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet! 5Móz 30,19 (Mk 8,35; Jn 4,46–54; Mt 13,24–30. 36–43) Keresztény hittel a halálra tekinteni mindig azt jelenti, hogy Krisztus szemével nézünk rá, s ekkor bátran kimondhatjuk: a halál nem végállomás! Gárdonyi Géza erről így írt: „egy ajtó bezárul itt lenn a földön, és egy ajtó kinyílik ott fenn az égen..., ez a halál”. Jézus Krisztus járhatóvá tette az utat, ajtót nyitott számunkra a halálból az életbe. Krisztusban bízó hittel valóban az életet, az örök életet választhatjuk.

Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jel 21,4 (1Móz 3,19; 4Móz 12,1–15; Mt 13,31–35) Vigasztaló üzenet ez mindannyiunk számára Isten könnyeket letörlő szeretetéről és halált legyőző hatalmáról. Keresztény hitünknek ezt a reménységét Jézus Krisztus halála és feltámadása pecsételte meg. Éljünk mi is abban a reménységben, hogy Jézus Krisztus már előrement, hogy helyet készítsen nekünk az Atya hajlékában, ott, ahol már nem lesz sem könny, sem fájdalom, sem jajkiáltás.

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsid 11,1 (Zsolt 84,13; ApCsel 9,31–35; Mt 13,44–46) A hit az Újszövetségben hármas tartalmat hordoz. Jelenti az Istennel való kapcsolatot, a félelemmel szemben az Istenre való bátor ráhagyatkozást s végül annak felismerését is, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és mit tett ő értünk. Mi nem valamiben, hanem valakiben hiszünk. A feltámadt és élő Jézus Krisztusba kapaszkodó hit életben tartó erő. Ezért érdemes úgy élni, hogy ha egyszer számadást kell adnunk, mi is elmondhassuk: „futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...”

Pál írja: „Azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ott hirdessem, ahol Krisztust még nem ismerték.” Róm 15,20 (Ézs 52,15; Jak 5,13–16; Mt 13,47–52) A keresztény ember élete gazdag élet. Van múltja, jelene és jövője – Jézus Krisztusért. Felelősséget érez a teremtett világért, benne a családjáért, szeretteiért, de legfőképpen azokért, akik még nem ismerik Jézust. Pál apostol gazdagsága és élete is Krisztusban volt, élete és szolgálata példa mindannyiunk számára. Pált követve hirdessük mi is a jó hírt, az evangéliumot mindazoknak, akik még nem ismerik Jézust.

Amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Mt 25,40 (5Móz 15,11; Lk 23,6–12; Mt 13,53–58) Túrmezei Erzsébet egyik versében így jellemezte a Krisztus-hívőket: „A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a nap.” Találóan fogalmazott a diakonissza-költőnő. Krisztus követői valóban olyan emberek, akiknek cselekedetein keresztül mások megérzik Isten közelségét, gondviselését, szeretetét. S vajon mi csak a szép szavainkkal segítünk, vagy valóságosan és igazán? Ha Isten gyermekei vagyunk, legyen ehhez méltó az életünk!

Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet. Jn 7,24 (1Sám 16,7; Ézs 57,15–19; Mt 14,1–12) Egy indián közmondás így szól: „Ne ítélj el senkit addig, míg nem jártál legalább egy napig az ő mokaszinjában.” A könnyelmű ítélkezés ma is nagy kísértése keresztény életünknek. Egyháztagok között is léteznek viták, veszekedések, ellentétek. Igaz ítéletet mi is csak úgy tudunk hozni, ha Krisztusra tekintünk. Arra az Úrra, aki nem ítéletet akart, hanem irgalmasságot, s mielőtt ama végső napon ítélne felettünk, előtte helyettünk és érettünk szenvedett a golgotai kereszten.

Szabados Regina

::Nyomtatható változat::