Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Pécsiek passiója

Az idei országos evangélikus ifjúsági csendesnapon – melyet október 4-én tartottak a kőbányai egyházközség gyülekezeti termében – ezúttal a zenéé és a színházé volt a „főszerep”: izgalmas passiójáték és a Láthatatlan Színház Színek című előadása várta mindazokat, akik elfogadták az Ifjúsági és Gyermekosztály, valamint a pécsi gyülekezet fiataljainak közös meghívását.

A pécsiek előadását éneklés, Király Attila, az Ifjúsági és Gyermekosztály referensének köszöntő szavai, valamint Baranyay Csaba rövid áhítata előzte meg. A pécsi lelkész 1Kor 1,18–25 alapján tartott rövid igehirdetésében arról beszélt, hogy a keresztről való beszéd, Isten „erőtlenségének” bizonysága sokak szemében nemcsak egykor volt bolondság, hanem még ma is az. „De az, aki nem igaznak, hanem megváltásra szorulónak vallja magát, valóban megtapasztalhatja Isten erejét. Azt az erőt, amely akkor éri el célját, ha mi nem saját magunkra, hanem az Úrra hagyatkozunk” – mondta Baranyay Csaba.

Az Úrra hagyatkozásról szólt a „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” címet viselő passiójáték is, melyet az idei nagyhéten mutattak be először a pécsi gyülekezetben. A díszletet az ifjúsági tagok készítették, a zene és a szöveg Bánki András és Péterfia Csaba munkáját dicséri. A Keresztelő János megtérésre buzdító szavaival kezdődő színes és mozgalmas történetben a nézők szeme láttára elevenednek meg olyan, a Szentírásból ismert jelenetek, mint például Jézus megkeresztelkedése, Krisztus és a samáriai asszony találkozása, a gazdag ifjú története. A passiójátékoknak komoly hagyománya van a pécsi gyülekezetben – mesélte az előadás utáni szünetben Baranyay Csaba, aki közösségformáló és -építő hatásuk miatt tartja fontosnak az ehhez hasonló darabok születését. Azt is elmondta, hogy másutt is szeretnének még fellépni: a közeljövőben Szegedre és Kiskőrösre mennek majd, 2004 húsvétja előtt pedig Tolna-Baranya megye néhány evangélikus gyülekezetébe látogatnak el passiójukkal.

A csendesnap lezárásaként a budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet Láthatatlan Színháza szolgált a fiatalok között. Róluk, illetve magáról a kezdeményezésről Király Attila szolgált bővebb információkkal. „Először három éve egy révfülöpi konferencián, majd később – többek között – Debrecenben, a Diákszigeten és a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón szerepelt az idők folyamán változó stáb. A kezdetet Lénárt Viktor lelkész neve fémjelzi, aki egy ilyen eszközzel szerette volna »érzékletesebbé tenni« a bibliai igazságokat. Az általa megálmodott színházi helyzetgyakorlatok, valamint a pszichodráma elemeit ötvöző Láthatatlan Színház lényege nem más, mint hogy az emberek egyesével, bekötött szemmel, egy kötél mentén haladnak végig a bibliai történetek fonalán. Az állomásokon abban segítik őket, hogy a többi érzékszerv, például a hallás, szaglás, ízlelés, tapintás segítségével intenzívebben éljék meg saját, hétköznapi tapasztalataik és a bibliai történetek összefüggéseit, vagyis a kimondhatatlant. Az előadás végén lehetőség van az elcsendesedésre, illetve a beszélgetésre is, arra, hogy ki-ki feldolgozza a vele és benne történteket.”

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Budapest–K?bányai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::