Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

D. Szebik Imre és Ivan Uszuszky

Mindig megdöbbentő, ugyanakkor példaértékű is, ha egy kis falu temp-lomát az ott élőknél jóval nagyobb lélekszámú gyülekezet tölti meg. Hiszen ha ünnep van, senki sem akar kimaradni a környéket is megmozgató eseményből. Így történt ez 2003. október 5-én a Salgótarjántól 80 km-re északra fekvő felvidéki magyar–szlovák településen, Pádárban is, ahol a kis község alig több mint másfél száz lakója és a Gömör megyei evangélikusok együtt ünnepelték a pádári templom szentelésének 200. évfordulóját.

Lisák Viktória lelkésznő hét évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel kezdte meg munkáját, a Rimaszombat környéki települések evangélikusságának összegyűjtését, pásztorolását. Ennek látható, szemet gyönyörködtető jele a pádári templom külső megújulása is. Az 1680 óta evangélikus falu híveinek munkára buzdítása, önkéntes segítésre szólítása, a szlovák és magyar ajkú gyülekezeti tagok közösen tervezett és kivitelezett munkája pedig Balázs Zoltán gondnoknak köszönhető.

A felújítás költségeinek nagy részét támogatásokból fedezték. A munkálatok végső összege 600 ezer szlovák korona (több mint három és fél millió forint) volt, melyhez a Magyarországi Evangélikus Egyház egymillió forinttal járult hozzá. A kicsiny gyülekezet tagjai számára megható volt, hogy a magyar evangélikusok nemcsak imádságban gondoltak rájuk, hanem a festést és tetőcserét komoly adománnyal is segítették.

A hálaadó istentiszteleten – melynek liturgiájában a szomszédos gyülekezet magyar lelkészei, Bándi György, Rusznyák Dezső és Moncol Zsuzsa működtek közre – két igehirdetés is elhangzott. A Szlovák Evangélikus Egyház püspöke, Ivan Uszuszky kiemelte: ha szívünk az imádság helye, akkor lelki templomunk élő kövei, azaz a Jézussal való kapcsolatunk is elevenné válhat – családi életünkben éppúgy, mint az istentiszteleten. Szebik Imre, egyházunk elnök-püspöke pedig a 200 éve szentelési alapigeként választott 119. zsoltár 19–24. verse alapján arról szólt a jelenlévőknek, hogy a múltért való hálaadás a jövő egyházának építését szolgálja. Az élő egyház jele az, ha a templomban új arcok jelennek meg, ha a gyülekezet élő közösségként van jelen a falu életében, és nemcsak a templom külseje, de emberi belsőnk is megújul.

Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével a falu polgármestere, valamint a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, a faluból elszármazott Simon Zsolt is.

Horváth-Hegyi Olivér

::Nyomtatható változat::