e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Kereskedelmi rádióban dolgozó műsorvezetőként hetente közel húsz órát töltök a mikrofon és a keverőpult mögött. A műsoridő jelentősebb részében adónk zenét sugároz, ezért életemnek fontos része a muzsika. Ahhoz az évek során már hozzászoktam, hogy a magyar nyelvű slágerek között kevés olyan akad, amelyiknek a szövegére is érdemes figyelni. Nem véletlenül és nem pusztán a nosztalgia kedvéért emlegetik az „öreg rádiósok” és lemezlovasok a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek nagy dalszövegíróit, azoknak nyelvileg leleményes és igényes megfogalmazású, szinte versnek beillő sorait. Manapság már ritkaságszámba mennek az ilyenek. Ezért is hatott rám erőteljesen egy mindössze néhány éve létező hazai popzenekar egyik száma.

Talán még az Evangélikus Élet ifjabb olvasói között sem általánosan ismert az Eleven Hold nevű együttes. Dalaik mind-egyike túlmegy a mások által szinte egyetlen témaként elfogadott, jelentősen túldimenzionált (testi) szerelem témáján. Az Eleven Hold dalszövegei mélyebbek, elgondolkodtatóak. Sehol című számuk refrénje például így szól: „A mennyben számomra nincs hely még,/ mert oda nem elég ilyen kis végzettség. /Bár jó barátom a Főnök rég,/ túl alacsony vagyok, és távol az ég. Távol az Ég.” Ezekre a figyelemreméltó sorokra kaptam föl a fejemet, gondolom, más keresztény rádióhallgatókkal együtt. Talán eszünkbe juthat erről az István, a király című rockopera egyik részlete is, melyben hasonlót fejteget az Istent megszólító István: „Oly távol vagy tőlem, és mégis közel./ Nem érthetlek Téged, és nem érhetlek el.”

Életükben, hitéletükben a hullámhegyek és hullámvölgyek egymásutániságát megélő, a mennyei boldogság vonzása és földi létünk sivársága, a „Nagy Isten” és a „kicsi én” között vergődő keresztény emberek örök életérzése fogalmazódik meg mindkettőben. Legalábbis én ezt hallom ki belőlük.

Az Eleven Hold dala egyébként ezt is tartalmazza: „Meghaltál bennem, de én is meghaltam./ Úgy ringok Isten és közted, mint törött hintaló./ Egész belefáradtam már, de így a jó./ Legalább könnyű lesz így elmennem,/ már a legtöbb mindent megnéztem,/ és nem boldog soha senki sehol./ Bárhova nézek, csak azt látom,/ hogy nem boldog soha senki sehol”. Ez utóbbi, borúlátónak tűnő, de világunkat mégiscsak jól jellemző gondolat magyarázza az idézett dal címét.

Mellesleg az együttes zenéje sem szintetizátorra épülő, eltorzított dance-zene, hanem valódi hangszerekkel, köztük a gitárok és dobok mellett hegedűvel, csellóval és kongával kísért, dallamos, ugyanakkor igényes hangszerelésű muzsika, amely annyira újszerű, hogy körülírására a zenekar tagjai a saját maguk által kitalált irish-pop-grunge meghatározást használják.

Azért vannak árnyoldalak is. Az együttes neve, az Eleven Hold például egy alkimista jelkép elnevezésére utal, amely „az emberi élet céljának, a tökéletességnek, Arany és Nap emberségének szinonimája” – idézem szó szerint a kissé homályosnak tűnő megfogalmazást az együttes honlapjáról. Ebből derül ki az is, hogy a csapat tagjai Székesfehérváron, Móron és Veszprémben élő zenészek, akiknek van tisztes polgári foglalkozásuk is. Közlekedésmérnökök, vállalkozók, dísznövénykertészek, zenetanárok, akik egyszerre több együttesben próbálják kiteljesíteni a bennük rejlő zenei tehetséget. A szövegíró énekes (aki magát csak Napnak nevezi) filozofikus gondolatait híven tükrözik a Sehol című dal zárósorai is: „Néhány dolgot még át kell élnem,/ addig biztos, míg úgy nem érzem,/ hogy a kéjből ugyanúgy elég már,/ mint a fájdalomból.”

Témánkhoz csak lazán kapcsolódik, de azért figyelemre méltó, hogy az idézettekhez hasonló dalszövegeket éneklő és újszerű zenét játszó együttesnek Magyarországon nincsen könnyű dolga. Több tehetségkutató verseny megnyerését követően is éveket kellett várniuk az első nagylemez elkészítésének lehetőségére, és azóta is valamennyi albumukat más és más kiadónál próbálják megjelentetni; ha nem találnak lemeztársaságot, akkor saját kiadásukban lát napvilágot. Talán a popszakma velük szembeni tartózkodásának ellensúlyozására találták ki az Eleven Hold tagjai és menedzserei, hogy kivételesen nagy tudatossággal használják a rajongókkal való kapcsolattartásra az internetet, amelyet az előítélet és a zenei sablonokban való gondolkodás kevésbé korlátozhat.

Szegfű Katalin

::Nyomtatható változat::