Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 43
- Északi egyházkerületi nap Balassagyarmaton
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Északi egyházkerületi nap Balassagyarmaton
| Zólyomi Mátyás átveszi a díjat D. Szebik Imre püspöktõl |
Két – vagy ha jól meggondolom, három – dologtól is tartottam. Az egyik, hogy túl kevesen jönnek el. Az idõpont kiválasztásakor ugyanis még nem lehetett tudni, hogy ez a szombat rendkívüli munkanap lesz. A másik aggályom volt, hogy túl sokan lesznek. Kellemetlen lett volna, ha az érkezõk nem férnek el, vagy parkolási gondok támadnak. Rossz idõ esetén pedig még az étkezés megoldása is problematikus. A gyülekezet tagjai azonban lelkesen, fáradságot nem ismerve készülõdtek. Minden eshetõségre számítva még egy sátrat is állítottak a gyülekezeti ház elõtti térre. Az utóbbi napokban éppen ezért, a stresszt kerülendõ, struccpolitikát folytattam. Hagytam a dolgokat a maguk medrében folyni – a lelkes gyülekezeti tagokat pedig dolgozni az elõkészületeken.
Végül minden nagyon szépen alakult. Sütött a nap, esõfelhõnek nyomát sem láttuk. Minden szolgálattevõ szerencsésen megérkezett, és tíz órára teljesen megtelt a templom. Az istentisztelet elõtt mindenkinek volt még ideje arra, hogy a gyülekezeti teremben egy meleg teát vagy kávét és némi süteményt vagyen magához. A bevonuló püspököt, esperest és lelkészeket a balassagyarmati gyülekezeti énekkar örvendezésre hívó szolgálata fogadta Zólyomi Pálné orgonakíséretével. A liturgiát Szabó András esperes, Kulcsár Zsuzsanna segédlelkész és jómagam végeztük. Ezt követte D. Szebik Imre püspök igehirdetése, melyben a Máté evangéliuma 14. fejezetében olvasható történet alapján arról szólt, hogy életünk viharaiban egyedül Jézushoz érdemes fordulnunk segítségért. Neki mindenre van elég hatalma – még akár arra is, amirõl igénk szól, hogy mint Péter, a tenger hullámai közt is tudjunk járni. Az istentiszteleten a jelenlévõk többsége élt az úrvacsoravétel lehetõségével.
Ezt követõen Zólyomi Mátyás csepeli lelkész D. Szabó József püspökrõl tartott elõadást. A volt konfirmandus igazán szívhez szóló, személyes hangvételû megemlékezése közben gyakran engedte „szóhoz jutni” egykori konfirmáló lelkészét – igehirdetésekbõl, újságcikkekbõl, irodalmi mûveibõl felolvasott idézetekkel. A gyülekezet érdeklõdéssel és csodálkozással hallgatta a ma is oly idõszerû gondolatokat. Ezután Biros Ildikó tanárnõ vezényletével az aszódi evangélikus gimnázium kórusa énekelt. Csodálatos érzés volt látni és hallani a fiatalokat.
Az ebédszünet elõtt Horváth-Hegyi Olivér püspöki titkár ismertette az egyházkerületi pályázat eredményét, Szebik püspök pedig a jelenlévõ két díjazottnak átadta az emléklapot. Zólyomi Mátyás D. Szabó József püspök életérõl és szolgálatáról szóló munkájával, Bence Imre budavári lelkész pedig a gyülekezetépítés és misszió tárgyában írott tanulmányával ért el eredményt. A másik két díjazott, Szabó Magda lelkész és Koczor Tamás esperes akadályoztatásuk miatt nem tudtak jelen lenni az alkalmon.
Ebéd után dr. Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense és Szebik püspök tartott filmvetítéssel egybekötött beszámolót a Lutheránus Világszövetség Winnipegben tartott nagygyûlésérõl. A vezérgondolat – „Gyógyulást a világnak” – a legtöbb magyarországi evangélikusnak ismerõs, hiszen a székesfehérvári országos találkozót is ennek jegyében tartottuk. Igazán professzionális szintû kórusénekléssel örvendeztette meg a jelenlévõket a péceli és nagytarcsai hívekbõl álló Jubilate énekkar, Bálint József karnagy vezényletével. A zenei számokat Antal Gusztávné, a balassagyarmati evangélikus énekkar vezetõje konferálta, és köszöntötte a megjelent szolgálattévõket egy-egy szál virággal.
„Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat” – címmel dr. Fabiny Tamás szólt az egyház küldetésérõl és megmaradásáról. Vigasztaló tudni, hogy az egyház hajójában Jézus akkor is ott van, ha éppen alszik. Vajon viharban, veszedelemben van-e merszünk felébreszteni, mint egykor a tanítványoknak, vagy inkább magunk akarjuk kézbe venni az irányítást? Tudnunk kell, hogy az egyház hajója nem gálya, nem is hadihajó vagy luxusjacht. Az egyház halászhajó. Nekünk pedig a nagy kormányos, Jézus útmutatása alapján kell végeznünk a ránk bízott szolgálatot. A magvas gondolatok elmélyítését segítette a vanyarci gyülekezet énekkarának szép szolgálata Szabó Andrásné vezényletével és Füke Veronika orgonakíséretével.
Az egyházunk jövõjével kapcsolatos fórum résztvevõiként D. Szebik Imre, Mihályi Zoltán egyházkerületi jegyzõ, Detre János esperes, dr. Fabiny Tamás és Végh Szabolcs megbízott pénzügyi osztályvezetõ tartott rövid elõterjesztést, amelyet a jelenlévõk kérdései, hozzászólásai követtek. A beszélgetést Szabó András moderálta.
Végül a záróáhítat elõtt Kanyó András fuvolamûvész és Kanyóné Réti Emõke gordonkamûvész elõadása segített lecsendesíteni a lelkeket. Az áhítatot keretezõ énekeket kamaramuzsikai kísérettel énekelte a gyülekezet. Az alkalom végén a jelenlévõk közül többen is elfogadták a meghívást a gyülekezeti házba, ahol némi harapnivaló és tea mellett még kötetlen beszélgetést folytathattak egymással a testvérek. Jó hangulatban telt a nap, mindenki örvendezve és hálatelt szívvel tért otthonába.
Bartha István, a házigazda gyülekezet lelkésze
Regionális hozzárendelés:
Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|