e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Hogyan tudja egy család vagy egy kisebb közösség úgy megépíteni otthonát, illetve ésszerűen megszervezni életét, hogy minél kevesebb hulladékot termeljen, és minél kisebb kárt okozzon környezetének? – tettük fel a kérdést Ertsey Attila építésznek, az Autonóm Ház „feltalálójának”. Az alábbi írás a való beszélgetés nyomán született, amelyből a praktikus környezetvédelem szempontjain túl az általa kidolgozott technológia lényegéről is képet kaphatunk.

A hagyományos paraszti élet összhangban volt a környezettel, a mai modern, civilizált élet viszont egyre kevésbé. A természet erőforrásait feléljük, elpazaroljuk, a termelt hulladékkal megmérgezzük, lakhatatlanná tesszük a Földet. Ez így hosszú távon nem működhet, de a mai embert nem könnyű rávenni arra, hogy lemondjon kényelmes életéről. A hagyományos paraszti élet során ugyanis az ember napjának nagy részét olyan tevékenységek töltötték ki, amelyek elvégzése ma már szinte semmilyen erőfeszítést nem igényel.

Az Autonóm Ház mindazt az alap- (és nem luxus-) szolgáltatást nyújtja, melyet ma egy komfortos lakásnak tudnia kell, azonban a központi energiaellátó közműrendszerektől maximálisan függetlenedve, a megújuló természeti erőforrásokat igénybe véve és a környezetterhelést a lehetséges minimumra csökkentve. Mindezt úgy éri el, hogy közben nem igényel napi elfoglaltságot, és a kezdeti nagyobb befektetés a szokásos havi számlák (villany, víz, gáz) hiánya miatt idővel megtérül.

A fűtés központi kérdés, mert a napjainkban használatos fűtőanyagok nagy része nem megújuló energiaforrás, valamint az elégetésükkel keletkező szén-dioxid jelentősen hozzájárul az üvegházhatáshoz.

A megoldás természetesen a megújuló energiaforrások használatában rejlik: a napenergia annak ellenére jól használható, hogy a téli időszakban kevésbé részesülünk áldásos hatásaiból. (A vízalapú hőtároló rendszerrel működő napkollektorral az éves hőigény 70-80%-a fedezhető.) A napfényínséges időkben mindenképpen szükség van tüzelésre is, amit fával vagy más biomasszával oldhatunk meg. Ez a fajta tüzelési mód belefér az autonómia elveibe, hiszen a fa korhadásakor is ugyanannyi szén-dioxid szabadul fel, mint eltüzelésekor, nevezetesen az a mennyiség, amelyet a fa élete során megkötött.

A főzéshez a fatüzeléses sparherd ajánlott, de mivel ezt jóval a használat előtt be kell gyújtani, mondjuk a reggeli kávé elkészítéséhez kényelmesebb egy elektromos tűzhely. Az ehhez szükséges áramot megújuló energiaforrásból állíthatjuk elő.

És ha már az elektromos áramnál tartunk, akkor elsősorban a napelem és a kis méretű szélkerék ajánlható. Mivel a Nap éjjel nem süt, és a szél sem mindig fúj, tárolni kell az energiát. Ha csak akkumulátorunk van, azt szigetüzemnek hívjuk. Jobb a helyzet, ha az országos hálózattal kapcsolódunk össze, akkor nincs szükségünk akkumulátorra. Az áramszolgáltatóval kötött szerződéssel megoldható a visszafelé is pörgő villanyóra, így az elektromos áramot eladhatjuk az elektromos műveknek.

A víz manapság a legnagyobb kincscsé kezd válni a városokban, ennek ellenére elég pazarlóan bánunk vele. Az ivóvizet mindenképpen külön kell választani a mosásra, mosakodásra használt víztől: ez utóbbira lágysága miatt még alkalmasabb is a gyűjtött esővíz. Ivóvíznek kútvíz használható, a megtisztított szennyvíz pedig öntözésre alkalmas. A víztisztító egy ülepítőből és egy nádgyökérzónás tisztítóból áll. Mindkettő megoldható szabad vízfelület nélkül is.

Az itt említetteken kívül az Autonóm Háznak még nagyon sok komponense van. A ház a gyakorlatban még nem épült meg, csupán egy bemutató verziója készült el egy kiállításra, s ezt azután le is bontották. Ami azonban a mai magyar viszonyok között is megvalósult, az az autonomitás elvére épülő lakóközösség (ilyen például a rádi ökofalu), ahol az áram-, hő- és vízellátást központilag oldották meg, tehát nem kell minden egyes házhoz megépíteni őket, de a falu tágabb határain belül hozzáférhető megújuló forrásokra építenek (például a biomasszára). Az elkészült házak viszonylag magas árát a környezetbarát technológiák költséges mivolta okozza, ezek azonban 15-20 év alatt megtérülnek. Végeredményben tehát az ilyen jellegű lakóépületek ára hosszú távon nem magasabb az átlagnál.

(Forrás: KukaBúvár – a Hulladék Munkaszövetség folyóirata, VIII. évf., 3.szám)

Szeredi-Galambos

::Nyomtatható változat::