A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe után utolsó előtti vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

Az Ószövetségben a pásztor kifejezés nemcsak egy foglalkozást jelölt, hanem Izrael népének vallási és világi vezetőire, sőt magára a királyra is vonatkozott. A pásztor tudta, hogy mindent meg kellett tennie a nyáj megmaradásáért és gyarapodásáért, hiszen ettől függött az ő sorsa is. A nép vezetőinek ezt még inkább tudniuk kellett volna, mivel ők Istentől kapták megbízásukat.

Ezek után megdöbbentőek azok a vádak, miszerint a vezetők a nyájból éltek, de nem törődtek vele. Óhatatlan az áthallás az akkori és a mai idők között. Nyilvánvalóan igazságtalan lenne minden vezető tisztségviselőre érteni ezt a kritikát, hiszen sokan vannak, akik legjobb tudásuk szerint igyekeznek teljesíteni kötelességüket. Az irigység távol áll textusunktól, hiszen „ami jár, az jár”. Sokkal inkább azoknak szól a kritika, akik csak az anyagi és egyéb előnyöket nézik. Akik számára a magasabb állás, a közszereplés az egyéni ambíciók kiélésére és nem a közösség javára szolgál. Izrael akkori vezetői elfelejtették, hogy tisztségük mivel jár.

Minden államnak és közösségnek kárára van, ha vezetői csődöt mondanak. Izrael népe ráadásul nem is csupán egy volt a népek sorában, hanem Isten választott népe, amely tőle kapta ajándékba az országot. A vezetőknek arról kellett volna gondoskodniuk, hogy az emberek valóban úgy éljenek, mint Isten népe.

Alkalmatlanságukkal nemcsak az államot, hanem Isten népét is veszélybe sodorták. Sok embernek el kellett hagynia az országot, hogy azután külföldön, idegen vallások és uralkodók hatalma alatt éljen.

Isten azonban nem mondott le népéről. Megjövendöli, hogy összegyűjti őket az ígéret földjére, jóváteszi azt, amit a pásztorok elmulasztottak. Jézus Krisztusban a beteljesedés még túl is szárnyalja az ígéreteket, mivel Jézus nemcsak a zsidókhoz, hanem minden emberhez jött. Jézus megkeresi az elveszettet, és erősíti a gyengéket, de az erősekre is odafigyel.

Nagy baj, ha a pásztorok elhanyagolják a nyájat. Ám a kárt még tovább növeli, ha az emiatt felbátorodó erősebb juhok félretolják a gyengébbeket, lelegelik előlük a füvet, és – az itatásnál eléjük furakodva – lábukkal felzavarják a tiszta vizet.

Természetes, hogy minden ember szeretne erős és egészséges lenni. Aki egészséges, többnyire fél attól, hogy mi lesz vele, ha majd beteg lesz, és rászorul valakire. „Fő az egészség!” – mondogatjuk sokszor. Jézusnak – éppen ezért – gondja van az erősekre is. Akkoriban egy mégoly erős és egészséges bárány sem maradt volna életben a pásztor nélkül. Akik pillanatnyilag úgy érzik, nincsenek rászorulva arra, hogy Jézus gondjukat viselje, nagyon könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, ahol egyedül Jézusra hagyatkozhatnak. Gyakori vélemény, hogy „a keresztény hit csak a gyengéknek való”. Pedig aki Jézus nélkül él, a halál fogságában él. Nincs olyan reménysége, amely túlmutatna a földi világon.

Eredendő bűnünkből következik, hogy nem tudunk sem igazi pásztorok, sem testvériesen egymást segítő bárányok lenni. Az önzés és hatalomvágy minden szinten kárt okoz, végső soron pedig az emberiség pusztulásához vezethet. Komoly veszélyt rejt, ha az örök életet szemünk elől tévesztjük, és gondolatainkat teljesen leköti az e világi élet és annak számtalan napi gondja. Ráadásul sokféle felfogással és világnézettel találkozunk, és hol egyik, hol másik olyan erővel vonhatja magára figyelmünket, hogy könnyen egyiktől a másikhoz sodródhatunk. Ezért fontos, hogy tudjuk: Jézusban olyan Jó Pásztorunk van, aki örök életet ad.

Fel sem tudjuk fogni, mi mindent jelent az Úr ígérete, amikor ezt mondja: megszabadítom bárányaimat. Megszabadítja őket a pásztorok mohóságától, gondatlanságuk következményeitől és az erősebb bárányok törtetésétől. S mindezt azért, hogy mindenki elnyerhesse az örök életet. Luther is ezt tartotta fontosnak, amikor arról beszélt, hogy senki se álljon útjába a másik ember üdvösségének.

A textus első és utolsó versében egyaránt szerepel az „igazságot teszek” kifejezés. Ez az igazságtétel nem ítélet, hanem szabadítás, mert Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.

Nincs jobb a világon, mint Istennel lenni és népéhez tartozni, amelyet a Jó Pásztor gondoskodó és önfeláldozó szeretete által minden veszedelemtől megmentett. Mert – miként Pál apostol írja – „nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8,1).

Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Magasztalunk téged legnagyobb ajándékodért, az örök életért. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban megadtad nekünk az egyetlen utat, amely az örök életre visz. Légy segítségünkre, hogy őt mindnyájan megtaláljuk, benne igazán higgyünk, és egykor kegyelmedből eljussunk az örök élet dicsőségébe. Ámen.

Koháry Ferenc

::Nyomtatható változat::