A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Interneten terjedő pesszimizmus

Az interneten, az Origo kezdőlapján találtam 2003. szeptember végén ezt a meghökkentő című írást, amely a Tárki közvélemény-kutató intézet „leleteit” tartalmazza. E szerint „az elmúlt években még soha nem volt enynyire rossz hangulata a magyaroknak. A lakosság hat éve nem érezte ilyen rossznak a saját helyzetét” stb. A jelentés megállapítása szerint „a lakossági várakozásokat az év második felében egyre nagyobb pesszimizmus jellemzi”. Egyenesen elkeserítő ilyen mondatot olvasni: „Az emberek többsége szerint az ország gazdasága rossz helyzetben van, a saját helyzetét a többség szintén rossznak ítélte, és a megkérdezettek a jövőtől sem várnak semmi jót” (kiemelés tőlem).

Csakhogy így nem lehet, és nem is érdemes élni. Szeretném odakiáltani vagy mindenkinek a lelkébe suttogni, hogy így nem lehet normálisan élni, és ha nem lehet normálisan élni, akkor nem is érdemes élni. Az élet sokkal nagyobb ajándék, és páratlanul egyszeri lehetőség ahhoz, hogy így végigkeseregjük! Egy rosszkedvű országban legyenek hát jelen a jókedvű keresztények! Egy keresztény embernek a kedélyállapota nem függhet csupán az anyagi helyzetétől. Természetesen az anyagi gondok nyomasztóak. Rettenetesen le vagyunk maradva a gazdag Nyugat mögött, hiszen gazdasági helyzetünk – hozzájuk képest – siralmas. Az EU-hoz való csatlakozás még további kegyetlen terheket fog a nyakunkba akasztani. Életszínvonalunk további jelentős csökkenésével kell számolnunk. Ám mégis meg kell találnunk a pozitívumot a jövőben, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon”, lesz még felvirágzó Magyarország (valamikor), lesz még… – mert kell lennie! A jövőhit elvesztésével párhuzamosan vesztjük el életkedvünket, életerőnket, és pusztulunk el egymás után.

Egy rosszkedvű országban legyenek hát derűs kedvű keresztények! Olyanok, akik Krisztusba vetett hitükből fakadóan aktív és munkás (vagy már nyugdíjas) életüket a Gondviselő Istenre képesek bízni, mert lelkükből fakadó teljes hittel ismerik azt az igazságot: aki naponta ki tudta, ki tudja mondani azt a mondatot (a többivel együtt), hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, még nem halt éhen! S ha éppen olyan időket is élünk, amikor a gazdasági mutatók nem a legkedvezőbbek, a csodálatos emberi létezésnek akkor sem csak erre az egyetlenegy dimenziójára kell koncentrálnunk, hanem fel kell fedeznünk a lelki távlatokat is! Vegyük észre, hogy van lelki igazság, szépség, öröm, emelkedettség! Vannak tehát más örömök is, nem csak testiek. A kedvező és jó földi lét mellett még más kívánalmak és lehetőségek is akadnak. Lehet, hogy Isten éppen azért büntet bennünket egyre nehezebb gazdasági helyzettel, hogy csalódottság és üresedő pénztárcánk nyitogatása helyett a lelki szemünket nyissuk ki végre: hogy a lélek örömén innen és túl véges a földi életünk is, és odaát Istentől készített hely vár ránk. Nem minden az anyagi jólét!

Természetesen a lelki örvendezés és az örök élet távlata nem helyettesíti annak jogát és lehetőségét, hogy normális jóléti államban éljünk (pedig mintha valakik ilyesmit ígértek volna…), de emberlényünk leglényegesebb részét, a lelkünket nem lenne szabad ehhez az egy dologhoz láncolni! Minden tőlünk telhetőt és törvénybe nem ütközőt meg kell tennünk a családunk és a magunk anyagi jóléte érdekében, de ez nagyon kevés és silány szint, emberlétünknek egy másik dimenzióját is fel kellene fedeznünk: a lélek dimenzióját! Ez nem beletörődés, nem önmegadás, nem is hamis, ópiumos megnyugtatás, hogy a furcsán meggazdagodott uralkodó osztálynak biztosítsuk „érdekes” stílusban szerzett milliárdjaik zavartalan élvezetét – hanem egy tágabb, gazdagabb világképnek a felvázolása.

Rosszkedvű az ország! De hol vannak a derűs lelkű keresztények? Ők élő példái annak, hogy akiket az Isten szeret, azoknak álmában is ad eleget (vö. Zsolt 127,2b). A 127. zsoltár arról beszél, hogy ha az Istent kizárjuk az életünkből, akkor eredménytelen lesz a munkánk, vagy csak átmeneti lesz a (gazdasági) siker, mert előbb vagy utóbb bekövetkezik az összeomlás. A gazdasági összeomlás!

Lehet, hogy gazdasági bajaink legfőbb gyökere is az istenhit elvesztésében rejlik. Érdekes és figyelemreméltó, amit Haggeus próféta ír. „Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; (…) ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. (…) Építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! – mondja az Úr. Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg a termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak.” (Haggeus 1,5–11)

Távol álljon tőlem a szájba rágás, de szeretném, ha a kedves olvasó újra meg újra elolvasná ezeket a sorokat! Az Úristen – szent Igéje által – azt veti a nép szemére, hogy elhanyagolta a templomot. Romos a templom! A mi esetünkben lelki romokban hever, és Isten megvetését jelenti. Ezért válaszol így ezekben az idézett prófétai sorokban az Isten, hogy hiábavaló a gürcölés, a látástól vakulásig tartó munka, nem jutunk egyről a kettőre. S még ott az a büntetés is, hogy láthatunk a közelünkben olyan „szerencsés” embereket, akik mégis meggazdagodnak. Nem tehetségesek, iskolájuk is alig van, írásuk primitív és hibás, de valahogy – mintegy a bosszantásunkra – „összejött” nekik. Telekvásárlási trükkök, banki zsonglőrködés, befektetési húzások, brókerbotrányok stb. – minimális intellektuális képességgel maximális gazdasági rekord kerekedik belőle. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a jegenyék nem nőnek az égig, rosszkedvűvé válik az ember ennek a modern, új világnak a szövetétől, ami olyan, mint a víz. A víz is feldobja a felszínre a szemetet.

Egy rosszkedvű országban hol vannak a jókedvű keresztények? Itt van szükség a bűnbánat örömére! Fel kell fedezni végre, hogy minden bajunk gyökere az istentelenségünkben, a hitetlenségünkben rejlik. S nem kell hozzá prófétának lenni, hogy tudjuk: amíg nem fordulunk a templom felé, addig fog minket Isten haggeusi módon sújtani!

Ribár János

::Nyomtatható változat::