Evangélikusok

Túrmezei Erzsébet emlékezete

Hozzászólás a cikkhez

Középen: Túrmezei Erzsébet

A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület hivatásának tekinti néhai főnökasszonya, Túrmezei Erzsébet diakonissza testvér, költő és műfordító szellemi hagyatékának gondozását, versei és műfordításai összegyűjtését, illetve újramegjelentetését. Teszi ezt nemcsak azért, mert jogutódként erre felhatalmazást kapott tőle, hanem elsősorban amiatt, mivel tudja, mennyire népszerűek a Túrmezei-versek: határainkon innen és túl idézik azokat igehirdetésekben, szavalják valamennyi felekezet alkalmain. Örömmel jelentjük: „Erzsébet-napra” új verseskötet hagyja el a nyomdát!

Túrmezei Erzsébet életében a következő verseskötetek jelentek meg: Őszből tavaszba (a megjelenés évei: 1938, 1945, 1997); Ének földrengéskor (1941); Reméljetek velem! (1945); Így leszel áldás (1968, 1970); Emberré lettél, hogy ember legyek! (1979, 1991); Most élni – küldetés! (1984); Ádventtől ádventig (válogatás az előző kötetek anyagából, 1984); Csodát virágzik a jelen (1995). Már a költő halála után jelentettünk meg egy gyermekrajzokkal illusztrált, kicsinyeknek szóló költeményeket tartalmazó gyűjteményt Zümmögő dalocska címen. Megszámoltuk: a kötetekben összesen 870 Túrmezei-vers, illetve -műfordítás szerepel. (Az elkészített ábécés lista alapján bármelyik kezünkbe került versről azonnal megállapítható, benne van-e valamelyik kötetben vagy sem.)

A hallgatás éveiben gépírásos formában adták tovább egymásnak az emberek a Sürgess, tűnő nap! (1951) és az Itt és most (1958) című köteteket. Az ezekben szereplő versek mintegy kétharmada megjelent a később kiadott művekben is.

El kellett határoznunk, hogy a több „pepitafüzetet” megtöltő ifjúkori verseket, melyeket Túrmezei Erzsébet – igen csekély részüket kivéve – nem tartott megjelentetésre alkalmasnak, nem adjuk nyomdába. E költeményeket a költőnő megtérése és diakonisszának való elhívása előtt írta, s ha művészileg nem is volt ellenük kifogása, Krisztustól nyert hitével és hitvallásával már nem tudta összeegyeztetni őket.

A most megjelenő új kötet tartalmazza a két, gépírásban terjesztett műnek a későbbi kiadásokban meg nem jelent verseit, ezenkívül az íróasztal- fiókból előkerült, valamint az innen-onnan kapott verseket és műfordításokat. Akadnak köztük olyanok is, amelyek sokak számára kedvesek és fontosak, például a fóti jegenyékről vagy a Deák téri oltárképről szólók, s igen sok német és finn költőt szólaltatnak meg a műfordítások Tiele-Winckler Évától Anna-Maija Raittiláig és Fritz Schmidt-Kőnigtől Jörg Zinkig.

A kutatást természetesen folytatjuk: jelenleg az evangélikus naptárakban és az egyházi újságokban megjelent költeményeket gyűjtjük össze. Biztosra veszszük, hogy összejön még egy kötetre való, hiszen a Németországban élő Kelemen Erzsébet testvér is őriz még több tucat, listáinkon nem szereplő Túrmezei-verset. Ugyanakkor szó van a régebbi kötetek új kiadásáról is. Érdekes története van a címadó versnek. Még 1929-ben Sopronban verselt meg az érettségire készülő Túrmezei Erzsébet egy vén utcaseprőt, aki feltehetően kincset keresett az összesöpört szemétben. Rádöbbent: hiszen ő maga is kincset keres „az életút porában, szemetében. De mi lesz, ha sohasem kerül elő?!”. A harmincéves érettségi találkozón – ugyancsak Sopronban – eszébe jutott az egykori utcaseprő, a régi vers, s arra válaszolt:

„...Jézus Krisztus állt elém, s ragyogva fénylett szent kezében, amit kerestem annyi éven... Kolduséletem végetért.” (Megtaláltam)

Őszintén reméljük, hogy sokan lelnek majd örömet Túrmezei Erzsébet posztumusz kötetében.

Herzog Csaba - Zászkaliczky Pál

::Nyomtatható változat::