Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

"Mivel járulhatnak hozzá az egyházak az új szemléletmód megtalálásához?

Nyugat-Európában a nagy egyházak a szekularizáció folyamatára egyértelműen a vallás etizálásával válaszoltak, és a szekularizáció formájában kapcsolódtak be. A vallás morális követelményei váltak az elsőrendű tematikává; a vallás transzmorális tartalma, a Szenttel való találkozás, a transzcendencia megtapasztalása háttérbe szorult. Felfokozott mértékben érvényes ez a németországi protestáns egyház esetében. Sok istentiszteleten és számos prédikációban például nem anynyira Istennek a názáreti Jézusban történt emberré létele a központi mondanivaló, hanem az ember engedelmességi készségének követelőző formában megfogalmazódó igénye.

Az egyházaknak – és közöttük különösen is a németországi protestáns egyházaknak – arra az önkritikus belátásra kell ráébredniük, hogy mondanivalójuknak erre a morális követelményrendszerre összpontosítása annak az igazságnak a leszűkítését jelenti, amellyel csak az egyház járulhat hozzá az újfajta szemléletmód kereséséhez. Ennek az igazságnak a lényege, hogy az emberi élet egy nagyobb összefüggésnek köszönhető, amelyet az ember a maga teljesítménye révén nem képes létrehozni.

Egy ilyen önkritikus megfontolás hozzásegítheti az egyházakat, hogy újrafogalmazzák: mi az, amivel hozzájárulhatnak a szellemi orientálódáshoz a jelen átláthatatlan szituációjában. Ha ennek során új módon kell is végiggondolniuk, hogy miben áll specifikus kompetenciájuk, nem hagyatkozhatnak a válasz öröklött formáira. Az egyházakat ugyanis hasonló mértékben érintették a társadalomban végbement változások, mint más társadalmi intézményeket. Tévedés lenne azt gondolni, hogy már kezükben van a szellemi orientáció kulcsa, és azt már csak meg kell fordítani a zárban, hogy kinyíljon az ajtó egy mindenkire nézve kötelező érvényű felfogás előtt."

(Részlet a könyvből) Kálvin Kiadó, Budapest, 2002

Wolfgang Huber

::Nyomtatható változat::