Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A paraván mögött - II. országos evangélikus bábverseny Kőbányán

"Ez a mi napunk! Azért vagyunk együtt, hogy gazdagodjon az ismeretünk Jézus Krisztusról" – köszöntötte az egybegyűlteket Balog Eszter, egyházunk Gyermekbizottságának titkára. Szavait csillogó szemű, izgatott gyermekek és felnőtt kísérőik hallgatták, akik élettel töltötték meg február 8-án, szombaton a Kőbányai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termét.

A II. országos evangélikus bábversenyen – melyet a 6–13 éves korosztály részére hirdetett meg a Gyermekbizottság – egy-egy rövid jelenetben, saját készítésű bábok segítségével elevenedtek meg Jézus példázatai és csodatételei. Nagy érdeklődéssel figyelt mindenki, amikor a paraván mögül előbukkantak az első csapat, a zuglói Dávid csoport szép bábjai.

Az ötezer ember megvendégeléséről szóló történet után Jairus lányának kedvenc kancsója és bögréje „szólt” a nézőkhöz. Ezzel a szellemes megoldással kezdődött, illetve végződött a házigazda kőbányai csapat szereplése.

A nyíregyháziak a hóakadályok miatt sajnos nem jutottak el Budapestre, de a többi vidéki csapat – Ősagárd, Tengelic és Zirc képviseletében – már izgatottan várta, hogy mikor kerülhet sorra. Az ősagárdi Csipikék ökölbábjai mindenkinek nagyon tetszettek. A verseny végén kézbe is lehetett venni őket. Ekkor látszott, hogy kivitelezésük valóban egyszerű: egy régi zokni a fej, a Kinder-tojásban lévő játék műanyag tokjának feléből készül az orr, kartonlap segítségével születik a széles, tátogó száj. Ezek a bábok azonban csak a keretjáték részeként szolgáltak, a „versenyszám” két bibliai történet, Péter halfogása, illetve a tenger lecsendesítése volt. Az elsőben a halászhálók „beszélgettek”, a másodikban pedig a háborgó tenger habjai hányták-vetették a csónakot, benne az alvó Jézust és kétségbeesett tanítványait. A zsűri elnöke, Döbrentey Ildikó meseíró a díjkiosztásnál külön ki is emelte ezt az eredeti bábos megoldást.

Ősagárd után a Tengelicről érkezett Tengelice csoporton volt a sor, akik egy nehéz téma, a tíz leprás meggyógyítása mellett döntöttek. Nagy fakanálbábokat választottak, mert ezek a tengelici templomban is mindenki számára jól láthatóak. Megtudhattuk azt is, hogy amikor a templomban szerepelnek, akkor mindig előre felveszik a szöveget egy magnókazettára, és ezt játsszák le az előadás alatt. Így minden szót jól lehet érteni a hátsó padsorokban ülőknek is. A Tengelice csoport drámai, ám humort és költészetet sem nélkülöző története nagy tetszést aratott a nézők soraiban. A jelenet befejeztével a narrátor szerepét magára vállaló Balog Eszter kíváncsian kérdezett rá a darab szerzőjére. Kiderült, hogy az nem más, mint „Misi bácsi felesége”. (Vagyis a csoport vezetőjének, Füller Mihály lelkésznek a felesége, Füller Tímea, akinek írásait jól ismerik lapunk olvasói is.)

Utolsóként két kisfiú és egy kislány lépett a színpadra, a zirci protestáns hittancsoport tagjai. Az ebben az esztendőben indult tízfős, református és evangélikus gyerekekből álló kis csapatból csak Bettina, Péter és Benjámin szerepelt, de a bábok és a díszlet elkészítésében a többiek is segédkeztek. Elsőként Benjámin, majd Bettina és Péter játszotta el ugyanazt a történetet, a béna meggyógyítását. Benjámin „bábja” mindössze egy mérőléc volt.

A szereplés izgalmaitól kifáradva minden résztvevő boldog örömmel fogyasztotta az ebéd gyanánt kínált ízletes fánkot. Ezután – az eredményhirdetésig – énektanítással telt az idő. A vidám hangulatról az erre az alkalomra összeállt zenekar gondoskodott gitárral, hegedűvel, fuvolával. Ekkor lehetett egy kicsit beszélgetni is. Többen is odamentek Szilas Benjáminhoz, aki elmondta, hogy a mérőléces ötlet a csoport vezetőjétől, az édesanyjától származik. Azért esett a választásuk a béna meggyógyításának történetére, mert ezt többféleképpen is elő tudták adni. Attól kezdve, hogy e mellett döntöttek, 15-20 napon keresztül napi egy órát gyakoroltak.

A kőbányai csapat tagja, a tízéves Takács Alfréd nem titkolta, hogy élvezte Jézus szerepének eljátszását. Még a bábját is megmutatta, mely egy félliteres műanyag üdítősüveg és egy arra ráhúzott zokni felhasználásával készült. A család többi tagja is nagyon várta már a versenyt: az édesanya, Takácsné Papp Mária a bábkészítésnél segédkezett, az édesapa, Takács Jenő pedig a jelenet szövegét írta. Minden bizonnyal ez a lelkesedés az, ami kihat a gyerekekre is, akik amúgy is szívesen játszanak és szerepelnek.

„Mindennel meg lehet őket mozgatni, ami számukra színes, izgalmas. Mindennel, ami érdekli őket” – mondta a mellettük ülő, az ősagárdi csapattal érkező Szolga-Tőkés Judit is, miközben a korábban már említett ökölbábokat adta körbe az érdeklődő gyerekek között.

Az éneklést és az eleven gyermekzsivajt csak a zsűri visszatérése tudta félbeszakítani. A bábverseny döntőbírái – Cselovszky Ferenc, a Deák téri gyülekezet lelkésze, Döbrentey Ildikó meseíró, a zsűri elnöke, valamint Granasztói Szilvia és Lovas Zsuzsa bábművészek – nem voltak könnyű helyzetben, hiszen minden résztvevő szép bábokkal és érdekes, jól feldolgozott jelenetekkel érkezett.

A zsűri a következő döntést hozta: első helyezést értek el a zirci protestáns hittancsoport bábosai. (Ők még egy – nem várt – ajándékkal gazdagodtak. Lapunk fotósának fia, Botta Áron egy befőttesüvegben három fehér egeret nyújtott át nekik, amelyeket azért hozott magával, hogy „fődíj legyen annak, aki nyer”.) A második díjat a házigazda kőbányai csapat nyerte, az ősagárdi Csipikék pedig harmadikak lettek. A zuglói Dávid csoport a szép bábokért, a Tengelice pedig a témaválasztásért kapott különdíjat.

A nyeremények – vagyis a kesztyűs báb, az igés lap és az Evangélikus Élet legutóbbi számának átvétele – után a bábverseny hivatalos része Smidéliusz András áhítatával zárult. A kőbányai gyülekezet lelkésze Mk 37,7 alapján arról beszélt, hogy az opál önmagában fénytelen kő, de a kéz melege előcsalogatja belőle a fényeket, a színeket. Jézus kezében a mi bűnnel, nyomorúsággal telt életünk is ragyogni kezd. Krisztusnak van hatalma arra, hogy csodákat tegyen. Hatalmát nem mások leigázására, hanem arra használja, hogy megajándékozza, gazdagabbá tegye életünket.

A nap végén a zsűri is megpihenhetett. Döbrentey Ildikóval bábokkal körbevéve, a színpad előtt tudtunk néhány szót váltani. Beszélgetésünk során megfogalmazta, mit is jelenthet a báb ennek a korosztálynak: ahogy lassan maguk mögött hagyják a gondtalan gyermekkort, szégyenlősebbek, mint korábban. A paraván mögé rejtőzve azonban csökken a szorongásuk és a félelmük, szabadabban megvalósíthatják önmagukat. A keresztény bábjáték azért is fontos, mert segíti a történet és a szereplők jobb megismerését, az azonosulást. „A mai nap tanulságos volt a számomra, mert úgy éreztem, a gyerekeknek nehézséget okozott, hogy beleéljék magukat Jézus szerepébe. Talán nem merték elhinni, hogy tényleg megszólíthatják és megszólaltathatják őt. Az egyes jelenetek azt mindenesetre világossá tették, hogy igyekeznek őt barátként elfogadni” – mondta.

Utolsó mondatainkat már kazettáról felhangzó muzsika is kísérte. Kezdetét vette a táncház, amit Galgóczi Mariann – a Gyermekbizottság tagja, valamint a kőbányai csapat felkészítő tanára – vezetett.

„Ez a mi napunk!” – üdvözölte délelőtt a szereplésre váró, boldog gyerekeket Balog Eszter. Ez valóban az ő napjuk volt, a bábosok napja.

A szervezőknek ezzel a kezdeményezéssel az volt a céljuk, hogy az egész országban „megmozduljanak” az evangélikus gyülekezetek bábozáshoz kedvet érző tagjai. Ezt el is érték. A részt vevő gyerekek bibliai történeteket ismertek és tanultak meg, és eljátszva továbbadták őket. Őszinte lelkesedésük és örömük átragadt minden jelenlévőre. A levegőben benne volt az érzés: bábozni jó!

A II. országos evangélikus bábversenyről február 23-án összeállítást láthatunk az MTV műsorán, az „Örömhír” 14.55-kor kezdődő adásában.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::