Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ha már belefáradtunk a kínzó „bárcsak” múlton való kesergésébe, a „miért” jelenbeli töprengéseibe és a „mi lesz, ha” jövő miatti félelmeibe, és szeretnénk átélni azt a fajta nyugalmat és megelégedést, melyről a Szentírás beszél, akkor az „Akinél a szív lecsendesül” című könyv az, melyre már régen vártunk.

Sok bátorítást meríthetünk belőle, és számos gyakorlati útmutatást találhatunk arra nézve, hogy miként győzedelmeskedhetünk az aggodalmaskodás felett. Az „Akinél a szív lecsendesül” megtanít Isten kezébe helyezni aggodalmainkat, és átéli azt a megelégedést és nyugalmat, mely az Istenben való teljes bizalom eredménye.

A könyv borítóján olvasható ajánlás elárulja: az olvasó egy olyan írást tart a kezében, amely a problémáira Isten szemszögéből ad választ, éppen ezért nem elég csupán egyszer elolvasni egy emberi élet alatt.

Számomra a legtanulságosabb, leginkább erőt adó rész a következő volt:

„Ne felejtsd el, hogy Isten a te életedben is csodákat készít elő, bár te még nem látsz belőle semmit.

Brüsszel városa értékes csipkéjéről híres. Az elegáns csipkeüzletekben bizonyos helyiségek a legfinomabb és legértékesebb csipkék készítésére vannak fenntartva. Ezek a szobák lényegében sötétek, azt az egy fénysugarat kivéve, mely egy kicsi ablakon keresztül éppen a csipke mintájára esik. A csipkeverőnő a sötét szobának azon a bizonyos részén ül, ahol a keskeny fénycsík az összefonódó szálakra vetül. A csipkét mindig szebben és finomabban lehet szőni, ha a készítője sötétben ül, és csak a minta kap világosságot.

Miközben Isten mintát sző életünk fonalaiból, időnként ilyen »sötét szobában« ülünk. A sötétség fojtogatóan hat. Nem értjük, hogy Isten mit csinál, és semmi lehetséges jót nem fedezünk föl a sötétben. Ha hűségesen figyelünk rá, egy napon meg fogjuk tudni, hogy életünkben a legértékesebb munkáit azokban a sötét napokban végezte el az Úr. Amint visszatekintek saját életemre, legmélyebb és legbensőségesebb kapcsolatom Urammal azokból a sötét időkből származik. Azok a leckék, melyeket bevésett szívembe, miközben a sötét felhők ott lebegtek fölöttem, csöndesítették le aggódó szívemet.”

A könyv 12 témában igyekszik elmélyedni és elmélyíteni. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni: a megelégedettség, önmagam elfogadása, az aggodalom hintaszéke.

Az egyes témákat a szerző, Linda Dillow személyes levele követi, kedves megszólítással és testvéri nyitottsággal: „Úgy érzem, barátnők lettünk. Hosszú utat tettünk meg együtt. Elmondtam neked, amire Isten tanított, és azt is, hogy merre vezet engem. Azért imádkozom, hogy bátorítást nyerve egyre közelebb juss a megelégedettséghez!”

A könyv szerzője – aki „A társ” című művét 25 ezer magyar nő kezébe adta már – tudja, jól meg kell dolgoztatni bennünket, hogy ne csak elolvassuk a könyvét, hanem Krisztus a mi számunkra is az erő forrásává váljon. A szerző gondolatait 12 bibliai tanulmánnyal zárja, melyek konkrét feladatokat tartalmaznak. (Például: „Írj le egy imát, hogy emlékezz arra, amit Isten tanított neked!”)

Úgy vélem, Linda Dillow könyvének minél több nőtestvérünk kezéhez, szívéhez el kellene jutnia.

Börönte Márta

::Nyomtatható változat::