A hét témája

Misszió plusz

Hozzászólás a cikkhez

Body

Ki ne ismerne hatalmas, izmoktól dagadó embereket? Van közöttük halk szavú, szelíd és hangoskodó, hencegő. Ádám utódai közt divat "nagynak" lenni, míg Éva leszármazottai leginkább arra törekednek, hogy minél vékonyabbak, légiesebbek legyenek. Megpróbáltam utánajárni, hogy miért zsúfoltak az edzőtermek, kik és miért töltenek el hetente órákat azzal, hogy testüket formálják, átalakítsák. Először egy edzőterembe mentem el, majd egy amatőr testépítő bajnokkal, Krémer Józseffel beszélgettem.

Kíváncsian léptem be. Arra számítottam, hogy egy kigyúrt edző eligazít majd, és megmagyarázza, miért szeretnek egyes emberek mázsás súlyokat emelgetni. Tévedtem, mert egy kedves lány fogadott a bejáratnál lévő pult mögött. Beszélgetni kezdtünk, és pillanatokon belül kiderült, hogy minden kérdésemre tudja a választ, ugyanis családjával hat éve nyitották meg az edzőtermet…

– Nagyon sokan megfordultak itt az elmúlt években. Hogyan látja, az emberek miért foglalkoznak annyit manapság a testükkel?

– Van, akinek a szakmája megköveteli a jó kondíciót és erőnlétet. Sok rendőr, biztonsági őr és testőr jár hozzánk. Az ő esetükben egyértelmű, hogy miért jönnek ide. Másokat viszont a kisebbrendűségi érzés hajt. Ők többnyire magányosak, nincsen társuk, családjuk, így több idejük van magukkal foglalkozni. Lejönnek edzeni, mert itt van társaságuk, és jobban telik az idő.

– Kisebbrendűségi érzést említett. Vajon kinek akarnak megfelelni a vendégeik?

– Elsősorban a társadalomnak. A reklámok által sugallt „ideális” testalkatot szeretnék sokan elérni. Tizenéves fiúk tanácsokat kérnek tőlem, hogyan növelhetnék meg látványosan izmaikat, lehetőleg egy pár hónap alatt. Ezen nem lepődöm meg annyira, azon viszont igen, amikor kifejezetten csinos, vékony lányok fogyni szeretnének, és órákat dolgoznak, hogy megszabaduljanak nem létező súlyfölöslegüktől.

– Nekem úgy tűnik, mintha a saját vállalkozásuk ellen beszélne. Tévedek?

– Egyáltalán nem. Mindenben segítségére vagyunk a vendégeinknek, tanácsokkal látjuk el őket, de szerintem sokan nem az egészségük megőrzése és testük karbantartása miatt járnak edzőterembe, hanem azért, mert ma divat izmosnak lenni. Az az érzésem, hogy többen az izmaik méretében látják a siker kulcsát, és megfeledkeznek a belső értékekről. * Beszélgetésünket végighallgatta egy szobakerékpáron tekerő, harmincas évei elején járó hölgy. Odaléptem hozzá, bemutatkoztunk egymásnak. Megtudtam, hogy Kriszta testneveléstanár és gyógymasszőr. A véletlen tehát egy szakemberrel hozott össze.

– Gyakran keresi fel az edzőtermet?

– Igen, hetente háromszor. Felfrissülök, több energiám van napközben. Kimozgom magamból a feszültséget, jobb lesz a kedvem.

– Mit gondol, miért olyan fontos a „megfelelő” izomzat?

– Mozogni jó és egészséges, de tudni kell, hogy kinek milyen edzésre van szüksége. Nem árt felkeresni egy szakembert, mielőtt hozzáfogunk egy edzésprogramhoz. Az, ami jó a barátnőmnek, és fogy tőle, lehet, hogy az én esetemben pont az ellenkező hatást váltja ki, mert más a testfelépítésünk, a kalóriaigényünk stb. Sajnos sokszor találkozom olyanokkal munkám során, akik komoly sérüléseket és húzódásokat szereztek, mivel nem szakszerűen végezték az edzést. Azért, mert egy edzőterem csillog-villog, és sokmilliós gépek vannak benne, nem jelenti azt, hogy ott garantált a szakmai felügyelet. Nem árt utánakérdezni a helynek, mielőtt az ember megvásárolja a borsos árú bérletet. Nagy divat a testépítés, ami nem baj, ha ésszerű keretek között végezzük a gyakorlatokat. Egy átlagembernek nem kell Rambóhoz hasonlítania, de jó érzéssel töltheti el, ha nem fárad el, mire felér a harmadik emeletre.

– Ép testben ép lélek, mondták eleink…

– Persze, sok igazság van ebben. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a testem karbantartására figyeljek, hanem szánjak elég időt a lelkem „gyúrására” is. Mindenkinek szüksége van erre. Egy hosszú séta, zenehallgatás, egy jó könyv elolvasása vagy egy forró szauna után megfiatalodik, kicserélődik az ember. * Következő beszélgetőtársam, Krémer József versenyszerűen űzi a body-buildinget. Amatőrnek mondja magát, bár én a vele való beszélgetés után inkább profinak nevezném.

– Miért kezdett el testépítéssel foglalkozni?

– Vézna gyerek voltam, 8 évesen emelgettem az első pár súlyzómat, és tetszett, hogy sikerült velük formálnom a testemet. 12 évesen kaptam egy kombinált fekvenyomó padot, amivel már komolyabb gyakorlatokat lehetett végezni.

– Volt-e edzője?

– Nem, saját magamat képeztem könyvekből, folyóiratokból. Édesapám a Testnevelési Főiskolán végzett, így volt otthon egy szakember, aki figyelhette edzéseimet.

– Örült az édesapja annak, hogy ezt a sportágat választotta?

– A mozgást nem ellenezte, viszont nem örült igazán a testépítésnek. Azt szerette volna, ha tekézek én is, ahogyan ő. Nagyon sokáig titokban gyúrtam, a bajnoki címem előtt egy évvel tudta meg, hogy versenyszerűen űzöm ezt a sportot.

– Mikor kezdett el komolyabban edzeni?

– Egy-másfél év alatt kinőttem az otthoni padot, akkor mentem le egy edzőterembe, ahol szakavatott edzők kezdtek velem foglalkozni. 17 éves voltam, amikor az első versenyen részt vettem, és 4. helyezést értem el. Ez egy „natural” testépítő verseny volt, ami azt jelenti, hogy a versenyzőknek át kellett esniük egy doppingvizsgálaton. Átmentem, de tudnunk kell, hogy profi testépítés nincsen táplálékkiegészítők nélkül. Az igazi kérdés az, hogy ki mit és mennyi ideig használ. A „hobby-bodys” szerintem más kategória. Sokan telegyúrják magukat különböző szerekkel, amitől nem igazi izomzatot, hanem csak testtömeget szereznek.

– Ön szerint azok az emberek, akiknek sikerült hatalmas izmokat növeszteniük, mennyire élnek vissza ezzel a hétköznapokban?

– Úgy vélem, van jó ember és rossz ember, van, aki tudja kezelni a hatalmat, és van, aki nem. A gyógyszerek kétségtelenül befolyásolják a viselkedést. Ha valakinek nagyon magas a tesztoszteronszintje, az agressziót vált ki. Van, aki tud uralkodni magán, és van, aki nem. Minél nagyobb testű valaki, annál szelídebbnek kellene lennie. Vegyük például az elefántot vagy a bálnát… Szerintem a kérdés a következőképpen is feltehető: azért lesz valaki agresszív, mert egy diszkóban kidobóember, és az agresszió a munkájával jár, vagy pedig azért megy el kidobónak, mert agresszív.

– A testépítéssel összefüggésben beszélhetünk-e szellemi munkáról?

– A szellemi felkészültség nagyon fontos, bár nem ez szokott először az emberek eszébe jutni. Ismerni kell sokféle edzéstechnikát, mert csak használatukkal érhető el a kívánt testalkat. Állandó önképzés szükséges, hiszen újabb és újabb technikák jelennek meg, amelyeket meg kell ismerni. Tanítok fiatalabbakat, mert azt gondolom, hogy jó dolog motiválni őket és célt adni a számukra.

– Mennyire van hatással az Ön életére az, hogy versenyszerűen foglalkozik a testépítéssel?

– Nem járok diszkóba, nem iszom alkoholt, nem dohányzom, nem kávézom. A testépítés nagyon sok dologtól megvédett. Édesanyám azért állt mellém az első pillanattól, mert látta azt, hogy a velem egykorúak sok rossz dologba keverednek, mivel nincsenek céljaik. Engem motivál az a tudat verseny előtt, hogy az ellenfelem mindent megtesz a siker érdekében, tehát ha győzni akarok, nekem is vigyáznom kell magamra.

Szabó Szilárd

::Nyomtatható változat::