Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Balról jobbra: Dr. Fabiny Tamás, ifj. dr. Fabiny Tibor és Zászkaliczky Pál

Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) februári ülése a lelkészképzéssel foglalkozott. Kerekasztal-beszélgetés keretében Fabiny Tamás teológiai tanár és Zászkaliczky Pál, a Fébé lelkésze, volt otthonigazgató készült referátummal. Tamásy Tamás zuglói lelkész a témához kapcsolódóan, Mt 5,13–16 alapján hirdette Isten igéjét a kezdő áhítatban: a tanítványok „só szerepének” fő tartalma a békességteremtés. A bűn hatalma által egymással szembeállított emberek a bűnbánatban találhatnak újra egymásra.

Az áhítatot követően ifj. Fabiny Tibor egyetemi tanár, az EBBE nem lelkészi elnöke emlékezett meg id. Magassy Sándorról, az egyesület váratlanul hazaköltözött vezetőségi tagjáról.

Fabiny Tamás bevezető idézetként ifj. Prőhle Károly jó 10 évvel ezelőtt leírt mondatait hozta: „A kérdés: sikerül-e hívő és tudós teológusokat találni. Nem könnyű feladat ez, mert kevesen vannak készen, és hamarabb felépül egy felhőkarcoló, mint kifejlődik egy tudós teológus. Ehhez a hívő aszkéták szívóssága kell. Tudom, hogy vannak ilyenek a fiatalok között.” Ezt követően előadásában nyolc ellentétpárt járt körbe, melyek közül ezúttal hármat említünk meg.

Hit–tudás: az egyháztörténet során a teológusok sokféleképpen látták e kettő kapcsolatát, melyet a legjobban a Zsid 11,3 világít meg: „hit által értjük meg”. A teológia tehát hitébresztő, hitmélyítő folyamat lehet.

Töltekezés–kiadás: nem lehet büntetlenül újra és újra a gyülekezet elé állni, megszólalni – adni – anélkül, hogy töltekezett volna az ember. A személyes bibliaolvasástól, imaközösségtől nem szabad elszakadni.

Pásztor–tanító: a kettő nem választható el egymástól: „Az anyaszentegyház Ura apostolok és próféták mellett némelyeket rendelt tanítókul, némelyeket pedig pásztorokul. Ezt a kettőt nemcsak kezdetben nem lehetett tökéletesen kettéválasztani, hiszen Pál apostol tanított is, pásztorolt is. Annyira szétválasztani ezt a kettőt az anyaszentegyházban sohasem lehetett, hogy a lelkipásztoroknak ne kellett volna professzorkodniuk a gyülekezetben is, s a professzoroknak ne kellett volna pásztorkodniuk is a rájuk bízottakon.” (Scholz László)

Zászkaliczky Pál a képzés helyett a lelkésznevelést hangsúlyozta. A Fogság-levél is említi: a lelkészképzés a kommunizmus évei alatt szellemileg mennyire visszamaradt. Ezt saját tapasztalataival konkretizálta – teológusévei alatt az öt tanév mindegyikére esett egy-két személyi veszteség. A lelkészképzés hitbeli alapjairól is szót ejt a Fogság-levél. Amit teológiai tanulmányaik során hallottak – beleértve a bibliakritikát is –, nem állt ellentétben hitükkel, nem rombolt, hanem épített.

Meg kell ugyanakkor vizsgálni azt, milyen háttérrel, milyen munícióval érkeznek ifjaink a teológiára. Ezen a területen ugyanis nagyon nagy különbségek vannak. Hogyan lesznek e tarka csoportból a harmadik évezred „korszerű” lelkészei? A legfontosabb: ahhoz, hogy az evangéliumot hitelesen, a hallgatóság szellemi színvonalán, vonzó módon megszólaltathassa a lelkész, szükséges, hogy élő közössége legyen megváltó Krisztusával!

A lelkésznevelés célja: a tanulmányi idő végén missziói lelkületű, elkötelezett, gyülekezetcentrikus gondolkodású és széles látókörű lelkészek kerüljenek ki. E cél eléréséhez a teológusoknak gyülekezetté kell formálódniuk – mindemellett elengedhetetlenül szükséges, hogy minél több gyülekezettel találkozzanak. Ugyanakkor nagyon fontos a nevelés – igaz, a hallgatók egymást is nevelik, ám döntő az otthonigazgató és a professzorok nevelő hatása –, azoké, akik „átlátszó szívű emberek” (Dóka Zoltán).

A referátumok után elsőként az előadók tehettek fel kérdést egymásnak, majd a hallgatóság élhetett a hozzászólás lehetőségével. Nehéz lenne az elhangzott gondolatokat röviden összefoglalni, ezért álljon itt csupán egy különlegesebb: Orbán Béla, Krisztus-hívő zsidó testvérünk szeretettel tett fel kényes kérdéseket is.

Érdemes elgondolkodnunk a felvetődött gondolatokon, kérdéseken, mivel nagymértékben függ egyházunk jövője, gyülekezeteink lelki épülése attól, milyen lelkészei, hitvallói, igehirdetői lesznek. Nem mindegy, hogy azok, akik a gyülekezetépítés szolgálatát Krisztus megbízásából végzik, milyen teológiai tudással vannak felvértezve. Hiszen ő az, aki „»adott« némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére (Ef 4,11–12)”.

Szakács Tamás

::Nyomtatható változat::