Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészei és felügyelői Révfülöpön találkoztak

A révfülöpi evangélikus Oktatási Központban első ízben rendezték meg február 14–15-én a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület gyülekezeti elnökségeinek konferenciáját. A jelentkezés feltétele az volt, hogy lelkész és felügyelő együtt vegyen részt a találkozón. A mintegy 80 jelenlévő azt bizonyította, hogy az egyházkerület gyülekezeti elnökségeinek egyharmada igényelte az ilyen jellegű testvéri együttlétet.

A péntek este vacsorával kezdődött konferencia megnyitó köszöntőjében Ittzés János püspök reményét fejezte ki afelől, hogy egymás gyülekezeteinek megismerésén túl a testvéri szó és az őszinteség jellemzi majd a találkozót. Hiszen mindannyiunk feladata a ránk bízott közösség építése. Szó sincs arról, hogy a papok Jézustól, a felügyelők pedig a presbitériumtól kapják megbízásukat. Ezért ezúttal nemcsak a lelkészek, hanem a gyülekezetekért felelős elnökség is meghívást kapott a konferenciára. A püspök figyelmeztetett, hogy a szórványegyház is Jézus által pásztorolt egyház. Tudjunk egymás hite által erősödni, egymásért imádkozni. Egymást meghallgatva talán alázatosabban hordozzuk örömeinket, és kevésbé elkeseredetten gondjainkat. Ittzés püspök bevezető gondolataiban megemlékezett id. Magassy Sándor lelkészről, aki a napokban hunyt el. Elmondta, hogy az eltávozott lelkész pásztori szolgálatát mindvégig a Dunántúlon végezte. Az utóbbi időben betegsége miatt testi látását ugyan elveszítette, de lelki látása egyre tökéletesebb lett.

A köszöntő szavak után a megjelent gyülekezetek képviselői mutatkoztak be, és számoltak be otthon végzett munkájukról. Jó alkalom volt ez egyfajta ötletbörzére, a gyülekezeti programok kihirdetésére is. Sőt egymást túllicitáló adatokat hallhattunk a lélekszám és a népszámlálási adatok, a pásztorolandó települések száma, valamint a közöttük lévő távolságok tekintetében. Érdekes volt hallani az öregedő gyülekezetek és a fiatal lelkészek közötti generációs különbségből fakadó feszültségekről, valamint a nagyvárosokban és a falvakban élő evangélikusok közötti különbségről. A kistelepüléseken élők azt hangoztatták, hogy a városokban megjelenő evangélikusok a falvakból hiányoznak. Ellenvetésül pedig az hangzott el, hogy a betelepültek hétvégére hazamennek a nagyszülőkhöz, rokonokhoz, így sehol sincsenek igazán. Az elnökségek éjszakába nyúló beszámolóit hallgatva általánosnak tekinthetjük a lélekszámcsökkenés, valamint az ingatlanok állapotával kapcsolatos problémákat. Ez utóbbi annyira hangsúlyossá vált, hogy a kívülállónak az az érzése támadhat – amit Sztruhár András egyházkerületi felügyelőhelyettes így fogalmazott meg –, hogy épületeinkben él az egyház! A nap zárásaként Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes tartott áhítatot 2Móz 3,11–12 alapján.

Szombat reggel Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész lelki útravalója után Ittzés János püspök tartott előadást „A gyülekezetekben élő egyház” címmel. Hangsúlyozta, hogy nem az a fontos, amit a számadatok mutatnak a gyülekezet jelenlétéről, hanem az, hogy ott van Istennek egyháza, ahol hangzik az ige, és kiszolgáltatják a szentségeket. Nem a kommunista diktatúra okolható az egyház mai helyzetéért, hanem az, hogy a felvilágosult ember elszakadt az élet forrásától. Az élő egyház története ott kezdődik, hogy én személy szerint meghallom a megtérésre hívó szót. Az egyház mindig a kegyesség gyakorlatában él: a hitvallástétel és a szeretet cselekedeteinek gyakorlatában. Az előadáshoz hozzászólók közül érdemes kiemelni Smidéliusz Zoltán szavait, aki elmondta, hogy Jézus az ő követőivel kapcsolatban soha nem beszélt tömegekről. Tanúságtételünkkel kell jelen lenni a világban, hiszen sok kereső ember van, akik gyakran éhesebbek, mint azok, akik rendszeresen ott ülnek a templom padjaiban.

A délelőtt zárásaként dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő tartott fórumot időszerű kérdésekről. Elsősorban a gyülekezeti szabályrendeletek, hatáskörök, felelősségek és különféle jogi lépések kerültek előtérbe. Ebéd után pedig Sztrókay Attila, a meszlen-acsád- nemescsói társgyülekezet felügyelője, valamint Nagyné Szeker Éva keszthelyi lelkész tartott előadást a gyülekezetek anyagi kérdéseiről.

A konferencia úrvacsorai istentisztelettel zárult, amelynek igehirdetésében Ittzés János püspök 1Kor 10,15–17 alapján elmondta, hogy nincs hatalmunkban az egyház jövője. Isten kezében van, és egyúttal mégis minden rajtunk múlik. Krisztus teste vagyunk, de vajon azzá válunk-e, akit az úrvacsorában megeszünk? Amiképpen Emmausban a vendégből házigazda lett, úgy legyen velünk és gyülekezeteinkkel Jézus minden napon a világ végezetéig.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::