e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Béketüntetés az Andrássy úton

„Alulírott ..., magyar állampolgár, kijelentem, hogy nem kívánok Irakkal háborúzni. Messze van. Nem támadtak meg minket. Miért háborúzzunk ott, ahol semmi dolgunk?

Ott is élnek öregek és gyermekek. Ott is ülnek szerelmes fiatalok a városi parkokban, szívják pipájukat az öregek a kávézó teraszán. Ők sem haragszanak rám, nem törnek a gyermekeim életére. Én nem akarok ellenük háborúzni, és nem szeretném, ha magyar kiskatonák mennének oda ezért. Nálunk is volt diktatúra, a szabadságot oly lelkesen védő Amerikai Egyesült Államok szépen cserbenhagyott bennünket 1956-ban. Most egy másik diktátor ellen viszont háborúzni akar, s magával akar rántani más nemzeteket is. Ja, persze, nálunk némileg kevesebb olaj található… Ott is „a lé a tét”. És félek. Hogy egy önző ország elvakult politikája lángba boríthatja újra a világot. Valaki azt mondta: ha kihalnak azok a generációk, akik még átélték az utolsó nagy háborút, az új nemzedékekben a keserű tapasztalatok hiánya miatt újra növekszik a nyugtalanság… Keresztyénként tiltakoznom kell! Nemet kell mondanom a képernyőről áradó szennyre, nemet kell mondanom a háborúra. Akkor is, ha kisebbségben maradunk. Mi Isten szeretetét hirdetjük a világban. Mi nem a sötétség terjesztését, hanem a világítás küldetését kaptuk.” (Lupták György evangélikus lelkész írását 2003. február 11-én, a Parlament plenáris ülésén idézte Font Sándor országgyűlési képviselő)

Lupták György

::Nyomtatható változat::