Kultúrkörök

Színházajánló

Hozzászólás a cikkhez

A keresztény író, akiről a darab szól, régi kedvencem. C. S. Lewis (1898–1963) műveiben azt szeretem, hogy igazi szellemi csemegét nyújtanak, mégis életközeliek. Váratlan, találó, ötletes szófordulatok, humort sem nélkülöző, de azzal mértékkel élő stílus – ezek a főbb jellemzői Lewis könyveinek. (Közülük talán a legismertebbek: A fájdalom, Csodák, Keresztyén vagyok, Az öröm vonzásában, Csűrcsavar levelei…)

Sem ezek a művek, sem szerzőjük nem tűri a kategorizálást. Nem lehet a keresztény irodalom egyetlen skatulyájába sem beszorítani őket – sokkal különlegesebbek annál. Lewis műveit kóstolgatva így hát természetes, hogy kíváncsi lettem erre a darabra, amely életének egy különleges szakaszát mutatja be. Annál is inkább, mivel ebben az időszakban próbára tétetik mindaz, amit az író több évtizeden át vallott, leírt, elmondott és megimádkozott. Kiállja-e a próbát a gyakorlatban is ez az érett, értelemmel keményen megharcolt hit?

Lewis (Dunai Tamás) 58 éves koráig megrögzött agglegény, aki bátyjával (Koltai János) egy lakásban éli megszokott életét. Mint irodalomprofesszor és keresztény gondolkodó élete nagy részét íróasztalánál tölti. A napi posta felbontása időigényes tevékenység, hiszen rengetegen bombázzák dicséreteikkel, kérdéseikkel. Egy női kézírás azonban egyre gyakrabban tűnik fel a borítékokon, s az írás „gazdája”, Joy Davidman (Dér Denisa) személyes látogatását tesz az írónál. Az előadás ezt a szokatlan találkozást és az ennek nyomán fellobbanó mély érzelmeket örökíti meg.

Az idősödő, puritán férfi és az eleven, szókimondó nő – tűz és víz – igazi szellemi társra talál egymásban. Az író környezete hamarabb felfigyel a közelgő „áldott veszedelemre”, a mindent meghatározó és gyökeresen megváltoztató szerelemre, mint maga a főszereplő. Bár az asszony elvált, zsidó származású, volt kommunista (aki Lewis művei által tér keresztény hitre), Lewis mindezen akadályokat „elimádkozza” az útból, hogy ezt a nála 17 évvel fiatalabb kincset feleségül vehesse. A házasságkötés egy kórházban zajlik, mivel Joy előrehaladott csontrákban szenved. Három boldog esztendőt mégis kapnak Istentől egymás számára… William Nicholson hazánkban először bemutatott drámájának vissza-visszatérő kérdése az emberi történelemmel egyidős: „Ha a fájdalom Isten ajándéka, miként kell fogadnunk?” A későn beköszöntött és hamar elvesztett boldogság keserű gondolatokat ébreszt a hitében meggyengült Lewisban: „Amit Isten tesz, az nem más, mint élve boncolás.” Ám a mérhetetlen fájdalmon a darab végére úrrá lesz az Isten akaratában való megnyugvás. A jóbi próbát sikeresen kiálló író felismeri: „Az igazi élet még el sem kezdődött.” Lewis Istennel való tusakodása tehát azt üzeni számunkra, hogy Isten nem veti meg az embert őszinteségéért, sőt megajándékozza békességével az őt keresőt.

Dunai Tamás és Dér Denisa színművészek alakítása, Dér András rendezése feledhetetlenné teszi az élményt. Ajánlom a darabot minden keresztény családnak, gyülekezeti csoportnak, ifiseknek és felnőtteknek, akik azon kapják magukat, hogy nem elégedettek a megszokott és sablonos keresztény válaszokkal. Akik titokban érzik: az élet nagy kérdéseihez nagyobb tisztelettel kellene közeledni.

A színdarabot a Pesti Vigadó (V., Vigadó tér 2.) kamaratermében játsszák. A legközelebbi előadás március 16-án lesz, melyre 1500 Ft-os áron válthatók jegyek az V., Vörösmarty tér 1. alatt (nyitva hétköznapokon 10–18 óráig), illetve a (06-1)327-4322-es telefonszámon.

Bálint Józsefné

::Nyomtatható változat::