Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Évek óta felvetődő igény, hogy azoknak, akik jelentkeznek a nyári országos felnőtt ifjúsági konferenciákra, alkalmuk legyen év közben is – két nyári egyhetes együttlét szünetében – a találkozásra. Nos, ebben az évben ez sikerült…

Nagy meglepetésre mind a hét vezető (Aradi György, Bartha István, Béres Tamás, Németh Zoltán, Némethné Tóth Szilvia, Ócsai Zoltán és Takácsné Kovácsházi Zelma) igent mondott az e sorok írója által javasolt időpontra. Így már január elején tudni lehetett, hogy valamennyien jelen lesznek február 7–9. között Révfülöpön, az Oktatási Központban. A kérdés már „csak” az volt, hogy azok a fiatalok, akik nyáron részt vettek, vajon eljönnek-e télen is. Olyan időben, amikor az ember legszívesebben az orrát se dugná ki.

A kiértesítés utáni első hét várakozással telt. Aztán érkeztek az első e-mailek, telefonok, és január huszadikára már világossá vált, hogy nem kell érdeklődés hiányában lemondani a konferenciát. A jelentkezési határidő előtt néhány nappal még a túljelentkezés „veszélye is fenyegetett”… Végül is 70 regisztrált résztvevővel zajlott le a találkozó, annak ellenére, hogy a kezdés előtt egy-két nappal majdnem teljesen megbénult az ország egyes régióinak közlekedése. (Ócsai Zoltán sajnos nem is tudta a Bakonyon átverekedni magát.)

Azt hiszem, jelzés ez egész egyházunk számára: igazi közösségi élményre (azaz koinóniára egymással és Krisztussal), színvonalas előadásokra, áhítatokra, izgalmas fórumbeszélgetésekre, egyszóval a felkészült lelkészek szolgálatára igenis van igény. Olyanokéra, akik képesek együttesen, egymást erősítve, rivalizálás nélkül bizonyságot tenni arról a Krisztusról, aki mélyen érinti, és újabb és újabb emberhez vezető utakra sarkallja őket. Mert ahogyan Dorothee Sölle mondja: „A szeretet nem más, mint a felebarát iránti produktív végtelenség.”

Ebben a két napban nemcsak segítettünk másoknak feltöltődni, de mi magunk is töltődtünk, erőt merítettünk arra, hogy folytatni tudjuk tovább Krisztustól kapott küldetésünket.

A záró-istentiszteleten a résztvevőknek lehetősége nyílt arra, hogy egy-egy cédulára felírják mindazt, amit fontosnak tartanak a hétvége történéseiből. Ily módon egyfajta reflexiót, értékelést adhattak, amely a jövő tervezésében segítheti a szervezőket. Az alábbiakban ezekből a visszajelzésekből adunk közre egy csokorra valót.

Jó, hogy mostantól két alkalmat várhatok évenként. Tetszett a közös filmmegbeszélés is, rendszeresíteni kellene, sok mindent helyre tesz az emberben.

Nagyon fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a lelkigyakorlatok nagyobb teret kapjanak az evangélikus egyházban, illetve hogy minél több lehetőség legyen ezekre. Ezért nagyra értékelem ezt a kezdeményezést. Viszont egyáltalán nem láttam értelmét annak, hogy időt szánjunk olyan emberek életrajzának ismertetésére, akik aligha tekinthetők pozitív példának.

Örülök ezeknek a téli alkalmaknak, hogy nemcsak nyáron lehetek ilyen jó közösségben. Jó egy kicsit a „nagyvilág” környezetéből kiszakadni, csendben Isten szavára figyelni s gyarapodni igéje által.

Az előadások zöme is nagyon jó volt, azonban néhány alkalommal kicsit nehéznek éreztem őket, túl „burkolva” jöttek elő az üzenetek… Szerintem, ha Isten „dolgairól” beszélünk, azt a legegyszerűbb szavakkal is elmondhatjuk, hogy mindenki számára egyértelmű lehessen. Örülök, hogy Zelma néni is itt volt, az ő előadása nagyon sokat jelentett nekem. Köszönöm, hogy részt vehettem!

• Nekem a legtöbbet Németh Zoliék áhítata adta. Köszönet érte. Kérdésként tovább foglalkoztat a mai Máriák-Márták élete, gondolatai, érzései!

Nagy Zoltán debreceni lelkész

::Nyomtatható változat::